Bethlen István Miniszterelnöksége
July 16, 2024, 10:09 pmBethlen István első számú feladatul a Horthy kormányzóságával létrejött rendszer és a politikai élet konszolidálását, a szélsőséges pártok visszaszorítását, illetve a trianoni béke által többszörösen megroppantott magyar gazdaság talpra állítását kapta. Bethlen konzervatív politikusként és jó szervezőként megfelelő embernek bizonyult a szükség idején. Először a Horthy-rendszer hatalmi alapjait rakta le. Még 1921-ben megegyezett a Szociáldemokrata Párttal, felajánlva Peyer Károly pártelnöknek a parlamenti munkában való részvételt, amiért cserében a szociáldemokraták ígéretet tettek a köztársasági propaganda beszüntetésére, a politikai helyzet elfogadására és a közalkalmazottak, valamint a mezőgazdasági munkások között szervezett sztrájkok beszüntetésére. Miután a kormány nem támogatta az 1921 novemberében újabb puccsot szervező IV. Károlyt (ur. A bethleni konszolidáció | zanza.tv. 1916-1918), Bethlen és pártja népszerűsége a legitimista érzelmű lakosság körében zuhanásnak indult. Ezért a miniszterelnök az 1922-es választások előtt koalíciót kötött a Kisgazdapárttal, győzelme után pedig a két párt összeolvasztásából létrehozta az Egységes Pártot, a korszakban leválthatatlannak bizonyuló kormányerőt, amit egészen 1931-ig vezetett.
A Bethleni Konszolidáció | Zanza.Tv
Először a Szabadelvű Párt tagjaként, majd a Függetlenségi Párt képviselőjeként, később az Alkotmánypártban politizált. 1918-19-ben az ellenforradalmi erők fő szervezője lett, a Tanácsköztársaság létrejötte után az Antibolsevista Comité vezetőjeként dolgozott Bécsben. 1920-ban Párizsba utazott a trianoni szerződést előkészítő kongresszus magyar delegációjának tagjaként. Az 1919-től 1921-ig tartó időszak egy olyan átmeneti állapot volt, amikor egymást váltották a kormányok, és Bethlen neve már a Teleki kormány idején is felmerült, ám az akkori politikai erőviszonyok nem engedték volna, hogy ő válassza ki a minisztereit, ezért a számára felajánlott pozíciót visszautasította. Gróf Bethlen István | zanza.tv. A Teleki kormány lemondása után 1921 áprilisában újra felkérést kapott a miniszterelnöki tisztségre, amit ekkor már elfogadott. A Bethlen kormány tagjai balról jobbra: Bernolák Nándor (népjólét), Nagyatádi Szabó István (földművelésügy), Belitska Sándor (honvédelem), Ráday Gedeon (belügy), gróf Bethlen István (miniszterelnök), Bánffy Miklós (külügy), Hegedüs Lóránt (pénzügy), Tomcsányi Vilmos Pál (igazságügy), Vass József (vallás- és közoktatásügy), Hegyeshalmy Lajos (pénzügy ideiglenesen).
Gróf Bethlen István | Zanza.Tv
Bethlen fő feladatának a gazdaság és a társadalom stabilizálását tekintette (innen kapta a "nagy konszolidátor" jelzőt). Még 1921-ben titokban kiegyezett a szociáldemokratákkal. A Bethlen–Peyer-paktum néven emlegetett egyezmény értelmében a szocialisták felhagytak a hatalomellenes izgatással és a tömegsztrájkok szervezésével (ami nagyban hozzájárult a közhangulat csillapodásához, valamint a gazdaság újraindítását is gyorsította), cserébe újra legálisan működhettek, s a választásokon is újra indulhattak (amiken innentől kezdve rendre be is jutottak a törvényhozásba, illetve az önkormányzatokba). A kormány 1924 -ben életre hívta a Magyar Nemzeti Bankot és a Népszövetségtől szerzett 250 millió korona hitelt. 1927. január 1-jei hatállyal bevezette a pengőt az egyre súlyosabban elértéktelenedő magyar korona helyett, valamint új vámrendszert dolgozott ki. Ezt követően kötelező nyugdíj és betegbiztosítást vezetett be. Gróf Bethlen István. Kultuszminisztere, Klebelsberg Kuno segítségével megreformálta az oktatási- kulturális- és kutatási közintézményeket.
Gróf Bethlen István
A kérdést úgy sikerült nagyvonalúan megoldani, hogy a visszatérési kísérletben résztvevők amnesztiát kaptak, IV. Károly pedig családjával együtt Madeira szigetére költözött, ahol aztán kevesebb mint egy évvel később, 1922 áprilisában meghalt. A királykérdés ezzel ideiglenesen megoldódott, a megüresedett magyar trón betöltésére irányuló kezdeményezéseket sikeresen "napolta el" a politikai elit. A királykérdés rendeződése után Bethlen folytatta az ország stabilizálását. Sikeresen kiegyezett Peyer Károllyal, a Magyar Szociáldemokrata Párt (MSZDP) elnökével, így a Bethlen-Peyer-paktumként elhíresült megállapodás értelmében szabadon működhetett a párt és sajtója – ezért cserébe viszont a közalkalmazottak, a vasutasok, a postások és a mezőgazdasági munkások köreiben nem szervezkedhettek. A teljes belpolitikai stabilitás megteremtésének gátja volt a Magyarországot az első világháború vége óta sújtó nemzetközi elszigetelődés, melyből Bethlen miniszterelnöksége alatt sikerült teljesen kitörni. Magyarország 1922-ben felvételt nyert a Népszövetségbe, majd kölcsönt is kapott a nemzetközi szervezettől, melynek a Magyar Nemzeti Bank létrejöttével és az új valuta, a pengő bevezetésével együtt sikerült talpra állítania a gazdaságot.
1927-től visszaállították a főrendiház működését. Ezekkel az intézkedésekkel Magyarországon korlátozott parlamentáris rendszer épült ki, erős kormányzói hatalommal. A legnagyobb feladatot a nemzetgazdaság helyreállítása jelentette, amelyhez pénzre volt szükség. Sokra! 1922-ben Magyarországot felvették a Népszövetségbe, és ez lehetővé tette, hogy az ország külföldi kölcsönhöz jusson. Ez 250 millió aranykorona volt, és ezzel az összeggel rendelkezésre álltak a gazdasági stabilizáció feltételei. 1924-ben felállították a Nemzeti Bankot, amely megkapta a bankjegykibocsátás jogát. Ezzel megkezdődött a pénzügyi helyzet rendezése. Az 1920-as évek második felére a korona elértéktelenedett, és 1927-től új pénzt vezettek be, a pengőt. Megélénkült a magyar gazdaság fejlődése: modernizálták a mezőgazdaságot és a könnyűipart, fejlesztették a turizmust. Korszerűsödött a vasúti közlekedés, előrehaladt az ország villamosítása. Magyarország felzárkózott a közepesen fejlett agrár-ipari országok sorába. 1927-ben kiszélesítették a kötelező betegbiztosítást, majd bevezették a kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági ellátást.