Vérehulló Fecskefű (Chelidonium Majus) - Természet Patikája Egyesület
July 7, 2024, 4:11 pmA vérehulló fecskefű a mákfélékhez tartozik, a gyökértörzsből akár 80 cm magas elágazó csöves, szögletes szár nyúlik fel, sárga virágai egyenként ülnek a levelek hónaljában, vagy ernyőben állnak. Áprilistól-októberig virágzik, szárában és gyökértörzsében narancssárga tejnedve van. Levelei a tölgyfáéhoz hasonlítanak, szeldeltek, a szárnyak csipkések. A növényt egész nyáron, virágzás idején, gyökerét, tavasszal és ősszel gyűjtjük. Erdőszéleken, cserjésekben, falak, kerítések, házak mentén fordul elő leggyakrabban. Nevezik még: aranyfűnek, arannyal versengőnek, cinadónak, gódircnak, kódavérének, kecsketejnek, mennyei ajándéknak, rántófűnek, vérhullatófűnek is. Gyógyításra a virágzáskor gyűjtött föld feletti, szárított részeket használják. Főbb hatásai: görcsoldó, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, epehajtó, antimikrobiális, fehérjebontó és sejtosztódást gátló lehet. Vérehulló fecskefű hatásai A régi füves-könyvekben szerint a fecskék kis levéldarabkájával kenik be a fiókáik szemét, Plinius római természettudós és Dioscorides görög orvos szerint pedig a fecskék a fecskefű tejnedvéből táplálkoznak, és ez erősíti a látásukat.
- Doktor Vedov Vérrehulló fecskefű kivonat - vérrehulló fecskefű kivonat a szemölcsre - 1,2 ml - Herbatica.hu
- Fecskefűvel a szemölcsök ellen - Gyógynövénylap.hu
Doktor Vedov Vérrehulló Fecskefű Kivonat - Vérrehulló Fecskefű Kivonat A Szemölcsre - 1,2 Ml - Herbatica.Hu
A népi gyógyászatban a vérehulló fecskefüvet már az ókor óta alkalmazzák máj és epepanaszok esetén. A középkori Európában a vérehulló fecskefű sárga tejét bőrbetegségek, főleg horzsolások és szemölcsök, valamint bélpolip és emlőrák kezelésére használták. Manapság a népi gyógyászatban a vérehulló fecskefüvet asztma, arteriosclerosis, magas vérnyomás, férgesség, görcsök, köszvény, lábödéma és a gyomor kóros sejtburjánzásai esetén használhatják. Nyugtató, fájdalomcsillapító, görcsoldó hatása lehet. Mindenekelőtt epebántalmak, máj és bélmegbetegedések, kólikák esetén hathat. A friss tejnedv a szemölcsre és a tyúkszemre kenve hathat. Vértisztító és vérképző hatású lehet, csalánnal és bodzahajtással keverve, ha naponta legalább 2 litert megiszunk belőle hatásos lehet fehérvérűség esetén. Felhasználható még frissen préselve, amikor is májbetegség ellen lehet hatásos. Ekkor a kinyert levet kétszeres mennyiségű langyos vízzel hígítsuk fel, és kortyonként fogyasszuk. Áztathatjuk még borba, amikor 30g fecskefüvet kell 1-2 órára fél liter borba tenni, és az elkészült folyadék hatékonyan szüntetheti meg a sárgaságot.Fecskefűvel A Szemölcsök Ellen - Gyógynövénylap.Hu
Főoldal Táplálkozás és egészség Egészségügyi problémák Testünk egészségéért Külsőnk egészsége Amit beviszünk, beszedünk Amit felkenünk Egyéb cikkek Fórumok Gyakori kérdések Kategória: Egészségügyi problémák Sokan tudjuk mire való a kamillatea vagy a hársfavirág tea, de bizonyára többen is úgy vagytok a vérehulló fecskefűvel, hogy a nevén kívül még semmit sem hallotatok róla. Én is így voltam vele egészen addig amíg egy vírusos szemölcs nem lett a mutatóujjamon. Nem most történt talán 10 éve is megvan már de azóta megbecsült, féltve örzött növénye udvarunknak. Mint írtam egy vírusos szemölcs kezdett a mutatóujjam begyén befelé nőni, egyre jobban fájt így felkerestem a bőrgyógyász. Megnézte és mindjárt ki is égette. Nem volt kellemes eljárás de ha erre van szükség a gyógyuláshoz akkor jó. Igen ám de mire begyógyult a seb kiújult a szemölcs. Én visszamentem a bőrgyógyászhoz ő megismételte a kezelést és mire begyógyult volna a seb újra fájt az ujjam újra ott virított a szemőlcs. Harmadszor is megismétlődött minden mire az orvos azt javasolta ki kell vágni.
A növény áprilistól szeptemberig virágzik, innen is kapta magyar nevét, mivel ez idő egybeesik a fecskék tavaszi visszatérésével, majd pedig az őszi délre költözésükkel. A növény minden része narancssárga-sárga színű tejnedvet tartalmaz. A vérehulló fecskefű használata egészen az ókorig nyúlik vissza: ekkor különböző szembetegségek kezelésére használták. A középkorban igen nagy népszerűségnek örvendett, számos betegség kezelésére alkalmazták, többek között szembetegségekre, toroktisztításra, fekély és bőrekcéma kezelésre, valamint kólika ellen is. A 16. századtól kezdődően sárgaságra és májbetegségekre használták főként, továbbá a népi gyógyászatban előszeretettel használták a növényt különböző szemölcsök és bőrkinövések kezelésére. A növény igen gazdag, gyógyászatilag hasznos vegyületekben. Elsődlegesen alkaloidokat tartalmaz, amelyekből több mint 40 félét izoláltak, de megtalálható benne számos flavonoid, triterpén, szaponin, szerves sav, biogén amin, valamint fehérje is. A hatás szempontjából legértékesebb vegyületei az izokinolin-alkaloidok (0, 01-1%): berberin, kelidonin, protopin, szangvinarin.