Térd Oldalszalag Fájdalom

József Attila Könyvtár - Műelemzés Adatbázis | Arany János : Vásárban

(Verselemzés) Kapcsolódó dokumentumok 1. Forrás megnevezése: Keresés a forrásban » Fénymásolat/AR Forrás típusa: Fénymásolat 2. Forrás megnevezése: Keresés a forrásban » Magyartanítás Forrás típusa: Folyóirat Forrás adatai: Dátum: 2001-05-01 Megjelenés száma: 5 Kezdő oldal: 23 Záró oldal: 26 Forrás státusza, állapota » Szerző(k) Apáti Lajos Tárgyszavak Arany János Vásárban <<< Vissza a kereséshez © Minden jog fenntartva! József Attila Könyvtár - Műelemzés Adatbázis | Arany János : Vásárban. József Attila Könyvtár - Dunaújváros | honlapkészítés: DDS

Arany János Érettségi Verselemzés

A. J. •Arany János: Juliska elbujdosása Juliska lelki drámája a töredékes elbeszélő költeményben.

Arany János Családi Kör Verselemzés

Jöjjön Arany János – Fiamnak verse. Hála Isten! este van megin'. Mával is fogyott a földi kín. Bent magános, árva gyertya ég: Kívül leskelődik a sötét. Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren? József Attila Könyvtár - Műelemzés Adatbázis | Arany János: Válasz Petőfinek. Vetve ágyad puha-melegen: Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. Látod, én szegény költő vagyok: Örökül hát nem sokat hagyok; Legföljebb mocsoktalan nevet: A tömegnél hitvány érdemet. Ártatlan szived tavaszkertében A vallást ezért öntözgetem. Mert szegénynek drága kincs a hit. Tűrni és remélni megtanit: S néki, míg a sír rá nem lehell, Mindig tűrni és remélni kell! Oh, ha bennem is, mint egykor, épen Élne a hit, vigaszul nekem! … Majd ha játszótársaid közül Munka hí el – úgy lehet, korán – S idegennek szolgálsz eszközül, Ki talán szeret… de mostohán: Balzsamúl a hit malasztja légyen Az elrejtett néma könnyeken. Majd, ha látod, érzed a nyomort, Melyet a becsület válla hord; Megtiporva az erényt, az észt, Míg a vétek irigységre készt S a butának sorsa földi éden: Álljon a vallás a mérlegen.

Arany János Kertben Verselemzés

•Gyulai Pál (1826-1909) Gyermekverseit Bezerédj Amália lírája ihlette. Gyermekversek, dalok és verses mesék c. kötet: 1854 és 1864 között jelentek meg az első, valódi gyermekköltőnek is tekinthető állatmesék, verses népmesék – Móricz előfutára (Móricz elismerte) tanítómeséi egysíkúak didaxis és poézis együtt •Gyulai Pál: A pulyka és a veréb Nagy garral, felfuvalkodva, Jár az udvaron a pulyka. Összegagyog tarkát-barkát, Kiterjeszti szárnyát, farkát, Aztán magát Illegeti, Billegeti S méreg eszi, Mivel senki Föl nem veszi A kutya annyit sem ad rá, Hogy legalább megugatná. De egy veréb A sövényre száll, Majd vig kedvvel Odébb szökdel, És elébe áll, És borsot tör orra alá, Csiripolva így szól hozzá: "Biz' azt kend hiába fújja, Szebb a páva, mint a pulyka! " A pulykát ez szörnyen bántja, Szárnyával a földet szántja: Berzenkedik, puffaszkodik, Neki-neki rugaszkodik. De a veréb csak neveti S újra visszamondja neki: "Úgy volt, úgy van, úgy lesz biz' a A pulyka most már mit tegyen? Arany jános érettségi verselemzés. Dérrel-durral tovább megyen.

Arany János Letészem A Lantot Verselemzés

A Letészem a lantot párverseként is értelmezhető az Ősszel című költemény. A kettős hangulatiság egyrészt a versben megjelenő és megidézett költői magatartások ellentétességéből következik, másrészt az ezt megteremtő költő belső küzdelmének következménye. A vers ebben is hasonlít az előzőre. Az Ősszel 1850 októberében keletkezett. A két költő (Homérosz és Osszián) szembeállításával két költői magatartás, világszemlélet és természetesen két kor ütközik egymással. Homérosz a verőfényes és életvidám antik görög világ jelképes alakjaként derűs, optimista olvasmányt kínál (a vershelyzet a szobájában könyvespolca előtt tétovázó költőt mutatja). Osszián, kelta bárd pedig a jelen létállapotához (elkeseredettség – "őszies") jobban igazodó "ködös, homályos énekével" kínál lelki rokonságot a vers költőjének. Arany jános kertben verselemzés. A két költő szembeállítása azonban nemcsak az időszembesítés, hanem az értékszembesítés szempontjából is fontos. Homérosz világa a szorgalmas és optimista reformkor világával rokon, Osszián a jelen kiábrándultságának, értékveszteségének, a szabadságharc elvesztése miatt érzett letargikus hangulatnak lírai megszemélyesítője.

Arany János Fülemüle Verselemzés

A lejtőn Száll az este. Hollószárnya Megrezzenti ablakom. Ereszkedik lelkem árnya, Elborong a multakon. Nézek vissza, mint a felhő Áthaladt vidékre néz: Oly komor volt, – oly zöldellő, Oly derült most az egész. Boldog évek! – ha ugyan ti Boldogabban folytatok, – Multam zöld virányos hanti! Hadd merengek rajtatok. Bár panasszal, bár sohajjal Akkor is szám telve lőn: Kevesebbem volt egy jajjal… Hittel csüggtem a jövőn! Most ez a hit… néma kétség, S minél messzebb haladok, Annál mélyebb a sötétség; Vissza sem fordulhatok. Arany János: Ősszel (elemzés) – Jegyzetek. Nem magasba tör, mint másszor – Éltem lejtős útja ez; Mint ki éjjel vízbe gázol S minden lépést óva tesz. Műfaja elégia, de dalszerű elégia (a rövid terjedelem és a gyakori belső ismétlések a dalműfajra jellemzőek). Hangneme egységesen elégikus, hangulata borongós, melankolikus. A romantikus stílusú költemény szerkesztése szigorú. Arany igen erőteljes metaforákat használ, amelyek ismert toposzok (pl. hollószárny). Fő kifejezőeszközei: megszemélyesítés, metafora, jelzős szerkezetek, belső ismétlődés, hasonlat, ellentét, fokozás.

Jön az ebéd sorja, csörög tányér, kalán: Ez a kis haragost megbékíti talán? Ó dehogy! akármint terítnek, tálalnak: Ő még arra sem néz, elfordul, a falnak. Majd összekeresi, ami csak az övé, Szép rendetlenségbe köti mind együvé; Nem marad ki semmi, vele megyen a báb: Lesz kivel az úton beszélni legalább. Akkor megcsókolja szüleinek kezét, Búcsúzik örökre; nem használ a beszéd; Anyja szépen kéri: "Ugyan hova mennél? Hol hálnál az úton? mit innál? mit ennél? Ne menj el galambom! ne menj el virágom! Ki lesz akkor az én kedves kis leányom? Ha te engem itt hagysz, ugyan hova legyek? " Gondolá a rossz lány: azért is elmegyek. De az édes apja komolyan így szóla: "Már fiam, ha elméssz, nem tehetek róla: Itt van egy fehér pénz a nagy útra, tedd el; Erre sem vagy méltó önnön érdemeddel. " Fanyalogva nyúlt a kis leány a pénzhez, Otthon maradásra szinte kedvet érez; De örökségét már kiadá az atyja, Egy szó kellene csak: szóval sem marasztja. Arany jános letészem a lantot verselemzés. Elindult világra, de az utcaajtónál egy kutyát látott, s nem mert világra menni.

July 7, 2024, 4:19 pm