Tóth Árpád: Esti Sugárkoszorú

Tóth Árpád versei - Esti sugárkoszorú - Pro-Book Könyvkiadó kiadó. Figyelem! A honlap és a bolt kínálata eltérhet.

1. Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú (elemzés) – Jegyzetek
2. Vers a hétre – Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú - Cultura.hu
3. Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú - diakszogalanta.qwqw.hu
4. Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú - Divatikon.hu

Tóth Árpád: Esti Sugárkoszorú (Elemzés) &Ndash; Jegyzetek

E műben is fontos szerepe van az érzékelésnek, a látásnak, a szemnek: az indító természeti kép a való világ látványa. Innen vált a tekintet a kedves alakjára, és bekövetkezik a csoda. A valós kép helyébe a valóságban gyökerező asszociatív kép lép: az alkony fénye sugárkoszorúvá, glóriává lesz. Az első szakasz kezdő- és zárósorai szinte megmagyarázzák a történést: ez az a pillanat, amikor meghosszabbodnak az árnyékok, amikor a tárgyak elveszítik éles kontúrjaikat, amikor mintha megmozdulnának az élettelen tárgyak (ehhez hasonló motívum indítja József Attila Külvárosi éj című versét is). Ezt nevezi a költő a "dolgok esti lélekvándorlásának". A kifejezés jelzi azt is, hogy e változásban valóban van valami égi eredet, és visszautal a hatodik sor állítására is ( "... alig volt fények földi mása"). A fény "megváltozása" az impresszionisták és Tóth Árpád költészetében is oly gyakori szinesztéziák ban nyeri el kifejező erejét (finom, halk sugárkoszorú, halvány, szelíd, komoly ragyogás, illat és csend).

Vers A Hétre – Tóth Árpád: Esti Sugárkoszorú - Cultura.Hu

Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse Tóth Árpád VERSEK ESTI SUGÁRKOSZORÚ Teljes szövegű keresés Előttünk már hamvassá vált az út, És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s csenddé. Titkok illata Fénylett hajadban s béke égi csendje, És jó volt élni, mint ahogy soha, S a fényt szemem beitta a szivembe: Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te, Vagy áldott csipkebokor drága tested, Melyben egy isten szállt a földre le, S lombjából felém az ő lelke reszket? Igézve álltam, soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek - Egyszerre csak megfogtad a kezem, S alélt pilláim lassan felvetődtek, És éreztem: szivembe visszatér És zuhogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek!

Tóth Árpád: Esti Sugárkoszorú - Diakszogalanta.Qwqw.Hu

"Gáncstalan költő": a Baudelaire híres szava illik őrá. Gáncstalan, nemes és magas poéta, mindvégig hű a költő igazi hivatásához, amely mégis csak a "szépségek teremtése", s amelyhez mind többé-kevésbé hűtelenek lettünk e "káromkodó és nyers-dalú" korban. Szépséget teremteni abból az anyagból, ami éppen van – kicsiny és szomorú életünk anyagából! " Babits Mihály: Tóth Árpád arcképe. In: Nyugat, 1928. 22. szám, november 16. (Tóth Árpád-emlékszám) TÓTH ÁRPÁD: ESTI SUGÁRKOSZORÚ Előttünk már hamvassá vált az út, És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s csenddé. Titkok illata Fénylett hajadban s béke égi csendje, És jó volt élni, mint ahogy soha, S a fényt szemem beitta a szivembe: Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te, Vagy áldott csipkebokor drága tested, Melyben egy isten szállt a földre le, S lombjából felém az ő lelke reszket?

Tóth Árpád: Esti Sugárkoszorú - Divatikon.Hu

Az enjambement-oknak is az állapot, a hangulat kifejezésében van szerepük. A látvány, a látás magát a beszélőt is "átváltoztatja": " És jó volt élni, mint ahogy soha, / S a fényt szemem beitta a szívembe ". Az átalakulás meghatározhatatlanul rövid pillanat, hatása azonban megrendítő erejű: minden megszűnik, mindennek helyébe lép a csoda-látvány, az igézet: " Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te"; "Igézve álltam, soká, csöndesen ". A pillanatnyi való idő végtelenné hosszabbodik, a külső idő helyébe a belső idő lép: "És percek mentek ezredévek jöttek" –, a valóság helyét átveszi az álom, az eksztatikus boldogság érzése. Az égi boldogság szent pillanata ez, melyet egy valós esemény, egy mozdulat szintén varázsütésszerűen szüntet meg ("Egyszerre csak megfogtad a kezem"). Ám ez az ébredés nem elkeserítő, hanem egy más minőségű boldogság, a "földi érzés", a szeretet állapota. A vers tehát értelmezhető az átváltozás, változás és visszaváltozás verseként is. A beszélő felidézi a csoda pillanatát, a két ember meghitt viszonya nemcsak a múltbeli történésben, hanem mintha a jelenben (az elmondás, a felidézés, a vallomás jelen idejében) is érvényes lenne.

Igézve álltam, soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek, - Egyszerre csak megfogtad a kezem, S alélt pilláim lassan felvetődtek, És éreztem: szívembe visszatér, És zuhogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek! vissza a címoldalra

July 17, 2024, 11:46 am