Petőfi Sándor Versek Gyerekeknek
July 16, 2024, 11:59 pmÉn műértő beszédit Mosolygva hallgatám; De ő makacs fej! föl nem Világosíthatám. Továbbá elszavaltam Egy bordalom neki; S nagyon, nagyon örültem, Hogy megnevetteti. De ő nem tartja nagyra, Hogy költő-fia van; Előtte minden ilyes Dolog haszontalan. Nem is lehet csodálni! Csak húsvágáshoz ért; Nem sok hajszála hullt ki A tudományokért. Utóbb, midőn a bornak Edénye kiürűlt, Én írogatni kezdtem, Ő meg nyugonni dűlt. De ekkor száz kérdéssel Állott elő anyám; Felelnem kelle – hát az Irást abban hagyám. És vége-hossza nem lett Kérdezgetésinek; De nekem e kérdések Olyan jól estenek, Mert mindenik tükör volt, Ahonnan láthatám: Hogy a földön nekem van Legszeretőbb anyám! Petőfi Sándor versek. Petőfi Sándor: Nemzeti dal Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet Petőfi Sándor: Szülőimhez Hej édes szülőimék, Gazdagodjam meg csak! Akkor, hiszem istenem, Nem panaszolkodnak. Minden teljesülni fog, Amit csak kívánnak; Megelőzöm vágyait Éd'sapám s anyámnak. Lesz csinos ház, amiben Megvonúlnak szépen; Pince lesz a ház alatt, Jó bor a pincében.
Petőfi Sándor Versek Gyerekeknek
Jöjjön Petőfi Sándor legismertebb versei összeállításunk. Petőfi Sándor magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították Íme Petőfi Sándor legismertebb versei. Petőfi Sándor: Fa leszek, ha… Petőfi Sándor: Arany Lacinak Petőfi Sándor: A Tisza Petőfi Sándor – István öcsémhez Petőfi Sándor: Egy estém otthon Borozgatánk apámmal; Ivott a jó öreg, S a kedvemért ez egyszer – Az isten áldja meg! Soká nem voltam otthon, Oly rég nem láta már, Úgy megvénült azóta – Hja, az idő lejár. Beszéltünk erről, arról, Amint nyelvünkre jött; Még a szinészetről is Sok más egyéb között. Szemében "mesterségem" Most is nagy szálka még; Előitéletét az Évek nem szünteték. "No csak hitvány egy élet Az a komédia! " Fülemnek ily dicsérést Kellett hallgatnia. "Tudom, sokat koplaltál, Mutatja is szined. Petőfi sándor versek nemzeti dal. Szeretném látni egyszer, Mint hánysz bukfenceket. "
Jöjjön Petőfi Sándor legszebb versei összeállításunk. Beszél a fákkal a bús őszi szél Beszél a fákkal a bús őszi szél, Halkan beszélget, nem hallhatni meg; Vajon mit mond nekik? beszédire A fák merengve rázzák fejöket. Dél s est között van az idő, nyujtózom A pamlagon végig kényelmesen… Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Petőfi sándor versek gyerekeknek. Egyik kezemben édes szendergőm Szelídeden hullámzó kebele, Másik kezemben imakönyvem: a Szabadságháborúk története! Minden betűje üstököscsillagként Nyargal keresztül magas lelkemen… Arany csal s ostor kerget tégedet A zsarnokért megvíni, szolganép, És a szabadság? egyet mosolyog, S mind, aki híve, a harctérre lép, S érette, mint a szép lyánytól virágot, Sebet, halált oly jókedvvel veszen… Hány drága élet hullt már érted el, Oh szent szabadság! és mi haszna van? De lesz, ha nincs: tiéd a diadal Majd a csatáknak utósóiban, S halottaidért bosszut is fogsz állni, S a bosszuállás rettentő leszen! … Vérpanoráma leng előttem el, A jövendő kor jelenései, Saját vérök tavába fúlnak bé A szabadságnak ellenségei!
Oszi Versek Petofi Sandor
… Olvastam, költőtárs, olvastam művedet, S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége. Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni: Nem tehetek róla… te gyujtottad ugy fel! Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel? Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki. Más csak levelenként kapja a borostyánt, S neked rögtön egész koszorút kell adni. Ki volt tanítód? Oszi versek petofi sandor. hol jártál iskolába? Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted. Az iskolákban nem tanulni, hiába, Ilyet… a természet tanított tégedet. Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű, De oly tiszta is, mint a puszták harangja, Melynek csengése a rónákon keresztűl Vándorol, s a világ zaja nem zavarja. S ez az igaz költő, ki a nép ajkára Hullatja keblének mennyei mannáját. A szegény nép! olyan felhős láthatára, S felhők közt kék eget csak néhanapján lát. Nagy fáradalmait ha nem enyhíti más, Enyhítsük mi költők, daloljunk számára, Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás, Egy édes álom a kemény nyoszolyára!
Hisz azon meg nem sokat lát... Vagy tán azt az embert ki amott a kendert áztatóba hordja? Arra sincsen gondja. Mire van hát Ebugattát! Már csak megmondom, mi végett nézi át a mezoséget, a vizet mért hozta ki? Ürgét akar önteni. Ninini: Ott az ürge, hu, mi fürge, mint szalad! Pillanat, s odabenn van, benn a lyukban. A mi emberünk se rest, odanyargal egyenest a lyuk mellé, s bele önté a veder vizet; torkig tele lett. A szegény kis ürge egy darabig tűrte, hanem aztán csak kimászott. Még az inge is átázott. A lyuk száján nyakon csípték; nyakon csípték, hazavitték, s mostan.. Itt van... Petőfi Sándor legszebb versei - Divatikon.hu. Karjaimban, mert e fürge, pajkos ürge, te vagy Laci, te bizony! Anyám tyúkja Ej mi a kő! tyúkanyó, kend a szobában lakik itt bent? Lám, csak jó az isten, jót ád hogy fölvitte a kend dolgát! Itt szaladgál föl és alá, még a ládára is fölszáll, eszébe jut, kotkodákol, s nem verik ki a szobából Dehogy verik, dehogy verik! Mint a galambot, etetik, válogat a kendermagban, a kiskirály sem él jobban. Ezért aztán, tyúkanyó, hát jól megbecsülje kend magát, iparkodjék, ne legyen ám tojás szűkében az anyám.
Petőfi Sándor Versek Nemzeti Dal
Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. – Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe. Az év végén Indulsz, pályavégzett év, Menj… de várj, ne menj magad, Sötét van a másvilágba'. Jó lesz egy kis égő lámpa: Vidd magaddal dalomat. Petőfi Sándor legismertebb versei. Megpendítem, régi lantom, Megpendítem húrjaid; Már régóta vagy te nálam, Sokat szóltál… megpróbálom, Tudnál-e még valamit? Ha valaha szépen szóltál, Most legyen szép éneked; Légy méltó neved hiréhez, Tedd még ünnepibbekké ez Ünnepélyes perceket. És ki tudja? tán utósó, Legutósó lesz e dal; Tán ha téged most leteszlek, Többé majd föl sem vehetlek, Hangod, életed kihal. A hadistenhez szegődtem, Annak népéhez megyek; Esztendőre hallgat a dal, Vagy ha írok, véres karddal Írok költeményeket.
Ajánló Kedvenc könyvek Kedvenc filmek és sorozatok Fodor Ákos versek Anyanyelvünk Vendégkönyv Hírlevél Kapcsolat Jár az óra Jár az óra, tik-tak, tik-tak jár, benne egy manócska kalapál. De ha áll az óra és nem jár, alszik a manócska és nem kalapál. Arany Lacinak Laci te, hallod-e? Jer ide, jer, ha mondom, rontom-bontom, ülj meg itten az ölemben, de ne moccanj, mert különben meg talállak csípni, így ni! Ugye fáj? Hát ne kiabálj. Szájadat betedd, s nyisd ki füledet, nyisd ki ezt a kis kaput; majd meglátod, hogy mi fut rajta át fejedbe... Egy kis tarka lepke. Tarka lepke, kis mese, szállj be Laci fejibe. Volt egy ember, nagybajúszos. Mit csinált? Elment a kúthoz. De nem volt víz a vederbe, kapta magát, telemerte. És vajon minek merítette meg azt a vedret? Tán a kertet kéne meglocsolnia? Vagy ihatnék?... Nem biz a. Telt vederrel a kezében a mezőre ballag szépen, ott megállt és körülnézett; ejnye, vajon mit szemlélhet? Tán a fényes délibábot? Hisz olyat már sokat látott... Vagy a szomszéd falu tornyát?