Idézetek, Versek - Temetkezés Szolgáltatás
July 4, 2024, 10:07 pmÖreg színész Még ruganyosan jár-kel a színen. Hány éves, azt nem tudja senkisem. A maszkja még, ha úgy kell, fiatal S maradt számára is még diadal. Az öltözőben sokszor elmereng, Hogy hova tűnt a régi regement? A régi tapsok forró zápora Az ő fejére nem hull már soha. A régi cimborák és szeretők Nyugdíjba vagy a sírba mentek ők. A régi koszorúk babérja int, De nem találja régi álmait. Idézetek, versek - Temetkezés szolgáltatás. Az élete lejátszott, únt szerep S a nagy süllyesztő egyre közelebb. Az örök súgó azt susogja: Csend! S négy deszka közt pihen meg odalent! Hegedű Ha meghalok - a csönd oly nagyszerű, - Elhallgat e világi tájakon Egy fájó hegedű. Egy hegedű, mely - boldog emberek - A végtelen, reménytelen borút Zengette meg. A bánatot, hogy nincs igaz öröm És nincs igazi vágy, mely teljesül E vérkönnyes rögön. A bánatot, mely legszebb mégis itt, Mely borban, kéjben bíbor, isteni Virágként kivirít. Ha meghalok - a csönd az én hazám, - Akkor fogok én élni, győzni majd Igazán. Bölcsen és derűsen Bölcsen és derűsen be szép volna élni, Élni, nem remélni, Haláltól se félni, véle megbékélni.
Versek Temetésre Juhász Gyula Általános Iskola
Juhász Gyula: Anna örök – Mészáros Béla (Vers mindenkinek) Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd! Juhász Gyula: Szerelem? - Magyar versek. Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodol örökkön, Amen Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsuzónál Szeme színére visszarévedek. Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, De tavaszodván, ha sóhajt a rét, Úgy érzem, Anna meleg szava szól át Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.
Versek Temetésre Juhász Gyula A Magyar
Meddig tart ez a tél? fázik a föld alatt régi, szép szeretők csontja s el is reped. Mély barlangja ölén borzas a medve, jajong, sír a kis őz is. Sírdogál a … Olvass tovább Bejegyzés navigáció
Anna örök Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszott Nyakkendőmben és elvétett szavamban