Pilinszky János Ne Fela Kuti

Értékelés: 29 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: Pilinszky János: Ne félj című versét Turi Bálint adja elő. A műsor ismertetése: "Manapság, ha egyáltalán beszélünk, gondolkodunk is költészetről, igen önző módon tesszük. Az én versem, kedvenc versem, mintha rólam írták volna - így sajátítjuk ki a sorokat. Pedig a vers mindenkinek szól. Akár elefántcsonttoronyból, akár a harcmezőkről, akár a szeretett hölgy ablaka alól - a költő már nem magának, a mindenségnek írja tollal, pennával, kattogó írógéppel, ma pedig villódzó monitor előtt a strófákat. Ha eljut hozzánk, bennünk alakul, él tovább. Mindannyiunkban. 15 éven át a Magyar Televízió juttatta el a virágirodalom kiemelkedő verseit a nézőkhöz. Ha esténként megszólalt a hárfa ismerős hangja, mindenki tudta, kicsit megáll az idő. Pilinszky jános ne fela kuti. Néhány percre semmit sem kell tennünk, csak hallgatni, befogadni, értelmezni, érezni. 157 szerző 782 alkotása engedte meg mindenkinek, hogy néhány pillanatra csak maga legyen, csak ízlelgesse a szavakat, rímeket, képeket, dallamokat.

1. Ne félj - Pilinszky János
2. Vers mindenkinek, Pilinszky János: Ne félj (Turi Bálint) | MédiaKlikk
3. Vers mindenkinek / Pilinszky János: Ne félj (Turi Bálint)
4. == DIA Mű ==

Ne Félj - Pilinszky János

Jöjjön Pilinszky János: Apokrif című költeménye. 1 Mert elhagyatnak akkor mindenek. Külön kerül az egeké, s örökre a világvégi esett földeké, s megint külön a kutyaólak csöndje. A levegőben menekvő madárhad. És látni fogjuk a kelő napot, mint tébolyult pupilla néma és mint figyelő vadállat, oly nyugodt. De virrasztván a számkivettetésben, mert nem alhatom akkor éjszaka, hányódom én, mint ezer levelével, és szólok én, mint éjidőn a fa: Ismeritek az évek vonulását, az évekét a gyűrött földeken? És értitek a mulandóság ráncát, ismeritek törődött kézfejem? És tudjátok nevét az árvaságnak? És tudjátok, miféle fájdalom tapossa itt az örökös sötétet hasadt patákon, hártyás lábakon? Pilinszky jános ne félj verselemzés. Az éjszakát, a hideget, a gödröt, a rézsut forduló fegyencfejet, ismeritek a dermedt vályukat, a mélyvilági kínt ismeritek? Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten a haragos ég infravörösében. Így indulok Szemközt a pusztulással egy ember lépked hangtalan. Nincs semmije, árnyéka van. Meg botja van. Meg rabruhája van.

Vers Mindenkinek, Pilinszky János: Ne Félj (Turi Bálint) | Médiaklikk

Pilinszky családfájában két ág a meghatározó. Édesanyja, Baitz Veronika ágáról Észak-Lotaringiából származó katolikus francia család, akik keletre haladva végül Bánátban elnémetesedtek; míg édesapja ágán a család legkorábbra visszavezethető őse egy Baján működő, szintén római katolikus, lengyel hentesember, Pilinszky János. Pilinszky János Trapéz és korlát Sötéten hátat forditasz, kisikló homlokodra a csillagöves éjszakát kezem hiába fonja. Ne félj - Pilinszky János. Nyakad köré ezüst pihék szelíd pilléi gyűlnek, bizalmasan belém tapadsz, nevetsz, – vadúl megütlek! Sugárzó párkányon futunk, elgáncsolom a lábad, fölugrasz és szemembe kapsz, sebezhetetlen állat! Elszűkül arcod, hátra buksz, vadul zuhanni kezdesz, az éjszaka trapézain röpűlsz tovább, emelkedsz a rebbenő való fölé! Kegyetlen, néma torna, mégcsak nem is kiálthatok, követlek szívdobogva, merészen ellököm magam, megkaplak és ledoblak, elterülünk hálóiban a rengő csillagoknak! Most kényszerítlek, válaszolj, mióta tart e hajsza? Megalvadt szememben az éj.

Vers Mindenkinek / Pilinszky János: Ne Félj (Turi Bálint)

Forrás

== Dia Mű ==

Ki kezdte és akarta? Mi lesz velem, s mi lesz veled? Vigasztalan szeretlek! Ülünk az ég korlátain, mint elitélt fegyencek. Ne félj Én megtehetném és mégsem teszem, csak tervezem, csak épphogy fölvetem, játszom magammal, ennyi az egész, siratni való inkább, mint merész. Bár néha félek, hátha eltemet a torkomig felömlő élvezet, mi most csak fölkérődző förtelem, mi lesz, ha egyszer mégis megteszem? Vers mindenkinek / Pilinszky János: Ne félj (Turi Bálint). A házatok egy alvó éjszakán, mi lenne, hogyha rátok gyújtanám? hogy pusztulj ott és vesszenek veled, kiket szerettél! Együtt vesszetek. Előbb örökre megnézném szobád, elüldögélnék benn egy délutánt, agyamba venném, ágyad merre van, a képeket a fal mintáival, a lépcsőt, mely az ajtódig vezet, hogy tudjam, mi lesz veled s ellened, a tűzvész honnan támad és hova szorít be majd a lázadó szoba? Mert égni fogsz. Alant az udvaron a tátott szájjal síró fájdalom megnyílik érted, nyeldeklő torok. Hiába tépsz föl ajtót, ablakot. A túlsó járdán állok és falom: gyapjat növeszt a füst a tűzfalon, gyulladt csomóba gyűl és fölfakad, vérző gubanc a szűk tető alatt!

Így kellene. De nem lesz semmi sem. A poklokban is meglazult hitem. Vigasztalást a játék sem szerez, az éjszakának legmélyebbje ez. Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed. Nem érdekelsz, nem is szerettelek. Aludj nyugodtan, igyál és egyél, s ha értenéd is átkaim, – ne félj. A kínzó szenvedély és a gyötrelem természetéről mostanában egy nagyon tanulságos mese jut eszembe. Az Építés útját mindegyre keresztezte a Rombolás. Hosszú-hosszú évekig harcoltak egymással, de egyik sem tudta elérni a célját: a Rombolás nem tudta legyőzni az Építést, ez utóbbi pedig a folytonos küzdelem miatt nem végezhette a dolgát nyugodtan. == DIA Mű ==. És akkor jött a megvilágosodás: az Építés gondolt egyet, és akinek korábban az arcát mutatta, most annak hátat fordított. Azt mondta, mostantól tehet akármit a Rombolás, elfelejti őt, hogy létezik, ettől a perctől kezdve már csak önmagára és a barátaira figyel. És ez a gondolat hozta meg az Építésnek a végső győzelmet... A kínzó szenvedély és a gyötrelem valóban ölni is képes lenne.

July 16, 2024, 6:30 pm