Három Császár Szövetsége
July 8, 2024, 12:32 amA színvonalas eseménysorozatnak azt az üzenetet kellett hordoznia, hogy két vesztes háború (a szárdok és franciák elleni 1859 -es és a poroszok elleni 1866 -os háborúk) után az átalakult és újjászervezett Osztrák–Magyar Monarchia ismét gazdasági és katonai ereje teljében áll. A Monarchia és Oroszország ilyetén közeledése Bismarck német kancellárt is lépéskényszerbe hozta. Bismarck erőteljesen szorgalmazta a Német Császárság bevonását az együttműködésbe. A szerződés aláírása [ szerkesztés] 1873 októberében I. Vilmos német császár Bécsbe érkezett, hivatalosan a Világkiállítás megtekintésének céljával. 1873. október 22-én I. Vilmos, I. Ferenc József és II. Sándor cár a schönbrunni kastélyban ünnepélyesen aláírták a "három császár egyezségét". A három uralkodó együttműködési megállapodása a néhány hónappal korábban, június 6-án megkötött kétoldalú Schönbrunni Konvención alapult, melyhez I. Vilmos császár harmadik félként csatlakozott. A Három császár egyezménye vagy Három császár egyezsége ( németül: Dreikaiserabkommen, oroszul: Союз трёх императоров, ejtsd szojuz trjoh imperatorov) egy 1873. október 22-én megkötött konzultatív együttműködési egyezmény volt a három európai császárság, a Orosz Birodalom, Osztrák–Magyar Monarchia és Német Birodalom konzervatív uralkodói között.
- Három császár szövetsége (1881) - Uniópédia
- Három császár egyezménye (1873) – Wikipédia
- Három Császár Szövetsége
HÁRom CsÁSzÁR SzÖVetsÉGe (1881) - Uniópédia
A St. Petersburg, jól ismert, így 1887-ben, hazánkban ment a következtetést egy titkos szerződést Németországgal. Az úgynevezett "viszontbiztosítási szerződés" feltételezett semlegességét háború esetén egy harmadik ország, de egyetértettek abban, hogy ez nem vonatkozik azokra az esetekre, a francia-német és az orosz-osztrák háború. Így a "Három császár szövetsége" kimerítette pozitív forrását. Nagy háború előestéjén Ezek a megállapodások az orosz Birodalomra vonatkoztakátmeneti jellegű. A XIX. Század elején egy elképzelhetetlen esemény volt Európában - az abszolutista Oroszország szövetségre lépett a republikánus Franciaországgal. A diplomáciai osztály továbbra is vizsgálta a közeledés lehetséges módjait Nagy-Britanniával. A "tengerész úrnőjének" nagyon tisztában voltak azzal, hogy a ragyogó elszigeteltség politikája véget ért, és több érdeklődésük van Oroszországgal, mint az osztrák-német blokkban. A hosszú diplomáciai tárgyalásokat sikerrel koronázta, mivel megjelent az antant második katonai politikai blokkja, amely Oroszországot, Nagy-Britanniát és Franciaországot is magában foglalta.
Három Császár Egyezménye (1873) – Wikipédia
A világkiállításnak az osztrák–magyar kormányzat rendkívüli jelentőséget tulajdonított. A színvonalas eseménysorozatnak azt az üzenetet kellett hordoznia, hogy két vesztes háború (a szárdok és franciák elleni 1859 -es és a poroszok elleni 1866 -os háborúk) után az átalakult és újjászervezett Osztrák–Magyar Monarchia ismét gazdasági és katonai ereje teljében áll. A Monarchia és Oroszország ilyetén közeledése Bismarck német kancellárt is lépéskényszerbe hozta. Bismarck erőteljesen szorgalmazta a Német Császárság bevonását az együttműködésbe. A szerződés aláírása [ szerkesztés] 1873 októberében I. Vilmos német császár Bécsbe érkezett, hivatalosan a Világkiállítás megtekintésének céljával. 1873. október 22-én I. Vilmos, I. Ferenc József és II. Sándor cár a schönbrunni kastélyban ünnepélyesen aláírták a "három császár egyezségét". A három uralkodó együttműködési megállapodása a néhány hónappal korábban, június 6-án megkötött kétoldalú Schönbrunni Konvención alapult, melyhez I. Vilmos császár harmadik félként csatlakozott.
Három Császár Szövetsége
Németország e szerződés segítségével megteremtette a Franciaország elleni fellépés helyét. A történelem további iránya az összes várakozás átmeneti jellegét mutatja. 1875-ben a francia-német viszonyok súlyosbodása volt, Németország már meg fogja büntetni a megalkuvó szomszédokat, de Oroszország azt mondta, hogy ez nem teszi lehetővé Franciaország visszatérését. Ez megengedte Bismarckot, hogy bosszúsággal, hogy "Három császár szövetségét" üres és felesleges papírnak nevezze. A megállapodásban részes felek közötti nézeteltérések Minden elvárással ellentétben ez az uniómár régóta létezett, amely kísérteties, de még mindig békét jelentett Közép-Európában. A tizenkilencedik század végén a Németország és Oroszország közötti kapcsolatok egyre ellenségesebbé váltak. A németek körében a barátság és az együttérzés külföldi biztosítékai különböztek a valóságtól, ez okozta irritációt és ellenségességet Szentpéterváron Berlinhez képest. III. Sándor a trónra való csatlakozás idején már egy állandó németellenes hangulatot tapasztalt.
Az Osztrák–Magyar Monarchia ezt úgy fogta fel, hogy az orosz lépések saját nagyhatalmi politikai érdekeit sértik. Még Nagy-Britannia is Oroszország ellen fordult, a berlini kongresszus visszafogta a meglódult orosz expanziót. A háromoldalú uralkodói megállapodás felbomlott, a Monarchia válaszlépésként megszállta Boszniát. 1879 -ben a Német Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia kormányfői megkötötték a kettős szövetséget, amely már katonai védelmi szövetség volt, az Orosz Birodalom ellen. Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] További információ [ szerkesztés] Ormos Mária – Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren. Felemelkedés és hanyatlás, 1814–1945. Osiris kiadó, Budapest, 1998. ( 163-165. old. ) Font Márta – Krausz Tamás – Niederhauser Emil – Szvák Gyula: Oroszország története, Budapest, 1997, Maecenas. (367-368. ) E. Bourgeois – G. Pagès: Les origines et les responsabilités de la Grande Guerre, Paris, Hachette, 1921. Klaus Hildebrand: Das vergangene Reich: Deutsche Außenpolitik von Bismarck bis Hitler 1871-1945, Studienausgabe, Oldenbourg, 2008.