Ismered Ezt A Remek Verset? Nagy László Dióverés — Minden Egész Eltörött
August 26, 2024, 2:37 pmJöjjön Nagy László 10 legnépszerűbb verse összeállításaink. A ranglisták oldalunk látogatottsági adatai alapján készül – rendszeresen. Ezek voltak a legkedveltebb Nagy László versek 2019-05-17 és 2019-06-17 között. Ezek voltak a legnépszerűbb Nagy László versek 2018-06-16 és 2019-06-16 között. Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
- Ismered ezt a remek verset? Nagy László Dióverés
- Nagy László: Dióverés - 2011. november 5., szombat - Háromszék, független napilap Sepsiszentgyörgy
- III. „Minden Egész eltörött” c. gitár- és énektábor – felhívás
Ismered Ezt A Remek Verset? Nagy László Dióverés
Áll a diófa, és érett kincsei válnak tőle: szellő ha bántja az ágat, buknak a földre. Russel Bloodworth - Dióverő nő Szaporább kopogás, csörgés támad, ha jön az ember, s bottal az ágak bogára boldogan ráver. William Stewart McGeorge - Földre, fejekre, kosárba kopog a diózápor. Burkos dióra a gyermek kővel kopácsol. Burne Jones - Fiatal f iú Már, mintha álmodnék, hallom zaját a jó örömnek, darálók forognak, diós mozsarak döngnek. Kádár Géza - Nagybányai utca Fagyban és nagy havazásban meg kell maradnunk jónak s tisztának is, hogy örüljünk csörgő diónak. Kádár Géza - Hóolvadás Majd csorgó hó levén ring a picike dió-csónak, Fotó - Kiss J s lomb zöldül újra a füttyös sárgarigónak. Nagy László, a költő Urbán Gábor festménye Diódaráló a régi világból és egy vas-mozsár. Észrevétlen karon fogja És egy más világba vonja A merengés emberét. Órahosszat elmerengek, És ha egy elejtett tárgy Vagy harang, amely megkondul, Fölriasztott álmaimbul: Elmém, nem tudom, hol járt? Hárs László: Levél az erdőből Az erdőből egy levelet hozott a posta reggel, egy száraz tölgyfalevelet, néhány sor zöld szöveggel.Nagy László: Dióverés - 2011. November 5., Szombat - Háromszék, Független Napilap Sepsiszentgyörgy
Október elején igen időszerű verset hoztam. Fogadd szeretettel Nagy László: Dióverés című költeményét, az egyik legegészségesebb őszi gyümölcsről, a sokoldalúan használható dióról. Nagy László: Dióverés Elsuhogott az a füttyös sárgarigó délre. Sárgul az árva diófa zöld terebélye. Levelek lengnek, akár a színarany rigó-szárnyak, elszállnak ők is a szélben puszta határnak. Áll a diófa, és érett kincsei válnak tőle: szellő ha bántja az ágat, buknak a földre. Szaporább kopogás, csörgés támad, ha jön az ember, s bottal az ágak bogára boldogan ráver. Földre, fejekre, kosárba kopog a dió-zápor, burkos dióra a gyermek kővel kopácsol. Már, mintha álmodnék, hallom zaját a jó örömnek, darálók forognak, diós mozsarak döngnek. Fagyban és nagy havazásban meg kell maradnunk jónak s tisztának is, hogy örüljünk csörgő diónak. Majd csorgó hó levén ring a picike dió-csónak, s lomb zöldül újra a füttyös sárgarigónak.
Nagy László: Dióverés Elsuhogott az a füttyös sárgarigó délre. Sárgul az árva diófa zöld terebélye. Levelek lengnek, akár a színarany rigó-szárnyak, elszállnak ők is a szélben puszta határnak. Áll a diófa, és érett kincsei válnak tőle: szellő ha bántja az ágat, buknak a földre. Szaporább kopogás, csörgés támad, ha jön az ember, s bottal az ágak bogára boldogan ráver. Földre, fejekre, kosárba kopog a dió-zápor, burkos dióra a gyermek kővel kopácsol. Már, mintha álmodnék, hallom zaját a jó örömnek, darálók forognak, diós mozsarak döngnek. Fagyban és nagy havazásban meg kell maradnunk jónak s tisztának is, hogy örüljünk csörgő diónak. Majd csorgó hó levén ring a picike dió-csónak, s lomb zöldül újra a füttyös sárgarigónak.
A következő kérdés a tér képzetével kapcsolatban merülhet fel bennünk, hiszen a festmények látszólag teljesen sík elemekből épülnek fel; sem a vastagságról, sem az egymáshoz viszonyított elhelyezkedésről nem tudunk meg biztosat. Az egyetlen támpontot a színek adják, melyek – úgy tűnik – kiemelnek vagy épp a háttérbe tolnak egy-egy formát a másikhoz képest. Így a pozitív és a negatív alakzatok játékában mégis kialakul egyfajta térbeliséget sejtető dinamika, melynek során cselekvő (aktív) és passzív formák születnek. III. „Minden Egész eltörött” c. gitár- és énektábor – felhívás. Ezek kettősségében állandóan cserélődnek a szerepek: olykor a passzív forma tartja össze a kompozíciót, máskor az aktív, cselekvő formák adják a fogódzót a szemnek, s a passzív forma a cselekmény hátterévé alakul át. Végül a térbe lépve mégis csak az aktív formák viszik a prímet, és válnak a síkplasztikák rendező formáivá. Vágat No. 3, 2018. A festmények láttán egy kevésbé formai, sokkal inkább tartalmi kérdés merült fel bennem: a képek jelentésének és metaforikus vagy inkább szimbolikus olvasatának kérdése, ami absztrakt képek esetében ugyan nem lenne indokolt, itt azonban felmerül a szimbólumok, illetve épphogy azok hiánya okán megfogalmazódó értelmezés lehetősége.
Iii. „Minden Egész Eltörött” C. Gitár- És Énektábor – Felhívás
Az angliai Cleethorpes partjainál 1914-ben kezdtek építeni tengeri erődöket, hogy így védjék a Humber folyótorkolatot. Sajnos a britek nem voltak túl hatékonyak, mire elkészültek a katonai létesítmények, a világháború már egy éve véget ért. A második világháborúban viszont fontos szerepet kaptak a tengeralattjárók elleni harcban, és egészen 1956-ig működtek katonai bázisokként. Azóta viszont kihasználatlanul állnak, pár évtizede felmerült, hogy drogfüggők rehabilitációs intézeteként hasznosítják az egyiket, ám a tervből nem lett semmi. Az egyik ilyen erődítmény, a Bull Sand Fort most eladóvá vált. 50 ezer fontért (25 millió forintért) már viheti is, aki kedvet érez egy kis militáns nosztalgiára, és nem riad vissza a felújítástól. A 200 fő befogadására alkalmas épületnek három emelete és egy pinceszintje van, és betonfalai garantáltan golyóállóak. A panoráma lenyűgöző, az egyetlen hátrány, hogy saját hajó is kell a birtokbavételhez.
A félelem, a bizonytalanság, a veszteség, a szeretteink emlékének elmosódása vissza-visszatér a képeken, és talán senkinek sem sikerült annyira elvont módon, mégis oly élesen megragadni az emberi szenvedést, mint Richternek a Birkenau-ciklusban. Látod? Nem látod? Na látod! Na de evezzünk kicsit vidámabb vizekre… A kedvenc művem a kiállításról az Ivó nő című, 1968-as mű, ami tökéletesen ellentétes hatással volt rám, mint a Birkenau: felnevettem előtte. Szeretem ugyanis a címük elolvasása előtt csak úgy, önmagukban szemlélni a képeket, hagyni, hogy hassanak rám mindenféle előfeltevés nélkül. Így voltam ezzel a monokróm, absztrakt képpel is, amelynek először különös, szögletes ecsetvonásait figyeltem meg, aztán, mivel kifejezetten szépnek találtam a felületet, hátrébb léptem, elővettem a telefonom, hogy lefotózzam a festményt a cikkemhez. És a telefon képernyőjére pillantva hirtelen megpillantottam a nőt az ecsetvonások mögött. A hatás olyan meglepetésszerű volt, mint gyerekkorunk háromdimenziós képei, amelyeken néhányan akkor sem látták az elrejtett ábrákat, ha beleszakadtak.