[Az Osztrák–Magyar Monarchia Térképe 1910 Körül.] [B Ix A 27] | Térképek | Hungaricana
July 7, 2024, 2:51 pmA közös ügyek vezetésére az uralkodó nevezett ki minisztereket a parlamentek befolyása nélkül, függetlenül azok pártviszonyaitól. A három közös miniszter azonban nem alkotott birodalmi kormányt. Ehhez hasonló funkciót az osztrák és magyar miniszterelnökkel kibővített közös minisztertanács töltött be. Ez a testület döntött a monarchia egészét érintő kérdésekben, például a háború és béke, vagy a fegyverkezés ügyében. Az üléseken az uralkodó elnökölt, az ő távollétében pedig a külügyminiszter, aki a "császári Ház miniszterekén" a király bizalmasának számított. Birodalmi törvényhozó testület sem létezett: a közös miniszterek felett a két parlament által kiküldött 60-60 tagú delegációk gyakoroltak valamelyes ellenőrzést, legalább a költségvetés jóváhagyása alkalmával. A delegációk külön-külön üléseztek, egymással üzenetekben érintkeztek, legfeljebb szavazni gyűltek össze megegyezés hiányában. Osztrák magyar monarchia térkép 2. A kiegyezés lényegi részét alkotó közös ügyek mellett voltak olyanok is, amelyeket a két fél csak külön megegyezés alapján kezelt együtt.
Osztrak Magyar Monarchia Terkep
Az Osztrák-Magyar Monarchia anyanyelvi és vallási térképe 1910-ben
Miután 1878-ban a Monarchia okkupálta (megszállta), 1908-ban pedig annektálta (államjogilag is beolvasztotta) a két balkáni tartományt, Boszniát és Hercegovinát, azokat nem csatolták egyik államhoz sem, hanem a közös pénzügyminiszter igazgatása alá kerültek. A kiegyezési tárgyalások során körvonalazódó államszerkezet egyedülálló volt a korabeli Európában. Magyarország és Ausztria teljes belpolitikai önállósággal rendelkezett: törvényeiket saját kétkamarás országgyűléseik alkották, a végrehajtó hatalmat pedig saját kormányuk gyakorolta. Mindkét ország rendelkezett az önálló államiság jelképeivel: saját fővárossal, lobogóval és himnusszal, lakói pedig az adott ország, tehát Ausztria vagy Magyarország állampolgárai voltak. Osztrak magyar monarchia terkep. Ugyanakkor az Osztrák–Magyar Monarchia nemzetközi jogi értelemben egyetlen államként jelent meg. Ausztria és Magyarország lemondott az állami szuverenitás igen fontos területeiről: külügyeit és a hadügyet közös minisztériumokkal intézte (egységes diplomáciai szolgálatot és hadsereget tartott fenn), és közös minisztérium kezelte ezen területek pénzügyeit is.