A Kégyókirály Koronája | Pressing Lajos Honlapja

Részletek Gyűjtötte Sebestyén Ádám Szerkesztette Kovács Ágnes Könyv címe Az eltáncolt papucsok Bukovinai székely népmesék Kiadó Móra Ferenc Könyvkiadó Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény, háborúból hazatérő katona. Ment egyik faluból ki, a másikba be, rongyosan szegény s éhesen. De bizony nem kínálták meg sehol egy falás kenyérrel vagy egy kicsi meleg levessel. Bekérezett egyik házhoz is, a másik házhoz is. Itt reá uszították a kutyát, ott meg olyan szegénynek tették magukat, hogy semmijük sincs. Hát, így ahogy menegetett, elhatározta magában, hogy megálljatok, a következő háznál, legyen az bárkié is, ott én főzök levest. Fel is vett a kapuból egy követ, s bement a legelső házhoz. Éppen egy öregasszonyé volt. - Jó napot, öreganyám! Sebestyén Ádám: Bukovinai székely népmesék I. - Márika meséi | könyv | bookline. - Adjon isten, vitéz uram! - Hát, hogy s mint szolgál az egészsége? - Szolgál, ahogy szolgál, hát vitéz uramnak hogy szolgál? - Nekem is szolgál valahogy, csak éhes vagyok, ennék valamit, ha volna, ha adna szívesen. - Jaj, lelkem, vitéz uram, adnék én, ha volna.

1. Bukovinai Székely Népmesék
2. A furfangos székely menyecske
3. Bukovinai székely népmesék II. - Sebestyén Ádám - Régikönyvek webáruház
4. Szénási Veronika mesél: A kőszívű ember; Kutyaiskola | Hagyományok Háza
5. Sebestyén Ádám: Bukovinai székely népmesék I. - Márika meséi | könyv | bookline

Bukovinai Székely Népmesék

Kevergeti a katona, kóstolja, lesi az öregasszonyt. Azt mondja megint a katona: - Hát tudja-e, szoktam én kőleveskét főzni, de abban még kolbász is volt. Hogy az milyen jóízű! - Van nekem kolbászom is - ajánlotta az öregasszony -, hozok én egy darabot a kamarából. - Hozzon akkor két darabot, öreganyám, nekem is kell egy darab s magának is - szólt utána a katona. - Hozok, hozok! - Hozott az öregasszony két darab kolbászt. A katona beleeresztette azt is a fazékba. Kevergeti, kóstolja. - Tudja-e, ha van egypár szem pityókája, krumplija, azt meghántanánk, s ide beleaprítanánk, s még ha zöldségje is volna, az megadná a módját egészen. - Van nekem az is- húzta ki magát büszkén az öregasszony -, hozok én azt is. Hamar hozott egy kis sárgarépát, petrezselymet, pityókát, megtisztították s beletették a levesbe. Bukovinai Székely Népmesék. Kevergeti a katona, ízleli, s odanyújtja a kanalat az öregasszonynak. - Kóstolja csak meg, most be jó! Megkóstolja az öregasszony, s igen nyalja a szája szélét. - Jaj, hát sohase hittem volna, hogy a kőből ilyen jó levest lehessen főzni.

A Furfangos Székely Menyecske

Az ördög ki is bújt abban a szent percben, s elburungozott, egy másik királykisasszonyba bújt bele. A király mindjárt megjutalmazta a huszárt, feleségül adta hozzá a leányát. Egyszer csak híre ment, hogy milyen beteg a szomszéd országnak a királykisasszonya. Éppen olyan betegsége van, mint az ő feleségének. Odajárnak mindenféle csodadoktorok, s nem tudják meggyógyítani. Hívják a huszárt, hogy menjen el, hátha ő meg tudná gyógyítani. Bukovinai székely népmesék. A huszárnak eszébe jutott, hogy neki nem szabad odamenni, de addig könyörögtek neki, hogy mégiscsak megpróbálta. Mikor odaért az ágy lábához, nagyot kiáltott: Az ördög ki is bújt, s egyenesen ment neki a huszárnak, hogy belebújjon. A huszár elkiáltotta magát: - Menj innen, te ördög, mert jön a székely menyecske! Az ördög úgy megijedt, hogy nemhogy a huszárba belement volna, de megfordult s elfutott, meg sem állott a pokolig. Az a királykisasszony is meggyógyult, s az ördög nem bújt bele többet senkibe se, mert híre volt s van azóta is, milyen furfangos a székely menyecske.

Bukovinai Székely Népmesék Ii. - Sebestyén Ádám - Régikönyvek Webáruház

Most, hogy jóllakott, s volt száz forintja, vígan rótta az utat estig, amíg nem talált megint egy másik öregasszonyt, aki nem tudta, hogy kell főzni a kőlevest. Ott aztán újból jóllakott. Hogy milyen levest tudott főzni a szegény öregasszony abból a kőből, azt én nem tudom. Ezt a mesét Kalári néni mondta el nekem. Lehet, hogy kipróbálták, mikor még szegények voltak Bukovinában. A furfangos székely menyecske. Értékelés 5 4 87 87 szavazat

Szénási Veronika Mesél: A Kőszívű Ember; Kutyaiskola | Hagyományok Háza

Hívnak oda mindenféle csodadoktorokat, hogy meggyógyítsák, de senki se tudja meggyógyítani. Te gyere oda, s csak annyit kiálts, hogy bújj ki onnan, ördög, s én abban a szent helyben kibújok. Onnan belebújok egy másik királyleányba, de abból nehogy engem kikergess, mert akkor beléd bújok. – Jól van – hagyta annyiban a huszár. Az ördög elburungozott, s belebújt a királyleányba. A huszár is később odaért a városba, hát látja, hogy akárkivel találkozik, mindenki olyan bánatos. Kérdez egy asszonyt: – Mondja, nénémasszony, miféle nagy baj van ebben a városban, hogy itt úgy búsul mindenki? – Hogyne búsulna, vitéz uram, úgy rázza a hideg, mindenféle rossz betegség a királykisasszonyt, belébújt az ördög. Hívtak már mindenféle doktorokat, de nem tudnak rajta segíteni. Odamegy a huszár a királyi palotához, s jelentkezik, hogy meggyógyítja a királykisasszonyt. Oda is engedik, megáll az ágy lábánál, s elkiáltja magát: – Bújj ki, ördög, a királykisasszonyból! Az ördög ki is bújt abban a szent percben, s elburungozott, egy másik királykisasszonyba bújt bele.

Sebestyén Ádám: Bukovinai Székely Népmesék I. - Márika Meséi | Könyv | Bookline

Kapcsolódó könyvek

Gondolta magában az ember, na, megállj, mert fordítva mondom: - Hallod-e, feleségem, nekem ki ne hozd a délebédet harangszóra, ráérsz délután is. Nehogy valami jót hozzál, jó lesz egy kicsi bableves is! Az asszony azért is tyúkot vágott, fánkot sütött, s pontosan délre, mikor harangoztak, kivitte az urának a mezőre. Jól van, ez is eltelt. Egyszer az ember mit gondolt, mit nem, már megunta a feleségét, gondolta magában, csinál egy gödröt a föld végére. Ásott is egy jó mély gödröt, s mikor az asszony kihozta az ebédet, azt mondja neki: - Hallod-e, feleségem, nehogy odamenj a gödör széléhez! De az asszony azért is odament. Mikor már jól a szélén volt, azt mondja az ember neki: - Ügyelj, édes feleségem, nehogy beleessél! Az asszony azért is beleesett. - Na, ha beleestél, ülj is ott – legyintett az ember. Otthagyta, összeszedte a lovat, az ekét, s hazament. Az asszony ott a gödörben mérgelődött egy darabig, próbálkozott kijönni, de nem tudott. - Jaj, jaj - sóhajtozott -, nem bánnám, ha akárki kivinne innen, még ha az ördög volna is!

August 27, 2024, 2:22 am