József Attila Isten
August 24, 2024, 5:55 pmJózsef Attila - Az Isten itt állt a hátam mögött - YouTube
József Attila Istenem Én Nagyon Szeretlek
Nincs olyan költője a világnak, aki több szeretetre vágyott volna, mert egész életében nélkülözte a szeretetet (s ugyanakkor korlátlanul osztogatta), ezzel magyarázható, hogy Isten valóságos lényét ilyen alapon is neki sikerült a legszebben meghatároznia, hisz a jóságos Istenben. Milyen csodálatos dolog az, hogy a krisztusi tanítás lényege egyetlen szó segítségével is kifejezhető: a "szeretet" szó ez, amelynek a hiányában semmit sem ér az életünk, s József Attila (elméje, vagy ösztöne? ) épp ezt a szót ragadja meg a " Világ teremtése " versében, mikor ezt írja Istenről: Ő volt még egyedül, nagyon magába, Mint én vagyok most, olyan magába. József attila istenem. Tehetetlen volt, csak szeretet volt, Társat akart, és csak szeretet volt. Azonosul a költő Istennel: a magányosságuk hozza őket össze, csak ők ketten ilyen magányosak. Más szóval: az ember nem lehet meg teremtő és gondviselő Istene nélkül, de az isteni jóság sem ember nélkül. József Attila istenes versei a legszebb bizonyítékai annak, hogy mi gyermeki-atyai viszonyban vagyunk Istennel, hiszen Ő teremtő és gondviselő Atyánk, mi pedig mindenkor és mindenképpen az Ő gyermekei vagyunk.
Mikor a villamos csilingel, Vagy ha a kedves kenyeret szel S elvál a kenyér a karajtól, Az Isten megjelenik akkor. Őt én már igen sokszor láttam; Fáradtan feküdtem az ágyban, Ő jött s megláttam szemlehunytan, Éppen amikor elaludtam. Egyszer borotvát vizsgálgatva Ujjamat végighúztam rajta. Nagy hideg támadt, nehéz, fojtott, Még a csontom is megborzongott. Gondolatban tán nem is hittem; De amikor egy nagy zsákot vittem S ledobva, ráültem a zsákra, A testem akkor is őt látta. Most már tudom őt mindenképpen, Minden dolgában tettenértem. József Attila: Isten » Virágot egy mosolyért idézetek. S tudom is, miért szeret engem, Tettenértem az én szivemben. Hogyha golyóznak a gyerekek, Az Isten köztük ott ténfereg. S ha egy a szemét nagyra nyitja, Golyóját ő lyukba guritja. Ha hideg a föld leheverni, A Napot nagy felhőkbe rejti És meg-megráncigálja fürtünk, Úgy mondja meg, hogy le ne üljünk. Ő sohase gondol magára, De nagyon ügyel a világra. A lányokat ő csinosítja, Friss széllel arcuk pirosítja. Ő vigyáz a tiszta cipőre, Az uccán is kitér előre. Nem tolakszik és nem verekszik, Ha alszunk, csöndesen lefekszik.