Ady Szerelmes Versek
July 16, 2024, 9:36 pmAdy Endre A fekete zongora (Hungarian) Bolond hangszer: sír, nyerit és búg. Fusson, akinek nincs bora, Ez a fekete zongora. Vak mestere tépi, cibálja, Ez az Élet melódiája. Fejem zúgása, szemem könnye, Tornázó vágyaim tora, Ez mind, mind: ez a zongora. Boros, bolond szivemnek vére Kiömlik az ő ütemére. Source of the quotation The black piano (English) Crazy strings: they neigh, and boom and whine. Away with you, unless you have some wine! This is the black piano! The blind tickler - tears into the keys These are life's bitter melodies. This is the black piano. My buzzing head, my tearful eyes, The wake of my wrestling desires, all this, all this: the black piano. Ady endre szerelmes versek. My drunk, crazy heart pumps my blood Beating in time with the throbbing flood this is the black piano. Makkai, Adam Párisban járt az ősz (Hungarian) Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem. Ballagtam éppen a Szajna felé S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Arról, hogy meghalok.Ady-Versek Angolul - Diakszogalanta.Qwqw.Hu
Ne csókolj, Miriám. Ártalmas éj ez, Én ismerem rég. Vissza-vissza tér Szomorú, bús, igaz mesékkel. Ne csókolj, Miriám, csúf ez éjjel És csókot adni vissza nem tudok, Nem csörtet, álmos testemben a vér. Mesélni kell ilyenkor, Miriám, Árnyak kerengnek, rémülök, futok, Fogj át, öledbe hajtom a fejem, Jaj, jaj, az a sok kínos szerelem, Amely űz, hajt olyan régóta már. Ne csókolj, Miriám, Margit és Erzsi vár. Akkoriban mondatott én rólam sok dicséret és gáncsoló szó. Mondatott, hogy nagytehetségű ifjú lennék, de szörnyűképen semmisem leszek, mivelhogy szertelenségről adtam tanúbizonyságot. Nem adtam én ellenben e beszédekre semmit. Hajszolt, űzött a rosszba kergető démon, s úgy hitték, hogy megöl az éjszakázás, mivel éjszakánként a mámort kerestem, s nappal álmos voltam és buta. Ady-versek angolul - diakszogalanta.qwqw.hu. Mámor-árus helyeken pedig csak rossz leányokkal beszéltem én, és néha undorodtam magamtól, mert eszembe jutott, hogy e rossz leányok bemocskítanak. Május volt, és a kertben ismertem meg Erzsit és Margitot. Ők tiszta lányok voltak, és én nem tudtam ennek folytán velük beszélni.
Kacagtok, fitymáltok, míg mellettetek elbotorkálok... Honnan is tudnátok, hogy ez a sápadt, lomha, vézna ifjú egy száműzött királyfi?..... voltam én! Rongyos cipőjű, foltozott könyökű, hatalmas királyfi. Rózsás volt az arcom, ragyogó fekete a két nagy szemem, hullámmal csapódott fehér homlokomra fekete hajam... S a trón, a trón! Hatalmas aranytrón ragyogott felém. Nagy volt birodalmam, csodásan mesés nagy. A szívem, a szívem... Az volt a legtelibb szív minden szívek között... Királynője is volt! Megálljatok... ott tanítottam a kis szobában, aztán bealkonyult, szomorú voltam volt nagyon. Künn kigyúltak, a lámpák s az én nagy szemeim belemeredtek az emberes utcába. Mellettem a leckéjét darálta a fiú, kiért négy forintot fizettek nekem... Aztán nagyon keserűnek éreztem a szívemet.... Sohase fognak az én szemeim úgy eltévedni, mint akkor. Sohase fog az szívem olyan keserű lenni, mint akkor. Sohase látom meg én többé Melaniet, ki nénje azon fiúnak, kiért négy forintot fizettek nekem... És nem tudom őt elbeszélni nektek.