Csokonai A Reményhez Műfaj
July 7, 2024, 2:43 pmÉrzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisűlt, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek! Írd meg a véleményed Csokonai Vitéz Mihály A reményhez című verséről!
Csokonai A Reményhez Elemzés
Ekkor írt versei a szerelmeseket elválasztó rend kegyetlenségéről, a költői és szerelmi remények együttes meghiúsulásáról szólnak. A kecses, játékos rokokó költészet azért nem volt már hiteles Csokonai számára, mert eltűnt szívéből az az örömérzet, amit a rokokó kifejez. Csakhogy a Julianna a költő számára, mint feleség egész kapcsolatuk alatt elérhetetlen maradt, Csokonai bizonytalan egzisztenciája miatt. Hogy mennyire voltak erősek ezek az érzelmek? Julianna, azaz Lilla egész életében, mint múzsa hordozta a szerelmi beteljesülés ígéretét és annak elvesztését. Csokonai képzelete pedig szinte erősebb volt – szerelmi vonatkozásban is – a valóságnál: tudott alakokat teremteni magának, pótlékul a valósággal szemben, ahol sohasem talált magához igazán méltó partnert (kivéve félig-meddig a tragikus hirtelenséggel elveszített Vajda Juliannát. Juhász Ferenc csupa derűvel és fegyelemmel, csupa ellenszegüléssel és akarattal jellemezte Csokonai Vitéz Mihály költészetét. Csokonai vitéz mihály a reményhez verselemzés. "Csokonai sohasem adta meg magát! "
A Remenyhez Csokonai
A 3. versszak elején a " Jaj! " jelzi a hangulati fordulatot: a strófa a hervadó, pusztuló kert képében a boldogtalanságot érzékelteti és a közelmúltat beszéli el. Az előző strófa képei mind a visszájukra fordulnak, így érzékelteti álmainak összeomlását a költő. A reményhez - Csokonai Vitéz Mihály - Érettségi.com. A téli kietlenség, a pusztuló kert fejezi ki a reménytől megfosztott lélek sivár érzelemvilágát. Lillát is elvesztette, de nemcsak Lilláról van itt szó (ezt jelzi a "csak" szó: " Óh/ csak Lillát hagytad volna / Csak magát nekem… "), más dolgokért is van elszámolnivalója a vak Reménnyel, hiszen más reményeiben is csalódott: művészi vágyai is kudarcot vallottak, és ennek a sok csalódásnak a puszta emléke is elkeseríti. A 3. strófa második fele kapcsol vissza Lillához: a 2. versszak második felében a viszonzott szerelem felett örvendezett (" Lilla szívét kértem; / S megadá az ég "), itt Lilla elvesztésén kesereg (" Óh! csak Lillát hagytad volna / Csak magát nekem "). A szerelem még kárpótolhatta volna más csalódásaiért, a költői hírnév, dicsőség (ennek jelképe a " gyöngykoszorú ") hiánya se fájna neki, ha Lilla az övé lehetne.
Csokonai 21 éves volt, amikor megismerkedett Vajda Juliannával, egy gazdag komáromi kereskedő leányával. Kapcsolatuk 9 hónapig tartott, és elég mély nyomokat hagyott a költőben ahhoz, hogy egy egész, Lillához szóló szerelmi versciklust ihlessen. A Reményhez Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Csokonai a remenyhez . Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fűszerezted azt. Gondolatim minden reggel, Mint a fürge méh, Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. Egy híjját esmértem Örömimnek még: Lilla szívét kértem; S megadá az ég. Jaj, de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zőld fáim Kiszáradtanak; Tavaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt.