Egy Gondolat Bánt Engemet
July 7, 2024, 1:38 pm83 János vitéz 85 A természet vadvirága 147 A magyar nemzet 148 Anyám, anyám... 150 Költő lenni vagy nem lenni 151 Magyarország 153 Sohasem volt az szerelmes... 153 Fa leszek, ha... 154 Háborúval álmodám... 155 Felhő és csillag 155 Visegrád táján 156 A négyökrös szekér 156 Lehel 158 Jókay Mórhoz 160 Szeretném itt hagyni... 162 Mögöttem a múlt... 163 Emlékezet... 163 Itt állok a rónaközépen... 163 A bánat? egy nagy oceán 164 Gyertyám homályosan lobog... 164 Sors, nyiss nekem tért... 165 Dalaim 166 Levél Várady Antalhoz 167 Szeretsz tehát... 171 Hazaértem... 172 Reszket a bokor, mert... 174 Egy gondolat bánt engemet... 175 Szabadság, szerelem! 176 Ha férfi vagy, légy férfi... 176 A XIX. század költői 178 Magyar vagyok 180 A Tisza 182 Újonnan visszajött a régi baj 184 A nép nevében 186 Világosságot! 188 Az itélet 191 Arany Lacinak 192 Sári néni 194 Lennék én folyóviz... 196 A gólya 198 Utazás az Alföldön 202 Tompa Mihálynál 204 A munkácsi várban 206 Levél Arany Jánoshoz 208 A költészet 211 Falu végén kurta kocsma... 212 Beszél a fákkal a bús őszi szél... 213 Szeptember végén 215 Meddig alszol még, hazám?
- Petőfi sándor egy gondolat bánt engemet
- Egy gondolat bánt engemet wikipédia
- Egy gondolat bant engemet
Petőfi Sándor Egy Gondolat Bánt Engemet
Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem! Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... - Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: "Világszabadság! " S ezt elharsogják, Elharsogják kelettől nyúgatig, S a zsarnokság velök megütközik: Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra, S ott hagyjanak engemet összetiporva. - Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap, Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével És fátyolos zászlók kiséretével A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság!
Egy Gondolat Bánt Engemet Wikipédia
A kötet záró verseként az Egy gondolat bánt engemet is kiemelt fontosságúvá válik: Petőfi talán azt akarta jelezni, hogy ez a mű lírája egyik csúcspontja. És való igaz, hogy ebben a versben mondja el a legtöbbet: elmondja mindazt, amit a hazáról, az emberiségről és önmagáról mondhatott. A versnek három kulcsfogalma van: "világszabadság", "piros zászlók" és "nagyszerű halál". Nagyon érdekes tudni, hogy későbbi verseiben Petőfi nem ír piros zászlókról (legfeljebb háromszínű lobogóról) és hogy a "Világszabadság" szót, amellyel az Egy gondolat bánt engemet zárul, nem írta le soha többé. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11
Egy Gondolat Bant Engemet
Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem! Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... Ha majd minden rabszolga-nép Jármát megunva síkra lép Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: "Világszabadság! ""Világszabadság! ""Világszabadság! " S ezt elharsogják, Elharsogják kelettől nyugatig, S a zsarnokság velök megütközik: Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül, S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej, A trombita hangja, az ágyudörej, S holttestemen át Fújó paripák Száguldjanak a kivivott diadalra, S ott hagyjanak engemet összetiporva. Ott szedjék össze elszórt csontomat, S ha jön majd a nagy temetési nap, Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével És fátyolos zászlók kiséretével A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság!A rapszódiát a vers legfőbb gondolatával (világszabadság) jelszavával fejezi be.