Téli Versek Óvodásoknak
July 17, 2024, 8:13 amTéli versek óvodás gyerekeknek versek a természeti változásokról, állatokról "Tél, tél, zúg a szél, havat kavar kinn a tél" /Csanádi Imre/ Eörsi István: Barackfa télen Barackfa a hóban jobbra-balra dűl. Papír-takaró van a törzse körül. Gyökerét mint a fejsze fölsebzi a jég, porhóval beverte ágait az ég. De még reszketése sem vígasztalan, akad olyan része, ahol védve van. - Weöres Sándor: Tél Hó a mező takarója, hűvös a nap, fogy a láng. Délen a fecske, a gólya gondol- e ránk? Nincs dal az ég hidegében, károg a varjúsereg. Mégis a szán fut a jégen, gyerekek! - Kányádi Sándor: Ez a tél Ez a tél, nem is tél, a hó csak pilinkél. Hullna már, hullna bár! meztelen a határ. Téli versek óvodásoknak. Csak a dér, csak a köd borít rá lepedőt. Méteres bunda- hó, az volna, volna jó. Lám tegnap hullatott valami keveset. Reggelre szétrúgták azt is a verebek. - Weöres Sándor: Kapuban zörget a tél szele Kapuban zörget a tél szele, ilyenkor édes a vadkörte, berkenye, savanyú az egész éven át, csak ha dér csípte meg, ontja zamatát.Téli Versek Óvodásoknak
Ott látom a bajuszodon, most lesz neked jaj! Mondókák Kerekecske gombocska, Volt egy kicsi dombocska. Dombon állt egy házikó, Házikóban ládikó. Ládikón egy kerek tálca, A tálcán meg öt pogácsa. Arra járt az egérke, Mind megette ebédre! Mondókák Áspis kerekes, útifüves, leveles. Bíbola, bíbola pacs, pacs, pacs. (A baba kis tenyerébe köröket rajzolunk, majd levélformát. A bíbola résznél simítjuk a tenyerüket, majd pacskoljuk. ) Mondókák Itt a kezem, jobb és bal, (kezek előre nyújtása megnevezés szerint) Összeverem, megszólal (ökölbe szorított kéz összeverése) Itt a kezem, bal és jobb, (kezek előre nyújtása megnevezése szerint) Most kell vele tapsolnod! (tapsolás) Mondókák Repülnek a madarak (repülés utánzása 90 fokban előre behajlított kézzel) Csattog a szárnyuk. (tapsolás magunk előtt) Mondókák Cinege, cinege kis madár Mi van a lábadon? Aranyszál. Kössük a baba hajába, Dobjuk az anya ágyába. (nagylabdán hasra fektetjük a babát és előre-hátra hintázás közben kezdjük/mondjuk el a mondókát) Mondókák Volt egyszer egy dinnyeföld, dinnyeföldön dinnye nőtt.
Földobban két nagy ló - Kop-kop-kop – nyolc patkó. Nyolc patkó – kop-kop-kop - Csönd-zsákból hangot lop. Szétmálló hangerdő Gazdag Erzsi: Hóember Udvarunkon, ablak alatt álldogál egy fura alak; hóból van keze-lába, fehér hóból a ruhája, hóból annak mindene, szénből csupán a szeme. Vesszőseprű hóna alatt, feje búbján köcsögkalap. Honnan jött, tán Alaszkából vagy a déli-sarki tájról, hol a jegesmedve él, s télen-nyáron úr a tél? Uramfia, ki lehet? Mondjátok meg, gyerekek! "Sem a Péter, sem a Pál, egy hóember álldogál. " Cézár kutya sunyít, lapul. Rá nem jönne, ki ez az úr. Mert hogy úr, az bizonyos. Olyan kövér, totyakos. Tisztességgel megugatja. Meg se billen a kalapja a nagy úrnak. Rá se néz. Hej, de bátor, de vitéz! Cézár most már tiszteli; borjúcsontot visz neki. Az csak sután áll a hóban. Nem hallgat az okos szóra. Nem eszik, és nem beszél. Szegény Cézár, jaj, de fél! Szederfánkon ül a veréb. Ő ismeri meg legelébb. Könnye csordul, úgy nevet, s nevetik a gyerekek. "Ejnye, Cézár, hát nem látod?