Az Óceánjáró Zongorista Legendája / A Nevek Dala
August 28, 2024, 4:56 amAz óceánjáró zongorista legendája - YouTube
- Az óceánjáró zongorista legendája előzetes
- A nevek data mining
- A nevek data sheets
- A nevek dala 2019 teljes film
Az Óceánjáró Zongorista Legendája Előzetes
A zenéről, a zene varázsáról, az óceánról, arról hogy milyen végtelen, és aki világéletében csak ezeket a messzeségeket ismerte, annak milyen szűk a szárazföld és nyomasztóak a városok, ahol nem lát el a távoli horizontig. Ezt a történetet gyönyörűen vitte filmre Giuseppe Tornatore, egy lírai csodát alkotott. Ebben segítségére volt a magyar operatőr, Koltai Lajos, akinek a csodálatos képei felejthetetlenné teszik az összhatást. A színészek közül az egyetlen ismert a főszereplőt alakító Tim Roth. Az óceánjáró zongorista legendája előzetes. Nagyon jól illik rá a karakter, pompásan játssza a világtól elszigetelten élő zsenit. Most, hogy belegondolok, ahhoz, hogy a világ legjobb zongoristávájá váljon, talán szükség is volt arra, hogy egy ilyen ingerszegény környezetben nevelkedjen a semmi közepén, országok között félúton. Nem volt más lehetősége arra, hogy elfoglalja magát, játszania kellett. Azt pedig tökéletesen művelte, olyan magas szinten, hogy mindenki a csodájára járt, és a konkurencia féltékenységét is felkeltette. A film csúcspontja pedig egy zongorapárbaj, amit a főszereplő a világ másik legjobb zongoristájával folytat le.
Giuseppe Tornatore filmje nagyszerűen ragadja meg mindezt Koltai Lajos képein keresztül, semmi filmes trükk, semmi szemfényvesztés. Az óceánjáró zongorista legendája - ISzDb. Tim Roth játéka visszafogott, elegáns, de szemében végig ott csillog a huncut játékosság, a megfelelési kényszertől való teljes felszabadultság. Pruitt Taylor Vince, mint trombitás, mesélő és egyetlen barát, maga a földhözragadtság, a megfelelés, a tökéletes beilleszkedő. Ennio Morricone ebben a filmben olyan zenét alkotott, amely friss és elragadó, minden pillanatban annyira természetesen simul a szereplőkhöz, hogy az az érzésünk, mintha ezt a zenét nem is kellett volna megkomponálni.
A lengyel fiú titokzatos körülmények között tűnik el, és végig rejtély fedi hollétét. Keresése Joseph Losey híres holokausztfilmjét, a zsidóvagyonokból meggazdagodó Klein úr (1976) titokzatos figuráját idézi meg, akinek zsidó névrokonát kell megtalálnia saját túléléséért, és nyomkeresés közben érti meg, mi történik körülötte, és maga is identitást vált. A nevek dalá ban a mindenben "kicsit jó", unalmas Martin átlagemberként indul Dovidl nyomába, és ő is barátja lengyelországi kutatása során érti meg a háború, s benne a holokauszt természetét. A nyomozás váratlan fordulatai mellett A nevek dala izgalmasságát a sokáig elhallgatott titkok feltárulása, és az ebből fakadó különös érzések és hangulatok drámaisága adja. Arról azonban lehetne beszélni, hogy kettejük közül Dovidl a szabálytalan, lázadó zseni, és ha Martin helyett az ő sokkal izgalmasabb karaktere került volna a film középpontjába, és ekként követhettük volna nyomon az identitásváltozását, talán még érdekesebb lenne a film. De így is egy szép, barátságról, tehetségről és vezeklésről szóló szívszorongató történet részeseivé válhatunk.A Nevek Data Mining
Ez az a mozi, melyet kijőve a teremből meg kell emészteni. Hat az emberre lelkileg és pszichikálisan is. Rendszeresen ugrálunk az időben, hol a jelenben vagyunk, hol visszakerülünk a múltba. A háború idején, még a kisfiú Dovildék szemszögéből figyeljük az eseményeket, később már a fiatal felnőttként önmagát és a vallásban való hitét kereső főszereplőt látjuk. Közben pedig a már középkorú Martin kutatása tárul elénk, ahogy próbál a néhai virtuóz barátja nyomára bukkanni. A filmet az a Francois Girard rendezte, akinek az egyik leghíresebb alkotása a 2014-es A kórus volt. De első filmje a Vörös hegedű is híres alkotásnak számít. Érdekesség, hogy immáron két filmjében is a hegedű, milyen fontos szerepet kapott. A rendező egy interjújában elárult azt is, hogy a film elkészítésének legfőbb motivációját a lengyelországi, treblinkai koncentrációs táborban tett látogatása adta. A nevek dala egyébként Norman Lebrecht azonos című regényének adaptációja. A forgatókönyv írására az Oscar-díjra jelölt (Az elszánt diplomata, 2006) Jeffrey Cainet kérték fel.
A Nevek Data Sheets
A nevek dala (The Song of Names), rendező: François Girard, szereplők: Tim Roth, Clive Owen, Catherine McCormack, kanadai-angol-német-magyar filmdráma, 113 perc, 2019. (12) Bús Brothers Részben Magyarországon, magyar szakemberekkel forgott a film, melynek talán nincs is olyan jelenete, ami itt játszódott volna. Szomorú történet, szomorú színészekkel, szomorú zenével, szomorú nézőknek. Melankólia uralta poszt holokauszt mozi, mely küldetését részben teljesítve emlékeztet, ugyanakkor kevésbé marad emlékezetes. Valamivel Lengyelország lerohanása előtt a Rapoport család a hegedűvirtuóz Dovidl fiúkat (Luke Doyle) egy londoni zenetanár gondjaira bízza. Gilbert (Stanley Townsend) a fiút sajátjaként szereti, ami kezdetben igen komoly rivalizáláshoz vezet vér szerinti fiával, a tehetséges zongorista Martinnal (Misha Handley). A háború eléri Londont is és mikor a varsói zsidók sorsa felől egyre aggasztóbb hírek érkeznek, Rapaporték egyszer csak nem adnak több életjelet magukról. A két fiút (Jonah Hauer-King és Gerran Howell) a háborús élmények közelebb hozzák, de Martinnak be kell érnie azzal, hogy Dovidl árnyékában nő fel.
A Nevek Dala 2019 Teljes Film
Értékelés: 41 szavazatból Két földrészen és fél évszázadon átívelő, érzelmes detektívtörténet az Oscar-díjra jelölt Tim Roth (Martin) és Clive Owen (Dovidl) főszereplésével. A film a lenyűgöző és megható zenei motívumokon túl a háború borzalmainak és a történelemből kitörölt lelkek regéje. A címben is szereplő, "A nevek dalával" végződő, a barátság, árulás és megbocsátás témáin átgyűrűző cselekmény bemutatja, hogy a legsötétebb rejtélyek közepette néha csak a zene tudja megvilágítani az igazságot, egyedül a dallamok képesek elhozni a gyógyulást és a megváltást. Bemutató dátuma: 2020. február 6. Forgalmazó: Big Bang Media Stáblista:Törpillaa 2020. április 18., 03:09 Az alapsztori jó volt, sőt nagyon is, habár elég nyomasztó és komor hangulatú. Jól megfogták a lényeget, és a mondanivalóját, de útközben vesztett az erejéből az egész hihetetlenül vontatottá, már-már unalmassá vált, pedig majdnem két órás film… Amíg visszaemlékeztek a gyerekkorra, ahogy Martin és Dovidl egymás mellett felnőtt, addig sokkal jobb volt, több érzés, harag, szomorúság, vidámság, csintalanság, fájdalom, aggódás, és a többi… De, ahogy elváltak útjaik, és Martin csak kutatott és kutatott utána, teljesen elkezdett zuhanni az egész. Végig csak unott, nagyon komor képpel vágott bele a dologba, értem én, hogy ez nem éppen csak a vidámságról szól, de akkor is. spoiler A végre sem változott a hangulata, pedig nem volt olyan rossz film, de lehetett volna izgalmasabb is…
A teltházas terem vendégei mind csalódva mennek haza, a koncert elmarad, róla pedig soha senki nem hall többé. Aztán ugrunk néhány évtizedet az időben: Dovidl egykori jó barátja, Martin azóta sem adta fel, hogy megtudja, mi történt azon a rejtélyes estén, és a fél világot átkutatva próbálja megtalálni a hegedűzsenit, mert a férfi lóg neki és a családjának egy koncerttel. A film nagy részét ez a nyomozás adja, miközben flashbackekben nézhetjük végig (mindkét szereplőt három különböző színész alakítja) gyermek- és fiatalkoruk fontosabb eseményeit is, amelyekben mindig fontos helyet kap a hegedű és a zene. Érződik, hogy a film rendezője, François Girard ( A vörös hegedű) a zene világából jött, mert az ezzel kapcsolatos jelenetek élnek a leginkább. Az óvóhelyen megszólaló hegedűpárbaj, vagy a nagykoncert előadása pazarul megkomponált, gyönyörűen filmre vitt pillanatok, és Howard Shore is a film témájához méltó kompozícióval rukkolt elő, pedig egyáltalán nem lehetett könnyű dolga. A hegedűs jeleneteknél meg-megvillan az alkotói zsenialitás, azonban a film többi részéről ez sajnos nem mondható el.