Bajtai András: Zsoltár

Közel s távol senki nincs az utcán. Az Oravicáról induló vasútvonal az európai kontinens első hegyi vasútjai közé tartozik, Magyar­ország és a mai Románia történetében pedig valóban ez a legelső – csak éppen a hírnevét kissé beárnyékolja a vele körülbelül egy időben épült ausztriai Semmeringbahn. A vasutat az Aninai-hegységben folyó szénbányászat hívta életre. A jó minőségű aninai feketeszén az egész Monarchiában keresett terméknek számított, de mivel csak nehezen jutott el a felhasználókhoz, a termelése hosszú ideig veszteséges volt. Egy vasútvonal lényegesen leegyszerűsítette volna a kibányászott szén báziási kikötőbe való szállítását, de a terepviszonyok már a tervezést is nagyon megnehezítették. A szocializmus alatt aztán újabb és újabb bányákat tártak fel a környéken – még uránt is bányásztak errefelé, de talán mondani sem kell, hogy a bánáti hegyi vasút dicső napjai már régen elmúltak. Mintha csak egy túlbuzgó modellező készítette terepasztalon járnánk" A forradalom utáni évek, majd később a bányák bezárása nemcsak a vasútvonalra, hanem az egész vidékre rányomta a bélyegét, és egy olyan, létezés és nem létezés közötti furcsa állapotba taszította, amivel csak Bodor Ádám novelláiban találkozni.

Nem vagyok én annyira közeli barátságban ezzel a bizonyos Lacival. Úgyhogy inkább a neve kezdőbetűit fogom kiírni, valahogy így: M. L. Akárki cukra Él egy embertársunk valahol Budapesten. Nevezzük Akárkinek. Egy szép napon Akárki megtudta, hogy cukra van. Akárki addigra sok mindent megtudott már. Azt például gyerekkorában tudta meg, hogy a kisbabákat nem egy föld alatti raktárban kapja meg az édesanyjuk egy jóságos idegentől, hanem a magzat kicsúszik a vajúdó nő szülőcsatornáján. Azt már valamivel később tudta meg, hogy Lenint 1917 tavaszán a német kormány jóváhagyásával egy leplombált vagonban szállították Zürichből az orosz határra, hogy aztán kirobbanthassa a nagy októberi forradalmat, amelyről Akárki már jóval korábban megtudta, hogy igazából novemberben zajlott. Valamikor a felnőttkora kezdetén azt is megtudta Akárki, hogy a valódi apja nem is az apja, hanem egy ismeretlen férfi. Rövid életrajz Bihari Péter: Németország és a németek. 500 év Luthertől Merkelig. Kalligram Kiadó, Budapest, 2017, 406 oldal, 4900 Ft A szerzőnek tehát úgy kellett elmondania 400 oldalon Németország egész történetét (elárulom: nem Lutherrel kezdi, hanem a népvándorlással), hogy tisztában van vele: nem magától értetődő, mi az, hogy "német", mi az, hogy "ország" és mi az, hogy "egész".

Továbbá szőke, göndör haja van, ami Koncz Zsuzsára nem kimondottan jellemző. Ezt a fenn nem álló hasonlóságot az ő földije és kenyeres pajtása azért találta ki, mert valójában nem is Pincurba, hanem Koncz Zsuzsába szerelmes, de nem meri bevallani. Arról, ugyebár, mégsem ábrándozhat, hogy Koncz Zsuzsát magával viszi Japánba szőlőt művelni. Ex libris Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb Nemes Anna: Előled Czakó Zsófia: Nagypénteken nem illik kertészkedni Borcsa Imola: Magnebéhat Félsz A kortárs magyar írót arról kérdezte az egyik folyóirat, hogy mitől fél az író. A kérdés címzettje elgondolkodott, megpróbálta felidézni élete fontosabb félelmeit. Például kisgyerekkorában félt a kutyáktól. És még sokkal inkább félt a sötétben. Na de várjunk csak! Álljunk meg egy pillanatra! Amíg ő gondolkodik, döntsük el, milyen néven emlegessük őt, mert nem szeretném több tucatszor leírni, hogy "kortárs magyar író". Nevezhetném őt egyszerűen csak Lacinak, de abban érződik valami vállveregető bizalmaskodás.

Bajtai András: Zsoltár Esni fog majd, zuhognak szemedből a fény fullánkjai, és én akkor visszatalálok hozzád. Szétnyitod tenyeredet, kihullanak belőle a hegyek, ujjaid kígyó-folyók, körbefonod velük testem ólait. Hangod barlangjából előbújik a szenvedély köve, az éjszaka állkapcsa nem ejt sebet függönyeinken. Mellkasodon elsüllyednek a dombok, és megindulnak felém szádból az erdők, amikben elvesztem. Nem fojtogatsz, és én sem fojtogatlak, mert nem vendég leszel már, de nem is emberarcú kísértet. Ketten leszünk, két égbolt között egyetlen bolygó, és én végre nem a kerítések mögül nézlek majd. A hit csengettyűjét nyújtod felém, én pedig, akár a hüllők, levedlem a hús ruháját. Közelséged lángra lobbantja a szív tavait, és nem lesz többé félelmes a szerelem tárnamélye. Áhítatos béke lesz majd, nem vártalak hiába, amikor visszatalálok hozzád a kristály-zuhogásban. Bajtai András (1983-) Népszerű bejegyzések ezen a blogon Sohonyai Attila - Szanaszét összeszedve Elveszetten tudok csak józan lenni.

Vegyes műfajú kötet: van benne vallomás, visszaemlékezés, meditáció, portrévázlat, autofikció, dokumentum, riport és állatmegfigyelés. A szerkezet az Örkény István egyik egypercesében leírt paprikafüzérre emlékeztet, csak éppen a madzag funkcióját a tájcsere tölti be. Az énelbeszélő, azaz hite szerint a szerző a hegyvidéki ősvadont felcseréli a síkvidéki szigetléttel. A Duna két ága sarokba szorítja a szerzői tudatot. Sok logisztikai probléma merül fel az életrajzi hős számára, ez a szerzőre nézve megannyi tér- és irányszervezési feladat. Mindez leírható gráfelméleti kérdésként is: van két hidunk és legalább három révünk, révészekkel, akik fontos mellékszereplők (Zsoci, a magány élő szobra, továbbá Sebes, egykor búvár és informatikus, aki az elsüllyedt Hableány holttesteinek emléke elől az alsógödi kompra menekül). Hogyan jussunk célba, ha életmentő műtétre szoruló weimari vizslánkat visszük szakorvoshoz? (Autóval a déli hídon át. ) És hogyan jutunk el a pesti művészszínházba, hogy ezáltal a kiváló jellemszínészt is integráljuk a folyami tájba?

S oly lágy az ív is, mellyel mélyre hajtom ájult fejem, s hagyom, hogy égi láz égessen át, hogy csontomig lehasson a varázs. A drága, drága révülés, amelyben mi fájt és mart és sajgott, elfelejtem, hogy társtalan, hogy csupa seb vagyok, mint csillagok közt hulló csillagok! Csak mély verése ér most, mint

July 16, 2024, 3:51 pm