József Attila Tájköltészete
July 7, 2024, 5:37 pmJózsef Attila tájköltészete by dömötör zsuzsanna
József Attila Tájköltészete | Pdf
II. József Attila szül. 1905 április 11. Budapest Ferencváros apa munkás anyja cselédlány város! szegény család, állandó anyagi nehézségek, apa 3 éves korában elhagyta a családot, anyja 14 évesen meghalt, nevelőhöz kerültek fiatalon már verseket ír jár Bécsben és Párizsban, ve rseiből és cikkeibő l tudja később fize tni a lakbért állandó nehézségek kisérik végig életét asszimilálódott a táj! A természet immár a társadalom teljesegéssze, megszünte tve megőrizte a természetet társadalmasított, civilizálttá tette a természetet, az embernek nicns hová kimennie, nem mehet ki a XX. századi költő elfogadja az iparosodott tájat, nem feltétlen tartja természetesnek, de elfogadja mint jelenséget paradox attól mo dern, hogy lefedi, m egszünteti, magá ba szívja Olyan értelemben folytatja a tájköltészetet, hogy leírja a környezetét, azt, ahol az ember él! Szép, nyári este van 1924 → a várost írja le → szabad vers → a szabadság érzetét adja világos a tájleírás, a XX. század változást hozott, az ember is a táj része, tájelemmé vált az ember Ezt hirdeti, mégsem boldog tőle!
Irodalom 06 József Attila Tájköltészete.Docx
József Attila tájköltészete by Balázs MéhészGregor józsef my way Jzsef Attila- jszer tajkltszet Laux józsef Érettségi tétel Dr schramek józsef Esszé Minden a költő közérzetét tükrözi. A vers ritmikája a "Káka tövén költ a ruca" című műdal dallamát követi, ami ellentétben áll a vers hangulatával. Előadásmódja tárgyszerű: rövid, kopogó, kijelentő mondatok, ugyanakkor játékos: suta, közömbös rímelés, fanyar humor, keserű irónia jellemzi. A teljes mű itt olvasható > Külvárosi éj (1932) A külvárosi táj és az éjszaka meghatározó motívumok költészetében. A vers felépítése: kép: a szegény ember észlelései a konyhából. A tárgyak naggyá, idegenné, rejtélyessé nőnek. kép: Kitáguló kép: olajos rongyokba bújt éjszaka, a komor gyárak leírása. kép: Megjelennek az éjszaka alakjai: rendőr, munkás, a proletár. rész: A vers zárása: a mindenséghez forduló, a harcot is vállaló ódai hangvételű vallomás. József Attila önmagát belehelyezi a tájba, így elkötelezett szemlélője annak. Az elkötelezettség pedig az őrzést, a virrasztást jelenti. A tájat mindenkor belső tudatállapotának rajzaként jeleníti meg.