Torkolatcsönd [Ekönyv: Epub, Mobi]
August 26, 2024, 6:29 amFehér Renátó Garázsmenet című verseskötetének bemutatója - YouTube
Fehér Renátó Verse Of The Day
Nekem nagyon tetszettek a verseid főleg a második. Az előttem szólókkal egyetértve én is csak azt tudom mondani, hogy ne hagyd abba az írást. #14 Aranyos vagy, hogy így bevállalod, grat #15 Én is betévedtem ide, pedig úgy vagyok ezekkel a versekkel mint Balu. A hang lenyűgöző zenévé dagadt, a fiú látta, hogy a tölgyfaajtók súlyos zárjaikkal megolvadnak a csalogató alakzat előtt, s ő maga táncolva ment, a lába szinte nem is érintette a padlót. Így értek el a legbelső terembe, ahol a falak ki voltak festve: férfiak és nők boldog meztelenségben keltek egybe a virágba borult fák alatt, míg innen is, onnan is állatok lesték őket a bokrok sűrűjéből. A terem oszlopai rábámultak, köves beszédükkel megszólították, titkokat fedtek föl előtte, amiket már tudott valahol bent, mélyen, a lelke elrejtett zugában. Fehér Renátó könyvei - lira.hu online könyváruház. A vére dobolt, ahogy ritmikusan dobolt az egész épület, most látta csak, hogy az iménti láng megsokszorozódott, és ezernyi tűz járt táncot az oltár fölött. A tűzgyűrű a húsába szúrt, erre ő fájdalmas nevetéssel énekelni kezdett valami furcsa, új és ismeretlen hangon.
A Föld forog, súrlódik az idő burka. A Nap, mint egy óra számlapja, figyel: nem gonosz isten ő, hogy beváltatlanul ígérje magát. Üzeni viszont, hogy napfogyatkozás az, ami két napfogyatkozás között telik el, az örökkévalóságban pedig nincsen alkalom. * Mint kormos üveg mögött a szem, úgy talál menedéket a hídfő nyirkos aluljárójában a gyerekrettegés, ha odakint fogyni kezd a fény. Bizonytalan lépteit anyja kíséri, és ugyanúgy féli itt is a sötétet, de legalább felismeri a szagáról. Fehér Renátó – Wikipédia. Maradnak, míg átvonul a Hold. A mulasztás és a szégyen aztán mégis elkötelezi őt az évtizedek múlva esedékes következő napfogyatkozásnak. Addig az örökkévalóság megágyazni telik kétezer-nyolcvanegy néhány percének, pedig annál még egy hídfő nyirkos aluljárójában is könnyebb berendezkedni. Hiába a szigorú készület – az ég megsürgethetetlen. És ebben a várakozásban éli túl azt, akit nem a totális árnyéktól való rettegés vitt vele a hídfő biztonságot nyújtó aluljárójába, mégsem láthat soha napfogyatkozást. Arra a délelőttre gondol: a nőre, a menedékre, szégyenre, nyirokra.