Radnóti Miklós: Erőltetett Menet | Catherina Forest
July 16, 2024, 5:37 pmErőltetett menet – Radnóti Miklós Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál. Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog, hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa, és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon; ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár, s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, a lomb között gyümölcsök ringnának nesztelen és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt s árnyékot írna lassan a lassu délelőtt, de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek! 1944 szept. 15, BorRadnóti Miklós Erőltetett Menet
Helyenként expresszionista képeket találunk, máshol archaizáló kifejezések jelennek meg. Az Erőltetett menet 10-nél magasabb szótagszámú, hosszú sorokban íródott. Verselése időmértékes, jellemző verslába a jambus. Versformája a kora középkori lovagregényeket idéző nibelungizált alexandrin, amely 14 és 13 szótagos sorokból épül fel és a középkori német irodalomban volt gyakori. Radnóti egy középkori lovagi költő, Walther von der Vogelweide műveit fordította, és fordítás közben tetszett meg neki a nibelungizált alexandrin. Oldalak: 1 2
Radnoti Miklós Erőltetett Menet
Nem tudni pontosan mikor, hogyan és milyen kontingensben indult útra Mosonmagyaróvár felé. Radnóti végig, rendületlenül írta verseit, ám azok hangulata egyre inkább reményvesztetté vált, negyedik Razglednica soraiban így fogalmaz: " Tarkólövés. – Így végzed hát te is… " És bár orvos társai haláláig segítették őt a költő egyre nehezebben bírta a kegyetlen megpróbáltatásokat. A legyengült foglyokat megpróbálták Győrben kórházba vinni, de ott nem fogadták őket. Abda község határa az a hely, ahol a munkaszolgálat embertelen körülményei, a gyenge koszt és a megerőltető fizikai munka által végsőkig elgyötört Radnóti Miklóst és huszonegy társát 1944. november 9-én meggyilkolták a keretlegények. * A faluban Hujber Kálmán abdai lakos a borzalmas eseményt néhány nappal később jelentette be. A tömegsír feltárására csak a felszabadulás után került sor, és Hujber mutatta meg a pontos helyet az exhumáláskor. RADNÓTI MIKLÓS: RADRAZGLEDNICÁK 1 Bulgáriából vastag, vad ágyuszó gurul, a hegygerincre dobban, majd tétováz s lehull; torlódik ember, állat, szekér és gondolat, az út nyerítve hőköl, sörényes ég szalad.Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál. Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog, hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa, és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon; ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár, s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen, és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt, s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, - de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek! Bor, 1944. szeptember 15.