Elif Shafak Az Isztambuli Fattyú
August 25, 2024, 8:39 amBár itt kaphatunk egy magyarázatot erre, szerintem nem ennyire egyszerű azért a helyzet: Vajh miért? Talán mert soha senki sem kért a szenvedőktől bocsánatot, ezért sem lelnek megnyugvást, biztonságot, nem engedi a történelem elfelejteni nekik ezeket az időket. Talán lehetne egy nem csak a zsidó holokausztra emlékező emléknap is, amikor az elnyomók leszármazottai bocsánatok kérnek a mészárlások túlélőinek utódaitól, évről-évre, biztosítva őket arról, hogy ilyen nem fog soha többé megtörténni… bár ez hiú remény, amíg folyamatosak a háborúk most is a törökök és kurdok, oroszok és törökök stb. között. Elif shafak az isztambuli fattyú 3. (És nem is beszélve a többi hasonló eseményről elkezdve Karthago megsemmisítésével, Caesarral, aki a gall eburókkat irtotta ki, az asszír vagy a keresztes hadjáratokkal, folytatva a keresztény-, indián-, örmény- és zsidóüldözéssel stb. spoiler) Szinte minden civilizált közösségben élő embernek lenne oka bocsánatot kérni és várni valakitől valamiért, amíg véget nem érne ez a kollektív őrület, amivel a háborúzás jár.Elif Shafak Az Isztambuli Fattyú 3
Él egy furcsa török család Isztambulban, négy generáció, és csupa nő – köztük földrajztanárnő, csendes őrült, városszerte híres jósnő, tetoválóművésznő -, a férfi tagok ugyanis sajnálatosan rendre korán elhaláloznak. Egy másik furcsa család San Franciscóban él; ők örmények, és nem tudnak, nem is akarnak szabadulni annak emlékétől, hogy Törökországban 1915-ben deportálták és lemészárolták az örményeket. Könyv: Elif Shafak: Az isztambuli fattyú. A két családot a köztük lévő hatalmas földrajzi távolság ellenére szoros szálak kötik össze, ám ők erről mit sem tudnak. A tizenkilenc éves, amerikai örmény Armanoush a családi történetek hatására Isztambulba utazik, hogy felkutassa és megismerje a gyökereit. Ott összebarátkozik a vele nagyjából egyidős Asyával, a címbeli fattyúval. Asya sok szempontból Armanoush ellentéte: múltjához nem kötődik, gyökértelenül lézeng, rajong Johnny Cashért, és a francia egzisztencialistákat olvassa. Beszélgetéseikben önmagukat és az igazságot keresik, s mindeközben misztikus módon tárul fel a sötét titkokban bővelkedő múlt.
Elif Shafak Az Isztambuli Fattyú Tv
Nemrégiben megpróbálkoztam A bolhapalotá val, de nem volt hozzá elég türelmem, letettem, most meg kölcsönkaptam ezt, és az elején oly lendületesen indult meg Zeliha, hogy teljesen magával sodort és egy-két részt leszámítva meg is maradt ez a közel-keleti sodrása a történetnek. spoiler Nehéz meghatározni, hogy ez most szépirodalom avagy lektűr, én valahová a kettő közé tenném, mert van mondanivalója és mélysége, a hangsúly mégis inkább az érdekességen és a fordulatos történetszövésen van, szóval inkább szórakoztató irodalomnak érzem az elgondolkodtató és szépen megírt fajtából. (de kíváncsivá lettem egy szakértő véleményére is, BT talán jobban megmagyarázza a különbségeket:) Nagyon jók a kérdésfelvetései az 1915-ös örmény népirtást illetőleg, a török-örmény ellentéteket összevetve, érdemes elmerengeni rajta, hogy mi is itt a lényeg, miért van az, hogy az egyik nép elfelejtvén (lezárva) a múltat nem foglalkozik többet a régi dolgokkal, míg a másik oldal, persze főképp a szenvedéseket átélők, pedig a múltban átélt szörnyűségeken nem tudnak túllépni, elengedni, elfelejteni ezeket, érthető módon.
Gülsüm négy lánya él még a régi nagypolgári házban: a legidősebb a misztikus jósnő Banu néni (az egyetlen a Dédmama mellett, aki muszlim módon beköti a fejét), a szigorú történelemtanár Cevriye néni, az őrült Feride néni, aki hajának átfestésével jelzi aktuális pszichiátriai betegségét, végül a legkisebb, a kihívóan élő és öltöző, vallásellenes tetováló művész, Zeliha néni, akinek van egy ismeretlen apától született lánya: Asya. Asya Kazanci a címbéli fattyú, aki inkább különleges, mint szép, Johnny Cashért rajong, francia egzisztencialistákat olvas, szexuális élete vad és változatos, iszik és füvezik, zsinórban szívja a cigiket, miközben gyökértelenül lézeng: nem érdekli a múlt, vallástalan és nihilista. Armanosh már a Kazanci családnál töltött első napján előhozakodik a népirtás kérdésével és felkészül a botrányra, amely azonban elmarad: a Kazanci család tagjai végighallgatják a történetét, őszintén sajnálkoznak felette, de nem érzik magukénak a felelősséget, így fel sem merül bennük, hogy bocsánatot kérjenek egy olyan dolog miatt, amiről korábban még csak nem is hallottak.