Régi Stílusú Népdalok
July 8, 2024, 12:50 amKattintson a Megosztás és tegye nyílvánossá Ezt a ranglistát a tulajdonos letiltotta Ez a ranglista le van tiltva, mivel az opciók eltérnek a tulajdonostól. Kapcsoló sablon További formátumok jelennek meg a tevékenység lejátszásakor. Zengő ajkakon élő remekművek, melyek a tudatlanok kincsének és a tanultak élő csodájának tekinthetők. A népdalok világa évezredes fejlődésben kiérlelt, leszűrődött művészet, amely kis arányaiban olyan tökéletes, akárcsak egy nagyszabású mestermű. Szabályok és rend nélkül virulnak, virágos rétté nyílnak, mérhetetlen harmóniájú teljességgé. Stílusuk szerint a magyar népdalok két csoportra oszthatók: régi és új stílusú népdalokra. A régi stílusú népdalok nagy része több száz éves, gyökereik a honfoglalás előtti időkre nyúlnak vissza. Az új stílusú népdalok keletkezése a 18 - 19. századra tehető. Legértékesebb zenei kincseink a régi dallamok. Régi stílusú népdalok például a " Felszállott a páva (mp3) ", " Megrakják a tüzet (mp3) " című magyar népdalok. A Felszállott a páva című népdal a legrégebbiek közül való pávatípusú dalunk.
Régi Stílusú Magyar Népdalok
Az ünnepi énekek, jókívánságok jelentős része a termékenységvarázslás, amelyet összekapcsolnak a betegség- és bajelhárítással. - Munkadalok létezéséről a Szent Gellért legenda tudósít. A legenda előadja, hogy Gellért püspök a királyhoz utaztában éjszakai szállásán egy malomkövet forgató asszony énekét hallotta. A munka ritmusával összecsengő dalt a "magyarok szimfóniájának" nevezte. - Siratóénekek (siratók) a legősibb ősmagyar műfaj képviselői. A halállal, a gyásszal, a magáramaradottsággal szembenéző ember érzelmi megnyilvánulása. A siratás szokására utaló magyar történelmi adatok azt mutatják, hogy a tisztességes temetés és elsiratás minden rendű és rangú embernek kijár. "A halottsirató az őskorba nyúlik vissza. A siratás az asszonyok dolga. A sirató zenei műfaji jelentősége nálunk az, hogy ez az egyetlen példája a prózai recitáló éneknek és szinte egyedüli tere a rögtönzésnek" ( Kodály Zoltán). A siratásra az emberi élet nagy fordulópontjain kerül sor: a lakodalomban a menyasszonyt siratják, a bevonuláskor az idegenbe szakadó katonafiát siratja az édesanya, haláleset alkalmával pedig az elhunytat kell elsiratni.
A legnagyobb tömegben a népies műdalt vette át a nép a 19. század folyamán. Az ugyanis a szerzők saját dallamaival lett divatos, s terjedt el a nép közt is. Sok Tompa- és Petőfi-vers is a műdalköltők dallamaival lett népszerű, még inkább Egressy, Simonffy, Dankó és sok más szerző dala. Néha bizonyos mértékű folklorizálódás is bekövetkezett. 079 dalunk például más dallamra, eredeti népi dallamra alkalmazta a "Szőke vize a Tiszának" kezdetű műdalt (Kerényi 1961: 14 és jegyzet) kisebb változtatásokkal. Máskor a szöveg elmarad, a dallam pedig kis változtatásokkal folklorizálódik, s népi szöveggel alig lehet fölfedezni műdaleredetét. Így lesz a "Ne menj rózsám a tarlóra" kezdetű műdal dallamából a Székelyfonó ból ismert "Jók a leányok, nem rosszak" dallama. De a műdalok legnagyobb része változtatás nélkül, eredeti dallamával együtt terjedt el a nép közt is (apró romlásokat nem számítva), tehát folklorizálódás nélkül. Ez pedig azt jelenti, hogy a népdalt nem kisebb-nagyobb hatás érte, hanem egy nagy tömegű idegen dalanyag került a régi hagyomány helyébe.