Csokonai Vitéz Mihály Versei - Csendszirom.Qwqw.Hu
July 17, 2024, 5:59 amCsokonai Vitéz Mihály: A poétai felvidúlás Mit nyájaskodsz, bánat, s akarod magadat Kedveltetni? nálam nem éred célodat. Retteg engem a bú, s szomorúság kerűl, Még a mély bánat is én körűltem örűl. Hagyjatok hát békét nekem, óh bánatok, Mert nálatok nélkűl mással múlathatok. Bár igyekszel nyomni le, mély bánat árja, De nem, mert víg öröm a szívemet járja. Bár igyék a balsors Erisnek borába. Mégis bé nem férhet múzsák táborába. Múzsák zabolázzák minden dühösségét, S a bánat megtartja hozzájok hűségét. Mert Pallás őrzi ezt egész erejével, Táplálja ezt Fébus kellemes tejével. A múzsák táborát, bánat, meddig rontod, Bár kemény erődet egészen kiontod, De nem árthatsz semmit, bármeddig próbálod, Az öröm csatáját, tudom, ki nem állod. Bár szórja az átkot szomorúság szája, Ellene áll néki az öröm bástyája. Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz?
- Csokonai vitez mihaly versei
- Csokonai vitéz mihály versek
- Csokonai vitéz mihály verse of the day
- Csokonai vitéz mihály verseilles
Csokonai Vitez Mihaly Versei
Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek! Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz Ősszel minden plánták, a víg kikeletnek Díszei, sárgúlva porba temettetnek. A madarak, melyek a bársony reggelnek Új óráin ékes hangon énekelnek, Már régen véletlen egy seregbe gyűltek S csattogó szárnyakkal tőlünk elrepűltek. Mások, melyeket a fészekbe raktanak, Elaltató, meleg kebelébe vannak, Hol a természetnek gondviselő atyja Azokat az álom mákjával nyugtatja. Az erdők bársonyi már, a zőld levelek Lehullván, a szelek játszadoznak velek. A mezőnek minden lakóját kész honja Készen várja, s oda tagjait bévonja. Csokonai Vitéz Mihály: A mezei gyönyörűségről - - - - - - - - - - - - - - Jertek a mezőt szemlélni S azzal az örömmel élni, Melyet érez csupán a bőlcs szív, Jertek a boldog helyekre, E szabad mezőségekre, A napnak áldott világa hív. Te pedig, Uram! szívünkbe, Munkáid szemlélésünkbe Egy mennyei hév örömet tőlts, Hogy e vőlgyben járkálásunk, A virág közt múlatásunk Előtted kedves légyen és bőlcs, Mely kedvesen illatozik, Mely kedvesen játszadozik A nyugati széltől, minden ág!Csokonai Vitéz Mihály Versek
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály leghíresebb versei összeállításunk. Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez A tavasz Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem Csokonai Vitéz Mihály: A tavasz Csokonai Vitéz Mihály: Tél Elérkeztél hát, óh didergő december, Mert decembert vett rá minden okos ember. Mormoló szelei a hideg északnak A ház ereszére jégcsapokat raknak. A vizekre, ámbár a vízi istenek Haragusznak, márvány hídat építenek. A sík mezőségen hóhalmok épűlnek, Bár tavasszal vízzé válnak s öszvedűlnek. Elmegy a víg hajnalt köszöntő pacsirta, Melynek köszöntőjét a Teremtő írta. Sötét üregibe a mély barlangoknak Búvóhelyt keresnek a vadak magoknak. A farkas, a róka együtt hébe-hóba Az erdőre mennek együtt prédálóba. A bagoly a fagyos fa hideg odvában Keservesen huhog szűntelen búvában. A varjak, e télnek madari, a tornak Örűlvén, mihozzánk a városba forrnak. Az ember a Bakhus innepét szenteli, Kulacs az óldalán, tokajival teli. Így, noha truccára a kegyetlen télnek, Az emberek öröm s nyájasság közt élnek.Csokonai Vitéz Mihály Verse Of The Day
38 Véczy és az ő flottája Addig-addig tévelygett, Hogy sokára Farkasd tája - - - - - - - - - Írd meg a véleményed Csokonai Vitéz Mihály [Aranysujtásos nadrág] című verséről!Csokonai Vitéz Mihály Verseilles
ím, mindjárt Pozsonyból A nadrág-vivő kiér; Csalfa lévén, egy asszonyból Véczy könnyen csúfot vér: Támassz záport száz üveggel, Öntsd el népét fergeteggel, Részegítsd agyon magát. 21 Fáradságod szép jutalma Virradtáig Náni lész, Tőlgye, vőlgye, mint birsalma, Gömbölyű, kerek s egész, Nem visel még semmi kéket, Nem traktált deákot, péket, Kétforintos nimfa ez. 22 Néked azt nem illik kérni, Mond Antal, parancsolhatsz; Nékem illik a bort mérni S teljesítni, amit hagysz. Ezt mondá levett kalappal; És kivont dugóval, csappal Megnyitott hordót, butykost. 23 Ím, butykossal és kupával Omlik a borfergeteg, Rakkival s rozspálinkával Három butykos telle meg Véczy éppen akkor ére A nagy zűrzavar helyére Kótyogós vitézivel. 24 Tüstint közrevészi őket A bor és pálinka-szesz, Felforgat sok agyvelőket S hírtelen nagy lárma lesz. Most a kancsószájig düllyed A sok nyughatatlan hab. 25 A vitézek elmerűlnek, Már testekben nincs erő, A nagy habba torkig űlnek; A veszély mindjobban nő. Nagymihály egy kősziklába, Ott a korcsma ajtajába, Orrtörést is szenvedett.
(1773-1805) A debreceni világ messze volt a pest-budai világtól. A kálvinista cívisek a török időkben olyan sajátos függetlenséget valósítottak meg a maguk számára a magyar király, az erdélyi fejedelem és a szultán között, hogy némi kis túlzással városi köztársaságnak is tekinthetjük úgy másfél évszázadon át Debrecent. Ebből az önállóságból még sok minden megmaradt a XVIII. századra is: itt előrehaladottabb volt a polgárosodás, mint az ország nagy részében; Bécstől is távol éltek; itt – ritka kivételként – volt magyar nyelvű polgárság, amikor elérkezett a felvilágosodás híre és szelleme. Debrecen ellentmondásosan válaszolt rá. A cívisek kemény vallásossága, a gazdag polgár félelme minden változástól, a kálvinizmus szűkkeblű puritanizmusa. amely még a színházat is ártalmas hiúságnak tartja – ezek visszahúzó erők voltak. Viszont a polgári érdek a tudományok fejlődésére üdvös iskolakultuszt fejlesztett: a művelt elmék fogékonysága a haladó eszmékre, a diákok újat akarása s magának a városi polgárnak természetes antifeudalizmusa jó talaj volt az új kulturális igényekre.