Jókai Mór Tanulmányai

Az 1848-as év Jókainak az elismerést és a küzdelmet hozta. A szabadságharc előkészületeiben nem jelleme miatt vett részt, hanem tehetsége, Petőfi buzdítása okán. A politikához igazán sohasem értett sokat, mégis zsenialitásával ezen a területen is hasznot hozott az országnak. A forradalom tizenkét pontját ötször is felolvasta 1948. március 15-én, a Nemzeti Színházban lélekjelenléte csendesített le a zajos tömeget, a szabadságharc eseményein tevékenyen részt vett, és majdan a bujdosásban is. Jókai mór tanulmányai. Jókay Móricként született, nevének y-ját a forradalomban hagyta el, keresztnevének végét Petőfi unszolására rövidítette le, a szabadságharc után egy új, ünnepelt Jókai Mór lépett fel, aki felnőtté vált 1848 végére, de megmaradt ugyanannak a szelíd, bölcs embernek, aki addig volt. A kisgyermekes Laborfalvy Rózával kötött házassága megrontotta a viszonyt közötte és édesanyja, valamint Petőfi között. A színésznő szerepe Jókai életében ambivalensnek mutatkozott, a szelíd emberre az erős szerelmes asszony sok terhet rakott, viszont akaraterejével sok bajból kivonta.

Írói hagyatéka a Petőfi Irodalmi Múzeum egyik legértékesebb gyűjteménye, unokahúga ajándékozta a múzeum jogelődjének. Jókai Mór jogi tanulmányai befejezése után sok fiatal íróhoz hasonlóan Pestre költözött, és hosszú levelekben számolt be életéről Komáromban élő édesanyjának, Pulay Máriának. 1847-es levelében arról ír, hogy az ügyvédi pályát elhagyva Frankenburg Adolf Életképek című irodalmi- és divatlapjának munkatársa lesz. Ötven évvel később a New York -i The Forum című folyóirat kérésére írott önéletírásában így emlékezik vissza erre az időre: "Én a liberális irányzatú szépirodalmi lapnak, az Életképek-nek lettem a szerkesztője. Ebbe a lapba dolgoztak a magyar költővilág legkiválóbb matadorai. Különösen az ifjú nemzedék s annak vezérszelleme, Petőfi, kivel a legbensőbb barátság fűzött össze évek óta. " Petőfi Sándor, a fiatalon elhunyt kiváló költő és még tucatnyi ifjú író – az úgynevezett "márciusi ifjak" – egy év múlva, 1848 tavaszán meghatározó szerepet játszottak az Európán végigsöprő forradalmi hullám eseményeiben.

Hansági Ágnes könyve több szempontból is figyelemre méltó vállalkozás, hiszen amellett, hogy a legújabb kutatási eredmények alapján felvázolja Jókai pályaképét, a magánembert is igyekszik bemutatni. Személyes történetek segítségével kelti életre az író évtizedek alatt megkopott portréját. Hansági Ágnes könyve elsősorban azoknak a kisgimnazistáknak szól, akik még csak ismerkednek az íróval, de a néhol meglepő, megnevettető vagy megdöbbentő történetek minden korosztály számára újdonságot jelenthetnek. Egy olyan modern, korszerű és nagyon is élő Jókai körvonalazódik előttünk, aki szöges ellentéte a közoktatásban megismert írónak. A remekül megválasztott és gazdag képanyag (portrék, fényképek és forrásdokumentumok) is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Jókait olyannak lássuk, amilyen valószínűleg valóban volt: fantáziadúsnak, kreatívnak és humorosnak. Szerző: Csikós Gréta egyetemi hallgató

Az Életképekből kilépve Jókai felvállalta a Pesti Hírlap szerkesztését, Debrecenbe menekülve az Esti Lapok adta megélhetését. Az irodalom háttérbe szorult, a politika visszhangzott az országban. Jókai politikus lett, de ezt nem hajlama, hanem inkább az ország helyzete idézte elő, mindig azzal szolgált, amivel hazája hasznára lehetett. Felesége ügyessége miatt keveset bujdosott, utazott Szegedre, Aradra, majd a kietlen Tardonán húzódott meg. Élete ennek ellenére veszélyben volt, a halálra ítéltek listáján szerepelt, de az irodalom alakjaival szemben a kormány kíméletesebb volt, így megmenekült. 1850-tól munkái megjelentek, igaz Sajó álnév alatt. Lapszerkesztésre engedélyt nem kapott, csellel vezette a Délibábot, de nagyrészt a Vasárnapi újság hasábjain szerepelt. 1856-ban édesanyja meghalt, fiával azonban még halála előtt kibékült, házasságára áldást adott, így Jókai nem viselte e súlyos terhet anyja halála után. A humor egész pályafutásán keresztül megkímélte az összeomlástól, 1856-ban megalapította első humorisztikus lapját a Nagy Tükör képes folyóiratot, az Üstökös előfutárát, mely 1858-ban indult.

És mégis mozog a föld! (A vastagon szedett adatok és szöveg mindenképpen megtanulandó! ) A Gyógyászatban, Közegészségi Kalauzban, Turulban, Heroldban, Adlerban, Századokban, Erdélyi Múzeumban, Történelmi Tárban, Magyar Nyelvben, Ungarische Revueben, Ungarische Rundschauban és másutt közölte értekezéseit. Válogatás műveiből [ szerkesztés] 1880 Die Pest in Ungarn 1708–1777. Leipzig. 1883 Orvosrégészeti tanulmányok. Budapest. 1884 Historisch-genealogische Irrthümer. Wien. 1884 Genealogie und Geschichte. 1891 A középkori délszláv uralkodók genealogiai története, nyomtatott a Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtón, Temesvár, 1891. 1891 A magyar nemzetségek a XVI. sz. közepéig I-II. Temesvár. 1892 Az Árpádok családi története. Pleitz Ferencz Pál Könyvnyomdája, Nagy-Becskerek. 1893 Negyedik Béla király története. 1900 A Hunyadiak. Déva. 1900 Hunyadmegye legrégibb tisztikara. 1916 Névmagyarázatok I. Férfi és helységnevek. 1917 Névmagyarázatok II. Régi magyar női nevek. Források [ szerkesztés] H: J. : W. M., Turul 1918, 21. hj.

July 16, 2024, 5:29 pm