A Párkapcsolatok 4 Csöndes Gyilkosa &Ndash; 777
August 26, 2024, 11:36 pmTudom én, hogy sokat nőtt, de mivel nap mint nap látom, nem volt feltűnő. Ugyanígy nem tűnik fel számunkra a saját, vagy velünk együtt élő fizikai vagy mentális változása sem! Tulajdonságainkban előforduló változásainknak azon része, amely úgymond tudattalanul alakul ki, semmilyen fájdalmat, ellenérzést nem vált ki, legfeljebb csak akkor, amikor tudatosan szembesülünk vele. Például én is akkor szembesültem igazán azzal, hogy mekkora pocakot növesztettem, amikor egyszer véletlen megláttam magam egy üveg tükröződésében. A párkapcsolatok csendes gyilkosa - Hirmagazin.eu. A "fájdalom" (vagy inkább felismerés) akkor hasított belém, amikor az én képem és a tükörképem közötti eltérésre rádöbbentem. Aztán vannak azok a változás okozta fájdalmak, amikor saját döntésünk miatt változtatunk valamin az életünkben. Ilyen döntéseket általában akkor hozunk meg, ha a döntés okozta fájdalom kisebb, mint az a fájdalom, amit akkor élünk át, ha nem változtatunk. Ilyen lehet például: amikor egy lisztérzékeny megvonja magától a fehér kenyeret, amit addig szeretett, de ilyen szokott lenni sokszor például egy rossz kapcsolatból való kilépés is, de az is, hogy például eldöntöm, hogy mától minden nap reggel futni járok.
A Párkapcsolatok Csendes Gyilkosa - Hirmagazin.Eu
Az elvárásoknak való megfelelési kényszer nem más, mint az elfogadásért való könyörgés. Erre kényszerít manapság e rendkívül igényes világrend. Évekbe telik, amíg az ember rájön, hogy mi is a vágya. Amikor egy reggelen csöndesen ráébred, hogy a valódi, őszinte út az egyetlen, amin érdemes járni. Magyarázkodás, elvárások, megfelelési kényszer nélkül, mert így tetszik, így ad lelki megnyugvást. Évekbe telik, amíg kibogozzuk az igazságot, a hamis álruhák, mérgező emberi kapcsolatok, és társas magány tömkelege közül. Hogy nem szerethet mindenki, nem lehetünk jók mindenki szemében, és nem szolgálhatjuk ki mindenki igényeit. Én szerettem azt a folyót. Csak úgy, magyarázat, tudományos definíció, és elvárások nélkül szerettem. Amikor odamentem, és leültem a partján, megnyugtatott, lecsendesített, és ő sem várt cserébe tőlem semmit. Úgy szerettem a folyót, amilyen. Volt szürkésbarna, kékesfekete, áttetsző zöld, tarajos, dühös, volt rajta békés, csillámló ezüsthíd, és narancsszínű aranyhíd. Az én folyóm volt, soha nem mondtam neki, milyen legyen, és akkor majd jobban fogom szeretni.
Védelmi vonalat épít a sürgető, behódoló megfelelési kényszer építőköveiből, és már nem adja önmagát, görcsös szerepjátszásra kényszerül, csak feszülten figyeli saját reakcióit, mozdulatait. Az elvárásoknak való megfelelési kényszer nem más, mint az elfogadásért való könyörgés. Erre kényszerít manapság e rendkívül igényes világrend. Évekbe telik, amíg az ember rájön, hogy mi is a vágya. Amikor egy reggelen csöndesen ráébred, hogy a valódi, őszinte út az egyetlen, amin érdemes járni. Magyarázkodás, elvárások, megfelelési kényszer nélkül, mert így tetszik, így ad lelki megnyugvást. Évekbe telik, amíg kibogozzuk az igazságot, a hamis álruhák, mérgező emberi kapcsolatok, és társas magány tömkelege közül. Hogy nem szerethet mindenki, nem lehetünk jók mindenki szemében, és nem szolgálhatjuk ki mindenki igényeit. Én szerettem azt a folyót. Csak úgy, magyarázat, tudományos definíció, és elvárások nélkül szerettem. Amikor odamentem, és leültem a partján, megnyugtatott, lecsendesített, és ő sem várt cserébe tőlem semmit.