Apró Mesék Kritika Kamra
July 16, 2024, 7:35 pmA szívszorító gulágfilmről szóló kritikánkat itt el is olvashatjátok. Az Apró mesék a második világháború vége felé veszi fel a fonalat. Hankó Balázs (Szabó Kimmel Tamás) Budapest romjai között egyfajta szélhámosként éli mindennapjait. A háború végével ugyanis mindenki a Don-kanyarba elhurcolt fiát, férjét, szerelmét keresi. Balázs mindezt kihasználva járja a rokonukat kereső elkeseredett embereket, majd egy jól bejáratott történetet elmesélve reményt kelt bennük, hogy szerettük hősként halt meg a háborúban, mindezért természetesen a hálás rokonoktól pénzt, szállás vagy ellátást kap. Már itt, rögtön a film elején felmerül ez az erkölcsi dilemma, ami gyakorlatilag végigkíséri a cselekményt. Vajon mennyire elítélendő cselekvés az, ha valaki úgy él egyik napról a másikra, hogy hazugsággal ugyan, de reményt kelt a háborúban elesett katonák szeretteiben. A kérdésre választ nem kapunk, a cselekményben nem kap helyet főszereplőnk tettei miatti bűnhődése, a készítők ránk, a nézőkre hagyják, hogy magunkban miképp hozzuk meg az ítéletet.
Apró Mesék Kritika Online
Ez a történelmi rész ugyanakkor inkább a film bevezetésére jellemző, a sztori ugyanis mind hangulatában, mind jellegében erősen kettéválik: a pesti és az erdőben töltött idő két külön történetet rajzol ki. Az Apró mesék Hankó Balázs vagány szélhámos-portréjaként indul, afféle csóró, történelmi Kapj el, ha tudsz, romos, világháború utáni Budapesttel, kisstílű átverésekkel, és egy inkább vakmerő, mint zseniális csalóval, aki kevésbé meggyőződésből, mintsem kényszerűségből hazudozik. Amint azonban hősünk az erdőbe ér és megismerkedik Judittal és fiával, egy teljesen más történet indul el, amiben elkerülhetetlen, de annál veszélyesebb szerelem, erdei idill és domestic noir keveredik némi szovjet korrupcióval és mocsokkal. Ez a kettéválás lehetne ordas nagy blama is, de Szász megoldja, hogy valahogy organikusan forduljon egyik a másikba, vagy inkább hogy legyen olyan jó az erdei románc és dráma, hogy elfeledtesse azt az egyébként nagyon izgalmasnak ígérkező szélhámos-sztorit, ami a film kezdetén kirajzolódni látszott, és amit picit sajnáltunk is, hogy olyan hirtelen véget ért.
Apró Mesék Kritika Kamra
A háború utáni történet sok szempontból ma is aktuális lehet, miközben a feszültséggel teli jeleneteit sokáig érezzük még. A berni követ, a Félvilág vagy a Örök tél után Köbli Norbert... MINDENKI HAZUDIK - Szász Attila és Köbli Norbert három kiemelkedően tehetséges színésszel összefogva egy rendkívül izgalmas, második világháború után játszódó film noirt készített: ez lett az Apró mesék. RAKITA VIVIEN KRITIKÁJA.
Apró Mesék Kritika Reboot
Az Apró mesék ráadásul minden elemében tudatosan építkezik: még a főcím és a stáblista is idézi az 1940-es évek végének hangulatát, ahogy a kortárs dalok is a helyükön vannak. Ebből alakul ki egy olyan moziélmény, ami még minden filmrajongó kedvenc programjának is alapot adhat: lehet vitázni a végén. Azon, hogy túl egyszerű-e, vagy igazából az a csavar, hogy a néző valami bonyolultabb sztorira számított, melyik szereplőnek van a legkevesebb jellemhibája, a legvégén pedig fel lehet tenni az Apró mesék talán legmesszebbre vezető kérdését: egy rossz ember örökké az marad-e, vagy néha már a környezete nem engedi meggyógyulni? Úgyhogy mindenki fáradjon el szépen a moziba, mert most tényleg itt egy olyan thriller, ami nem csak ahhoz képest jó, hogy magyar. Az Apró meséket március 14-től játsszák a magyar mozik.Az Apró mesék feszültségalapozó budapesti jelenetei egyebek mellett például az 1949-es, a közvetlenül a második világháború utáni Bécsben játszódó brit thrillert, A harmadik ember -t idézik (de kicsit távolabbról emlékeztetnek a világégés utáni első német drámára [ A gyilkosok köztünk vannak, 1946] és Tom Tykwer ugyancsak hollywoodias, a harmincas években játszódó bűnügyi sorozatára [ Babylon Berlin] is), a felütés pedig nyomokban az Alfred Hitchcock bemutatja című tévészéria egyik epizódját ( The Long Shot, 1955) idézi. A gemenci cselekményszál többfenekű suspense-érzetének megteremtéséhez pedig olyan alkotások szolgál(hat)tak mintául, mint a James M. Cain regényeiből készült Gyilkos vagyok (1944) és A postás mindig kétszer csenget (1946), a Valakit megöltek (1944), a Sötét vizeken (1944) vagy sokkal későbbről: a Tű a szénakazalban (az 1981-es brit filmben egy náci kém férkőzik egy családanya bizalmába egy skóciai zord szigeten). De a legszebb és legkonkrétabb filmes utalás J. Lee Thompson remekéhez, az 1962-es Rettegés foká -hoz kapcsolódik, ahol minden adott a cseles főhajtáshoz: a vízpart, hogy (a legösszetetebb alakítást nyújtó) Molnár Levente erősen hasonlít Robert Mitchumra, s hogy a két zeneszerző, Pacsay Attila és Parádi Gergely jól felismerhetően kicsengetik Bernard Herrmann hátborzongató muzsikáját.