A Szoba Című Film
July 18, 2024, 10:38 amÚgyhogy ha nem akar semmit megtudni A szobáról, akkor innentől óvatosan. Ha mindent meg akar tudni, akkor itt olvasson tovább. Először is gratulálok, milyen érzés, ha egy írót egyszerre jelölnek Booker- és Oscar-díjra? Köszönöm szépen! Meg kell mondanom, hogy nem ilyen elvárásokkal kezdtem neki az írásnak. Mindig is szerencsésnek éreztem magam, hogy az írásból meg tudok élni, és ez az egész csak tényleg hab a tortán. A könyv 2010-ben jelent meg, nem zavarja, hogy még mindig A szobával kell turnéznia? Egyáltalán nem zavar, mert úgy gondolom, hogy a könyv és a film is nagyon érdekes kérdéseket vet fel, és nem érzem azt, hogy folyamatosan én, az én könyvem, vagy az én forgatókönyvem van a figyelem középpontjában. Popsztárokkal biztos gyakran előfordul, hogy el dal miatt lesznek híresek, és szörnyen érzik magukat, amikor újra és újra el kell énekelniük. A végére megutálják. De ebben az esetben A szoba mindig változik. A film esetében ez különösen igaz volt. Azok, akikkel együtt dolgoztam a forgatáson, mind a saját módján dolgozta fel a történetet, szóval 2010 óta már teljesen más lett az anyag.
A Szoba Című Film Sur
Közben ez a film előnyére is vált, a nagymama figurája például az előtérbe került, és vele sokkal nagyobb hangsúlyt kapott az anya-lánya kapcsolat. Ez pedig a könyvben nem olyan hangsúlyos, mert más dolgok történnek. Szóval érdekes volt írni, mert bármilyen kis változás fontos következményekkel jár. 8 Galéria: A szoba Fotó: Volt bármikor arról szó, hogy valaki más adaptálja a könyvet, vagy mindig ön volt az első választás? Nem vártam meg, hogy felkérjenek. Kicsit arcátlan voltam, most így utólag visszagondolva. Amint eladtam a könyvet, arra gondoltam, hogy ebből lehetne egy film is. Úgyhogy gyorsan nekiálltam a forgatókönyvnek, mielőtt még megjelent volna a regény. Biztos voltam benne, hogy én akarok lenni az, aki feldolgozza. És a megfilmesítés jogai is addig voltak nálam, amíg meg nem jelent egy rendező, aki hasonlóan gondolkodott a megfilmesítésről, mint én, és aki nem volt hajlandó valami szemetet gyártani ebből. Nem kritikából kérdezem, de miből gondolta, hogy egy ilyen történetből film készülhet?A Szoba Című Film Festival
Azonban a lakó egyszerűen behúzza a függönyt, hogy ne zavarja a villogó fény. A dolgokat súlyosbítja, hogy Sarah cukorbeteg, és mivel nem tud mit enni, kezd rosszul lenni. Eközben a betörők egymás ellen fordulnak, mert Junior, aki kitervelte a rablást, belátja, hogy nem tudnak bejutni a szobába és el akar menni a helyszínről, hogy másokra bízza a feladatot. A magával hozott alkalmi társ, Raoul ( Dwight Yoakam) azonban gyilkolni is képes, hangtompítós pisztolyával lelövi a távozni készülő Junior-t ( Jared Leto). Ekkor beállít a rémült férj. Elkapják, és Raoul véresre veri a nő szeme láttára, Burnham pedig közben integet a nőnek, hogy nyissa ki az ajtót. Sarah-ra ekkor jön rá a roham. Szüksége van a megszokott gyógyszerére, mégpedig gyorsan. Meg úgy látja, hogy a volt férje az ágyon fekszik mozdulatlanul, a másik betörő pedig társa élettelen testét vonszolja lefelé a lépcsőn. Meg ezért úgy dönt, kimegy és behozza a gyógyszert. Csakhogy ez egy csapda volt, Raoul felvette a férj kabátját, és ő maradt fenn Steven helyett, így Burnham és Raoul bejutnak a szobába Sarah mellé.
A Szoba Című Film Online
Forrás: Vertigo Média Brie Larson ügyesen használja ki, hogy az adaptációnak köszönhetően az anya vívódásai és kiborulásai is nagy szerephez jutnak, és egy erős játékkal (valamint Cate Blanchett két korábbi győzelmével) vált kategóriájának Oscar-éllovasává. A kritikusok többsége egekig magasztalta A szobát, számomra mégis egy kihasználatlan lehetőség maradt az eredeti mű ismeretében, és Lenny Abrahamson zseniális előző filmjének, a Franknek a fényében. Talán ha nem olvastam volna a könyvet…
A részleteket csak akkor tudjuk meg, amikor pár nappal ötödik szülinapja után Jack, a kisfiú beavatást nyer az a nagybetűs igazságba, azaz hogy hét éve rabolták el anyját az utcáról, ő pedig már itt született. Ezután speciális suspense helyzet áll elő, a feszültséget innentől nem a nézői ismerethiány és kíváncsiság, hanem a fiú nemtudása tartja fenn. Együtt izgulunk és szorongunk Jackkel, ahogy morzsánként próbálja megemészteni az új valóságot, mint Platón barlanghasonlatában a leláncolt rab, akihez visszatér társa a külvilágból, hogy meggyőzze, csak árnyékokat lát. Hiszi is meg nem is, mondjuk, nevetni éppen nincs sok kedve a dolgon. A szobán belüli események önmagukban elegendők lennének egy egész estés filmhez, de az akciófeszültségekkel teli kiszabadulás után még csak a mozi felénél járunk. És bár sejthető, mit kell átélnie még a szélsőséges helyzetből szabaduló párosnak, csak az utolsó képkocka után lesz világos, mennyi mindenből maradtunk volna ki, ha nem vág bele a rendező merészen a külvilági folytatásba.