Tompa Mihály A Madár Fiaihoz Elemzés
July 8, 2024, 3:00 pmEgész pontosan: 1817. szeptember 28-án. Tompa Mihályt kezdetben a magyar irodalmi tudat egyenesen a két jó barát, Arany János és Petőfi Sándor mellé helyezte méltó harmadikként, hogy ők hárman és együtt képviselik legjobban a népi költészetet. Később lett csak nyilvánvaló, hogy hármójuk közül – a két jó barát és költőóriás mellett – Tompa Mihály legfeljebb amolyan szerény harmadik lehet. Tompa Mihály: A madár, fiaihoz - Divatikon.hu. Ma már viszont sokkal inkább az a nézet válik elfogadottabbá, miszerint Tompa Mihály saját értékét nem szükséges sem Petőfi "tüzével és eredetiségével", sem pedig Arany "alkotó hatalmával és művészetével" összemérni. Például A gólyához vagy A madár, fiaihoz című, itt olvasható költeménye örökbecsű értéke a magyar irodalomnak. Tompa Mihály költői hivatását leginkább a forradalom és szabadságharc után, tehát az 1850-es években teljesítette be, mikor "az elnyomott nemzet hangulatát lírikusaink közt ő fejezte ki a leghívebben"… Penckófer JánosIrodalom - 7. OsztáLy | Sulinet TudáSbáZis
A MADÁR, FIAIHOZ. – Tompa Mihály Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanitottalak?! Vagy ha elmult s többé vissza nem jő A vig ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek! Nagy vihar volt. Feldult berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad: S ti hallgattok? elkészültök innen? Irodalom - 7. osztály | Sulinet Tudásbázis. Itt hagynátok bús anyátokat?! Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek… Puszta bár, az otthonos vidéknek, Fiaim, csak énekeljetek! Hozzatok dalt emlékül, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájirúl; Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld ujra felvirúl. Dalotokra könnyebben derül fény, Hamarabb kihajt a holt berek; A jelennek búját édesitvén: Fiaim, csak énekeljetek! A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyü szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok! S most, hogy a szél összevissza tépte: Ugy tennétek, mint az emberek? Itt hagynátok, idegent cserélve…?
Tompa Mihály: A Madár, Fiaihoz - Divatikon.Hu
MAGYAR DALNOK 1891. 156. oldal Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanitottalak?! Vagy ha elmult s többé vissza nem jő A vig ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő... Fiaim, csak énekeljetek! Zivatar volt;─ feldult berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad; S ti hallgattok? elkészültök innen, Itt hagynátok bús anyátokat?! Tompa mihály a madár fiaihoz. Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek.... Puszta bár, az otthonos vidéknek, Hozzatok dalt emlékül, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájirúl; Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld ujra felvirul. Dalotokra könnyebben derül fény, Hamarabb kihajt a holt berek! A jelennek búját édesitvén: A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyü szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok! S most, hogy a szél összevissza tépte: Ugy tennétek, mint az emberek: Itt hagynátok, idegent cserélve...? Fiaim, csak énekeljetek!
Közhelyszerűen szokás beszélni allegóriáiról, de említeni sem szokás, hogy ezek közt az allegóriák között olykor olyan jelképi mozzanatok rejlenek, amelyek már a szimbolizmus hazai kezdeteinek számíthatnak. Tompa sok mindenben maradibb Petőfinél és Aranynál, de egyben-másban modernebb is náluk. Művészi egyénisége pedig sokkal érdekesebb, mint ahogy irodalmi köztudatunkban él. Élete itt Költészete és hatása Tompa nevezetesebb költőink egyike, akit a közvélemény, magukkal az illető körökkel, Petőfi Sándor és Arany János méltó társául tekintett. Tény, hogy a magyar nemzeti költészetnek népies alapból kifejtésében velük együtt és párhuzamosan működött és erőre nézve legjobban megközelítette őket ezen irány többi követői közt, anélkül, hogy akár Petőfi tüzével és eredetiségével, akár Aranynak alkotó hatalmával és művészetével össze kellene mérni az ő nagy tehetségét. Előbb lépett fel náluk, lassabban fejlődött, de mindvégig emelkedett. Elsősorban lírai költő volt, még elbeszéléseiben is örömest enged az alanyiságnak, a drámában és szépprózában nem tett jelentékeny kísérletet.