Kellér Dezső-Horváth Jenő-Szenes Iván A Szabin Nők Elrablása Zenés Bohózat | Művészetek Háza Miskolc
July 17, 2024, 11:04 pmRomulus és Mettius Curtius, szabin hadvezér döntő ütközetre készültek Róma közelében. A szabinok jó jelnek vették, hogy Curtius kiszabadult a mocsárból (Curtius-tó). A seregek felálltak a síkságon. A Palatiumi kapun Hersilia vezetésével az elrabolt szabin nők gyermekeikkel karjukon a síkság közepén a két hadsereg közé álltak és kérlelték őket, hogy hagyjanak fel egymás öldöklésével, hiszen rokonok lettek a házasság által, és nem szeretnének özvegyek és árvák lenni. Kérlelésük meghallgatásra talált, s Róma hatalma növekedett a befogadott szabinok által, bár egy ideig két király is volt Rómában (Romulus és Titus Tatius). Források [ szerkesztés] Római regék és mondák - A szabin nők elrablása MEK, FELDOLGOZTA: BORONKAY IVÁN, SZERKESZTETTE: BALÁZS SÁNDOR, TRENCSÉNYI-WALDAPFEL IMRE ELŐSZAVÁVAL: (romai_regek_es_mondak)/cikk/a__szabin_nok_elrablasa_ Kapcsolódó szócikkek [ szerkesztés] Szabinok Monda
Szabin Csepp
Romulus mi mást tehetett volna: furfanghoz kellett folyamodnia. Kihirdette, hogy Neptunus Consus isten tiszteletére ünnepi játékokat rendez, s meghívta a szomszédos telepek lakosságát. A vendégek megérkeztek; köztük főképp a szabinok jelentek meg szép számban, mégpedig feleségükkel és lányaikkal együtt. Amikor a mulatság tetőfokra hágott, a római férfiak adott jelre körülfogták a szabin lányokat, és elrabolták őket. Haladéktalanul gondoskodtak arról Is, hogy feleségükké és gyermekeik anyjává váljanak. A szabin nők elrablása nem maradhatott következmények nélkül: az apák, akik elvesztették a lányukat, s az ifjak, akiktől ellopták a kedvesüket, arra kényszerítették Titus Tatius királyt, hogy üzenjen háborút Romulusnak. A római férfiak, akiket jobban lekötött a feleségük, mint a hadakozás, nem szívesen fecsérelték idejüket a csatamezőn, s a városfalak mögé húzódtak. Ott azonban elszántan védekeztek. A szabinok erre megvesztegették Tarpeiát, az erődítmény parancsnokának, Spurius Tarpeiusnak a lányát, s az egy arany karperecért titokban kinyitotta a városkaput.
Róma alkotmányának megteremtését és mindazt, ami ezzel összefügg, a rómaiak egyébként éppolyan joggal tulajdonítják Romulusnak, mint ahogy az isteni eredetet. Ezzel indokolták a történelem során kialakult intézményeik szent és sérthetetlen voltát, de főként a római társadalom osztálytagozódását szentesítették ilyképpen, amelynek további rétegét a rabszolgák képezték; a rabszolgák létezését Romulus azzal mindenesetre elismerte, hogy megfosztotta őket összes joguktól. Am ezt csak így mellesleg említjük meg; egyelőre maradjunk a mondák világában. S a mondák igazán nem fukarkodnak Romulus dicséretével; az ő további érdeme, hogy Róma nem tűnt le, hanem az "örök város" rangjára emelkedett. Az újonnan alapított város első lakói a Romulus csoportjához tartozó férfiak voltak, s az albai településekről is csak férfiak vándoroltak be. Márpedig nők nélkül Róma legföljebb erődítmény lehetett, nem város. Romulus tehát követeket küldött a környező falvakba, hogy ott feleséget válasszanak maguknak. De mindenütt visszautasították őket; a maradi gondolkodású őstelepesek nem nézték jó szemmel az új város kibontakozását, hogy pedig megnyitotta kapuit az alacsony származású bevándorlók előtt is, ez bizalmatlanságot ébresztett bennük.