Kányádi Sándor Karácsonyi Versek
July 4, 2024, 10:15 pmKányádi Sándor verse: Tudod Lyrics Karaoke Kanyadi sándor karácsonyi versek Kányádi Sándor - Istenes versek Magyarul üres az istálló s a jászol idén se lesz nálunk karácsony hiába vártok nem jönnek a három királyok sok dolga van a teremtőnek mindenkivel ő sem törődhet messzi a csillag mindenüvé nem világíthat megértjük persze mit tehetnénk de olyan sötétek az esték s a szeretetnek hiánya nagyon dideregtet előrelátó vagy de mégis nézz uram a hátad mögé is ott is lakoznak s örülnének a mosolyodnak A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Bezárás Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor költeményét. Mi a véleményed a Tudod írásról? Írd meg kommentbe! Mikor a szíved már csordultig tele, Mikor nem csönget rád soha senkise, Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe: Ó, "Lélek", ne csüggedj!
- Kányádi sándor karácsonyi versek gyerekeknek
- Kányádi sándor karácsonyi versek iskolásoknak
- Kanyadi sándor karácsonyi versek
- Kányádi sándor karácsonyi versek felnőtteknek
Kányádi Sándor Karácsonyi Versek Gyerekeknek
Augusztus 20. – Szent István ünnepe Szólások és közmondások Szólások Közmondások Egyéb Cikkek madarakról Időjárás cikkek Kányádi Sándor: Márciusi versike 25 március 2010 Kategóriák: Cimkék: Kányádi Sándor, rövid tavaszi versek, tavaszi versek, versek tavaszra Megtekintések száma: 1 564 Tavaszt csörög a szarka, tavaszt. Zöldülni kezd a barna haraszt. Zsendülni kezd a zsenge határ. Erőre kap a gyönge bogár. Szelídülnek az ordas szelek. Barkákat hány a bokros berek. Bukfencet vet a játszi patak. Már csak a hegyen látni havat. Kapcsolódó bejegyzések © 2008-2021 Óperencia. Minden Jog Fenntartva
Kányádi Sándor Karácsonyi Versek Iskolásoknak
Bejegyzés tagek "Kányádi Sándor" Kányádi Sándor – Jön az ősz 2012-10-06 Jön már az ismerős, széllábú, deres ősz. Sepreget, kotorász, meg-meg-áll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, krumplit ás, szüretel. Sóhajtoz nagyokat, s harapja, kurtítja, a hosszú napokat.
Kanyadi Sándor Karácsonyi Versek
Szokásban van-e még a lombok jámbor tereferéje, vagy vacogó félelem, sorvasztó civakodás, ágrólszakadt levelek siráma lett a hajdani harmóniából? Elfogyott a hold. Riadtan fut az őz, gyapjasul magánya. Szűkre húzott szemű éjszaka néz ridegen a meddő mogyorókra s a kikericsek mérgező csillagaira. Kányádi Sándor: Mint öreg fát az őszi nap mint öreg fát az őszi nap lemenőben még beragyog és elköszön a szerelem jöhetnek újabb tavaszok hajthat még rügyet lombokat gyümölcsöt többé nem terem felejtgeti a titkokat miket senki sem tudhatott őrajta kívül senki sem fészke is üresen maradt elhagyták kiket ringatott üresen ing-leng üresen de boldogan föl-fölsusog ha valaki még néhanap gyér árnyékában megpihen Kányádi Sándor: Lapulnak a lehullt lombok Sem a napot, sem a holdat nem látjuk már napok óta, habarcsával a szürkeség a kék eget bevakolta. Sehol egy tenyérnyi kékség, bár egy vékony repedésnyi; nincs a feketerigónak, nincsen kedve fütyörészni. Csak csetteget ágról ágra, hírleli: vége az ősznek, lapulnak a lehullt lombok, fáradtak, nem kergetőznek.
Kányádi Sándor Karácsonyi Versek Felnőtteknek
Gondos gazdaként széttekint, aztán munkába fog megint. Ahol kilátszik a vetés, vet oda egy marokkal, és mire a mi falunkba ér, mögötte már minden fehér. Egy kicsit még tipeg-topog, befagyasztja a patakot. Lepihen és a szürkület csöndjében füstöt ereget. Kányádi Sándor: Tél derekán Összenőtt a föld az éggel, csupa fehér, csupa szürke. Ég és föld közt oszlopokként feszül a kémények füstje. Farkasordító hideg van. Csattog a fagy, mint a fejsze. Kibújni a jó melegből kinek volna kedve, mersze? Szégyen volna mégis-mégis egész nap bent rostokolni: mire való a jó csizma meg az a sok meleg holmi? Lám, a varjú milyen bátor, se csizmája, se bundája, mégis kiült károgni a fehér lombú diófára Kányádi Sándor: Ne félj! Ne félj, ne félj! Múlóban már a tél. A nap, a nap lassan erőre kap. Remény, remény ragyog az ág hegyén. De még, de még tartja magát a jég. De már, de már ripeg-ropog, akár az ablak üvege, ha labda töri be. Kányádi Sándor: Nekem az ég nekem az ég régen is kék volt ha kék volt borúsnak miért mondanám most s nagyon szerettem ezt a már nem-szeretem várost nekem a jó régen is jó volt ha jó volt miért mondjam utólag rossznak csapjak föl én is buzgó megkésett panaszosnak?
Hogy nem hozott ajándékot, Szemem könnyet nem ejtett. Lelkem nyugodtan, csöndesen Átszáll a nagyvilágon. Imádkozom, hogy Jézusom Minden szegényt megáldjon. Ágyamra dőlök, s álmodom Egy régi szép, édes álmot: … Olvass tovább üres az istálló s a jászol idén se lesz nálunk karácsony hiába vártok nem jönnek a három királyok sok dolga van a teremtőnek mindenkivel ő sem törődhet messzi a csillag mindenüvé nem világíthat megértjük persze mit tehetnénk de olyan sötétek az esték s a szeretetnek hiánya nagyon dideregtet előrelátó vagy de mégis … Olvass tovább Bejegyzés navigáció
Tíz kedvenc karácsonyi versünk Körbekérdeztünk az [origo] szerkesztőségében, ki melyik karácsonyi verset szereti a legjobban: mire emlékszik gyerekkorából, mi jut eszébe ma a karácsonyról, vagy melyik verset mondogatja saját gyerekének fadíszítés közben. Következzen a mi tíz kedvenc karácsonyi versünk. Wirth Zsuzsanna (Itthon) Pilinszky János: A fényességes angyal is (Emlékezés egy világháborús karácsonyra) Az égbolt elsötétedett. S akár a végitélet zord fellege tört volna ránk, a föld is oly sötét lett. Gyermekszívünk is oly nehéz! A házak és a kertek, az egész törékeny világ, éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön át puhán és észrevétlen, a hangtalan meginduló és puha hóesésben, akár a fényes pelyhek is vigyázva földet értek, a fényességes angyal is, ő is a földre lépett. + + + Puskár Krisztián & Inkei Bence(Quart) Weöres Sándor: Száncsengő Éj-mélyből fölzengő -- Csing-ling-ling -- száncsengő. Száncsengő -- csing-ling-ling -- Tél öblén halkan ring. Földobban két nagy ló -- Kop-kop-kop -- nyolc patkó.