Ez Szólt Petőfi
July 7, 2024, 4:23 pmS ha lesz ember, ki megmarad, El tudja e gyászdolgokat Beszélni, mint valának? S ha elbeszéli úgy, amint Megértük ezeket mi mind: Akad-e majd, Ki ennyi bajt Higgyen, hogy ez történet? És e beszédet nem veszi Egy őrült, rémülésteli, Zavart ész meséjének? (Mezőberény, 1849. július 6–17. ) »Marosvásárhely, jul. 29. Ez Szólt Petőfi. 1849. Kedves édes Juliskám, e pillanatban értem ide vissza hat nap szakadatlan utazás után. Fáradt vagyok; kezem úgy reszket, alig birom a tollat. Megkaptad-e előbbeni két levelemet? egyiket innen, a másikat Kézdi-Vásárhelyről irtam. Elmondom röviden utamat. Itt hallottuk, hogy Bem egy csapattal Moldvába ment. Utána rugaszkodtunk Udvarhely, Csik-Szereda, Kézdi-Vásárhely, Bereczk felé; ott találkoztam vele, már visszajött Moldvából, hova lázitó proclamatiókat vitt be s ráadásul kegyetlenül megdöngetett négy ezer oroszt egy zászlóaljjal. Bereczken jön hozzá a tudósitás, hogy Szász-Régennél megverték a mieinket, s ezek borzasztóan szétfutottak, vágtatott tehát ide a bajt helyrehozni Kézdi-Vásárhelyen, Sepsi-Szentgyörgyön, az Erdővidéken, Udvarhelyen keresztül; én vele.
Petőfi Életéből: Regényes Rajzok - Viktor Szokoly - Google Könyvek
"Egy szálig elveszünk-e mi? / Vagy fog maradni valaki, / Leírni e / Vad fekete / Időket a világnak? " 170 éve Segesvár és Fehéregyháza között, a segesvári csatában tűnt el Bem József segédtisztje, Petőfi Sándor költő, a márciusi ifjak egyik vezére. "Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában" – írta róla Németh G. Béla. »Marosvásárhely, jul. 22. 1849. Kedves lelkem Juliskám, késő este van. Az imént értünk ide. Holnap korán reggel indulunk Udvarhelyre. Bem utósó levelét Brassótól félnapi járó földre irta ide ezelőtt három nappal. Nem tudom, hol kapjuk meg? talán Brassóban vagy már azon is tul. Tisztelem Miklósékat. Ez szólt petőfi rádió. Csókollak titeket, szentségeim. Irni fogok, valahányszor lehet. Légy nyugott és béketürő, a mennyire lehetsz. Higy! Remélj! Szeress! a sirig és a siron tul örökre hűséges férjed Sándor. « Petőfi Sándor honvédőrnagy, a forradalom és szabadságharc költője Kiskőrösön született 1823. január 1-jén (vagy 1822. december 31-én), szülővárosának azonban gyermekkorának színterét, Kiskunfélegyházát vallotta.Ez Szólt Petőfi
Rohantunk szinte megállás nélkül. Iszonyú út volt. Most vagy két napig itt leszünk, mig a sereget egy kissé rendbe szedi, aztán mit teszünk? ő tudja. Petőfi életéből: regényes rajzok - Viktor Szokoly - Google Könyvek. Előbbeni levelemben írtam, hogy Csík-Szeredának és Kézdi-Vásárhelynek gyönyörű vidéke van; Sepsi-Szentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék. Bemmel Bereczken találkoztam; megálltam hintaja mellett, s köszöntem neki, ő oda pillant, megismer, elkiáltja magát és kinyujtja felém karjait, én fölugrom, nyakába borúltam, s összeöleltük és csókoltuk egymást: »mon fils, mon fils, mon fils! « szólt az öreg sírva. A körülálló népség azt kérdezte Egressi Gábortól, hogy »fia ez a generálisnak? « Most még sokkal nyájasabb, szivesebb, atyaibb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt. Ma azt mondta a másik segédtisztnek: »Melden Sie dem Kriegsministerium, aber geben Sie Acht, melden Sie das wörtlich: Mein Adjutant der Major Petőfi, welcher abgedankt hat wegen der schändlichen Behandlung des General Klapka, ist wieder in Dienst getreten.
Szólt az édesapa legelső fiához, Amint ez paripát nyergel és kantároz: "Csapd vissza, fiam, a gyepre paripádat, Ne űlj rá; ne hagyd itt szegény vén apádat! " De felelt a fiú: "apám, el kell mennem, Háború zajában hírt-nevet szereznem! " S fölugrott a lóra, kengyelben két lába, Sebes vágtatva ment háború zajába. Hazajött a ló, de bezzeg üres nyerge, Ott áll a kapunál kapálva, nyerítve. Hova lett gazdája? ellenség leszúrta, Fejét lenyiszálta és karóra húzta. - Szólt az édesapa középső fiához, Ne űlj rá: ne hagyd itt szegény vén apádat! " Minden úton-módon kincseket szereznem! " Sebes vágtatva ment erdők vadonába. Hova lett gazdája? rabla, fosztogata, A nemes vármegye végre megsokalta. Egyszer borozgatott fényes jókedvébe', Elfogták, s bevitték tömlöc-sötétségbe. Nedves tömlöc-falról sok víz csorga rája, Kivitték száradni az akasztófára. - Szólt az édesapa legkisebb fiához: "Eredj fiam, te is, nyergelj és kantározz; Szerezz hírt és kincset, kövesd két bátyádat, Menj te is, menj, hagyd el szegény vén apádat! "