Vers A Hétre – Gárdonyi Géza: Este - Cultura.Hu
July 4, 2024, 8:02 pmEgyre messzebb, egyre halkabb már a mélabús zene: belévegyül lassankint az ákáclombok halk nesze. Aztán újra méla csönd van… Kél a hold a fák mögött… Vilma súgja: – Holnap este. És én súgom: – Eljövök. The post Ezeket érdemes elolvasni! Gárdonyi Géza 5 remek verse appeared first on. Hirdetés
- Vers a hétre – Gárdonyi Géza: Este - Cultura.hu
- Gárdonyi Géza - Ne félj! - Istenes versek
- Gárdonyi Géza : Gyöngyvirág - csendszirom.qwqw.hu
Vers A Hétre – Gárdonyi Géza: Este - Cultura.Hu
"Aludtam. És fölébredtem pihenten. / Hogy este mit kivántam, – elfeledtem. " Ezen a héten a 94 éve elhunyt Gárdonyi Géza gyönyörű versét ajánljuk. Az irodalmi közvélemény két szélsőséges képet formált s őrzött sokáig Gárdonyiról. A lázadó, majd a kiábrándult emberét, az igényes és a könnyelmű alkotóét, kinek pályája is felemás módon alakult. Szerény megjelenése, szikár testalkata, kissé mindig szomorkás tekintete mögött életkedv, jóindulat, szeretet rejtőzött. Gárdonyi Géza - Ne félj! - Istenes versek. A befelé mosolygó, harmóniát kereső ember révedező tekintete megfontoltságot, kutató bölcsességet, belső érzékenységet mutat: "Mert csakegy az, ha egyszer elaludtam, / és alszom mélyen-mélyen, öntudatlan, / fejem akár nyugoszik egri párnán / akár a sötét Halálnak a vállán, – / ha egyszer alszom, alszom: nem vagyok. " Nem nehéz Gárdonyi-verset választanom, azaz nehéz, hiszen mindet ajánlanám. Gárdonyi költeményei nem számíthatók a 20. századi líra reprezentatív darabjai közé, azonban eredetiségük egy-egy ügyesen időzített csavar, rím, néhány őszinte vallomás és szellemesség felemeli a nagyok közé.
Gárdonyi Géza - Ne Félj! - Istenes Versek
Ha szemed lehunyod Sokáig-sokáig: Meglátod Anikót, Ő is hogy bokázik. Tied lesz a kis ház Az arany erdővel A fényes csillaggal, A csengő csengővel. Olyan a szív, mint a labda: a játszó sors dobja-kapja. Mennél inkább ütik-verik, annál feljebb emelkedik. Pünkösd napján a ligetben víg emberek sokadoznak: zöldellő fák árnyékában heverésznek, játszadoznak. És az úton pár a párral feltűnik meg elvegyül. csak én járok egyedül. Lombok közt a vadgalamb is párja mellől néz reám. Lenn a völgyben virágot szed a legény meg a leány. Lépést jön egy úri hintó, benne ifjú házasok. Gárdonyi géza versek. A nő – fehér rózsabimbó – a férje mosolyog. Este van már. Fenn az égen ragyognak a csillagok. Egy elkésett szerelmes pár a fasorban andalog. Erdőn, mezőn a bogár mind boldogságról hegedül. Pünkösd napján csak én megyek hazafelé egyedül. A nap letette arany-koronáját, s tüzet rakott a Mátra tetején. Ott piheni ki égi fáradalmát az erdős Mátra kéklő közepén. A lomb nem mozdul. A fűszál is áll. Kertemben ér az estéli homály. Alant a völgyben csöndbe halt a lárma.
Gárdonyi Géza : Gyöngyvirág - Csendszirom.Qwqw.Hu
Mért zárja be kelyhét a mák napszállat után? És mért hajlik a gyöngyvirág a föld felé? Mért nyilatkozik bennök az a sokféle vonzalom. - ha a virágnak lelke nincsen? A Teremtő, aki a mindenséget milliárdnyi millió életformával népesítette meg, csak egyféle lelket tudott volna teremteni? Csak éppen nekünk teremtett volna lelket? Fénysugarak törnek elő a biblia első és második fejezetéből. Vers a hétre – Gárdonyi Géza: Este - Cultura.hu. A Názáreti Bölcs minden szavát is tiszteletembe foglalom. De hogy az élő teremtmények között csak az ember hordoz lelket... Talán jutott az Isten leheletéből máshova is a Paradicsomban. Talán jutott az állatnak is, jutott a virágnak is? És ahogy az ember megérti egymás lelkét, az állat is megérti egymás lelkét, a virág is megérti egymásnak a lelkét. És az Isten megérti valamennyiét. Az ember mindenre amit nem lát, nem hall, nem érez, azt mondja: - Nincs. Pedig csak azt kellene mondania: - Nem tudom. A nincs vakság. A nem-tudom, imádság. Hogy mondhatnám azt, hogy a gyöngyvirágnak nincsen lelke; mikor látom, hogy él, hogy szereti a zöldet, a bükkfák árnyékos erdőit, a csöndességet.
Elhagylak. De ha sírva szólsz nekem, leszállok hozzád édes gyermekem, s mint éji szellő a virágokat, megcsókolom harmatos arcodat. S ha majd te is testet vetkezed, a végső órán melletted leszek, s míg a harang kong gyászos fájdalommal, én átölelve viszlek fel magammal! Ó, talán ez igaz sem volt, ezt csupán csak álmodtam: nyári estén, csöndes estén ablakánál állottam. Fenn az égen csillagezrek, lenn a földön lágy homály: valahol a faluvégen harmonika muzsikál. Valamelyik parasztlánynak tiszteleg a Gál fia. Együgyű kis hangszer biz ez: csizmadia-muzsika. Gárdonyi Géza : Gyöngyvirág - csendszirom.qwqw.hu. S mégis, íme álmodozva hallgatjuk a muzsikát. Van abban, van, valami bús, édes-kedves mélaság, amihez csak nyári éj kell, csönd, homály és csillagok, s egy könyöklő szőke leány, kinek szeme ránk ragyog. Egyre messzebb, egyre halkabb már a mélabús zene: belévegyül lassankint az ákáclombok halk nesze. Aztán újra méla csönd van… Kél a hold a fák mögött… Vilma súgja: – Holnap este. És én súgom: – Eljövök. Mikor a gyermek gőgicsél, az Isten-tudja, mit beszél!