Térd Oldalszalag Fájdalom

Magyar Népmesék: A Kőleves 🧙🏻‍♀️, A Kőleves, E56, Magyar Népmesék - Videa

Na de nem akármilyen paszulyra, hanem egy égigérőre, amin a bátor fiú felmászik, ahol talál egy házat, aminek az ura egy háromfejű sárkány. A legénynek nem is kell több, megöli a sárkányt és magához veszi az állat egyetlen vagyonát, egy arany tojást tojó tyúkot. Volt egy kecskének hét gidája. Egyszer, amikor a furfangos farkas kilesi, mikor maradnak magukra a gidák, megeszi őket. A legkisebb gida azonban el tudott bújni az éhes farkas elől és elmondja anyukájának a történteket. Magyar népmesék: A kőleves 🧙🏻‍♀️, a kőleves, e56, magyar népmesék - Videa. Az anyuka megkeresi a békésen szundikáló farkast, felvágja a hasát és megmenti a gyermekeit. A helyükre köveket tesz, így amikor a farkas a folyópartra megy, a kecskék behúzzák a vízbe, a kövek pedig lehúzzák és megfullad. Fotó: Magyar Népmesék

Magyar Népmesék: A Kőleves | Animációk Videók

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy háborúból haztérő szegény katona. Rongyosan és éhesen ment egyik faluból ki, a másikba be, de bizony nem kínálták meg sehol se egy falás kenyérrel vagy egy kis meleg levessel. Bekéredzkedett az egyik házhoz is, kért a másik háznál is. Volt ahol a kutyát is ráeresztették, máshol meg olyan szegénynek tettették magukat, mint akiknek semmijük sincs. Elhatározta magában a katona, hogy a következő faluban bemegy a legelső házba, és lakjon ott bárki is, levest főz magának. Ahogy beért a faluba, föl is vett az útról egy követ, s bement a legelső házba. Egy öregasszony lakott itt. Magyar népmesék: A kőleves. - Jó napot, öreganyám! - Adjon Isten, vitéz uram! - Hát hogy s mint szolgál az egészsége? - Az enyém szolgál, ahogy szolgál, hát vitéz uramnak hogy szolgál? - Nekem is éppen úgy szolgál, ahogy szolgál. De nagyon éhes vagyok, és úgy ennék valamit, ha volna, aki szívesen adna. - Jaj, lelkem, vitéz uram, adnék én, ha volna. De én is olyan szegény vagyok, mint a templom egere. Semmim sincs, tiszta üres a kamrám, üres a padlásom, üres mindenem.

Magyar Népmesék: A Kőleves

Szépen lassan el is készül a "kőleves. " A tökéletes példa arra, hogy ha valaki erősen hisz valamiben, akkor az valósággá válhat. Egy szegény asszonynak volt egy elég rossz macskája, aki minden ételbe beleütötte az orrát, ezért az asszony ezt megelégelve világgá küldi. Az úton a macska találkozik egy rókával, akik egymásra csodálkoznak, hiszen egyikőjük sem látott még a másikhoz hasonló teremtést. Ekkor a rafinált macska gondol egyet és azt mondja a rókának, hogy ő Kacor, az állatok királya. Magyar népmesék: A kőleves | Animációk videók. A kandúrnak gyorsan híre megy az állatvilágban, s mindannyian annyira féltik életüket, hogy sorra hívják meg vacsorára Kacort, az állatok királyát. Lóg egy kis gömböc a padláson, aki midenkit felfal, aki meg akarja enni őt. Aztán annyira meghízik, hogy leszakad a kötél, ami tartja és kigurul az utcára, ahol szintén mindenkit bekap, aki az útjába kerül. Szerencsétlenségére egy kondáslegény útjába áll és kiszabadítja a gömböcben ragadt embereket. Egy szegény asszony fia a család egyetlen vagyonát, egy tehenet, egy paszulyra cserél.

Magyar Népmesék: A Kőleves 🧙🏻‍♀️, A Kőleves, E56, Magyar Népmesék - Videa

Még hagyták egy kicsit rotyogni, aztán megszólalt megint a katona: - Egypár szem rizskása is jó lenne, de ugye, az nincsen? - Van nekem az is - tüsténkedett az öregasszony. Hamar még egypár szem rizst is beleszórtak, s akkor megsimította elégedetten a hasát a katona. - Ez most már éppen olyan, amilyenre én szoktam főzni! Megvárták, hogy megfőjön. Kitöltött a katona egy nagy tányérral magának s eggyel az öregasszonynak, s jóízűen bekanalazták. Az öregasszony nem győzött csodálkozni, hogy lehet kőből ilyen jó levest főzni. Mikor aztán jóllaktak, odafordult a katonához. - Mondja, vitéz uram, nem adná el ezt a követ? Sokszor az sincs, amit főzzek, s ebből én milyen jó levest tudnék kotyvasztani. - Dehogynem! - vágta rá rögtön a katona. Elmosolyodott a bajusza alatt. Száz forintért bizony odaadom. Az öregasszony hamar odaadta a száz forintot, s a levesből, ami megmaradt kő, egy tiszta törlőruhába belegöngyölte, s félretette, hogy neki legyen, mikor levest akar főzni. A katona a száz forinttal a zsebében nagy gyorsan elbúcsúzott, nehogy az öregasszony meggondolja magát, s visszakérje.

De én is olyan szegény vagyok, mint a templom egere. Semmim sincs, tiszta üres a kamarám, padlásom, mindenem. - Hát - azt mondja a katona - én nem vagyok annyira szegény, nekem van itt a zsebemben, né, egy jókora kő. Ebből én tudnék levest főzni, csak kéne egy üstöcske vagy fazék, amiben megfőzzem. - Hát azt éppen adhatok, mert fazekam van elég – nyugodott meg az öregasszony, csak nincs, amit beletegyek. Na, megmosta a katona a követ szépen, beletette a fazékba. Tüzet rakott az öregasszony. Vizet töltött a katona a kőre, s odatette főni. Egy jó hosszú fakanállal megkevergette. Leste az öregasszony. A katona még meg is kóstolta. - Hát jónak jó - csettintett a nyelvével-, de ha egy kicsi só volna benne, akkor még jobb lenne. - Hozok én sót, van nekem! Beletette a katona a sót, megkevergeti, s azt mondja: - Tudja, ha lenne egy kanálka zsírja, akkor aztán igazán jó lenne. - Van nekem az is, hozok én! - dicsekedett az öregasszony. Hozott egy kanál zsírt, azt is beleeresztették oda a fazékba.

Felelte rá az öregasszony: - Van nekem az is, hozok én! Hozott egy kanál zsírt, azt is beleeresztették a fazékba. Kevergette a katona a levest, kóstolgatta, az öregasszony meg leste. Azt mondta egyszer csak a katona: - Tudja, én gyakran főzök kőlevest, és elmondhatom, hogy a kőleves akkor a legfinomabb, ha egy kis kolbász is kerül bele. - Van nekem kolbászom is - vallotta be az öregasszony -, hozok én egy darabot a kamrából. Be is ment, a katona meg utánakiáltott: - Hozzon akkor már két darabot, öreganyám, mert nekem is kell egy darab meg magának is. - Hozok, hozok! - kiáltott vissza az öregasszony, és már hozta is a két darab kolbászt. A katona beletette azt is a fazékba. Közben szép lassan kevergette, kóstolgatta. - Tudja -e - szólalt meg újra -, ha volna egy pár szem krumplija, azt még beleapríthatnánk a levesbe. S ha még egy kis zöldség is kerülne, az volna csak igazán fölséges! - Van nekem az is - büszkélkedett az öregasszony -, mindjárt hozom is. Hamar hozott egy pár zöldséget, krumplit, azt gyorsan megpucolták, végül azt mondta az öregasszonynak: - Kóstolja csak meg, maga is, hogy milyen jó!
July 7, 2024, 5:49 pm