Petőfi Sándor Minek Nevezzelek

A 4. versszakban a csókban összeolvadó lelkek képe is közhelyes (a csók a művészetben az egyesülés metaforája), itt az menti meg a képet, hogy Petőfi az öntudatlanság érzékletes leírását kapcsolja hozzá. Tehát Petőfi halmozza a fokozódó erősségű próbálkozásokat, mert a már elhangzottakat nem érzi elég jónak, elég kifejezőnek. Közben az érzelmei is egyre hevesebbek lesznek. Az első versszak még merengő hangulatú, az utolsó előtti, 4. versszakban pedig már rendkívül felajzott szerelmi érzés jelenik meg, a költő és hitvese csókjában a lelkeik is összeolvadnak, és ez a misztérium ledönti a tér és az idő korlátait, a mennyben érzik magukat, boldogságuk az üdvözüléssel rokon érzés. A hiábavaló erőfeszítések után Petőfi végül az "édes szép ifjú hitvesem" megszólításnál szeretne megállapodni. Petőfi sándor minek nevezzelek verselemzés. Ezek a létező legegyszerűbb szavak, és talán ezek a legszebb szavak is, mert a legtermészetesebbek mind közül, és mert a "hitves" szóban szerepel a "hit", a "hűség" jelentés is, és ha birtokos személyjellel áll ("hitvesem"), akkor különösen bensőséges hangulata van.

1. Petőfi sándor minek nevezzelek verselemzés
2. Petőfi sándor minek nevezzelek elemzés
3. Petőfi sándor minek nevezzelek vélemény
4. Petőfi sándor minek nevezzelek vers

Petőfi Sándor Minek Nevezzelek Verselemzés

stílus: romantikus

Petőfi Sándor Minek Nevezzelek Elemzés

Tehát úgy tűnik, a végén mégiscsak sikerült a költőnek megneveznie Júliát, ám kételyei továbbra sem szűnnek. A vers végén feltett legutolsó "Minek nevezzelek? " kérdés azt jelzi, hogy Petőfi nem találta a megszólítást elég jónak, elég kifejezőnek. Ez az utolsó "Minek nevezzelek? " kérdés nyomatékosabb, mint az első "Minek nevezzelek? ", a költő, aki eddig egyre fokozta a "Minek nevezzelek? " jelentését, itt az utolsó versszakban többlettartalmat ad neki. Az utolsó versszakban Petőfi a rajongás olyan magas fokára jut, hogy az már-már fokozhatatlan. Az utolsó kérdés telítve van érzelemmel, s jelzi, hogy a költő már nem tudja másképpen nevezni hitvesét, már nem talál szavakat kedvese szépségére, jóságára és saját érzelmeire. Petőfi sándor minek nevezzelek elemzés. Így a vers teljesen nyitott marad, és azt érezzük belőle, hogy nincs a nyelvben olyan szó, amely méltó lenne Júlia szépségének kifejezésére: a nyelv túlságosan szegényes kifejezőeszköz, ha Júliáról van szó, és arra is alkalmatlan, hogy a költő érzelmeit kifejezze. Az egyes versszakok egyébként úgy is felfoghatók, hogy egy-egy erotikus történést mutatnak be, férfi és nő kapcsolatának egyes lépéseit: az 1. versszakban a költő Júlia szemébe néz, a 2. versszakban Júlia visszanéz, a 3. versszakban megszólal, a 4. versszakban csókolóznak, az 5. versszakban pedig a költő a beteljesült szerelemért ad hálát.

Petőfi Sándor Minek Nevezzelek Vélemény

Az első 4 versszakban Petőfi egy-egy lírai közhelynek ad új értelmet, minthogy a szerelmi költészet jól ismert metaforáiból indul ki (szem, száj, hang stb. ), de a képi síkot olyan részletesen kidolgozza, hogy nem tűnnek közhelynek, sőt, gazdagítja őket. Az 1. strófa azt a meghitt pillanatot írja le, amikor a szemek találkoznak és a vágy feltámad a férfiban. A csillag mint a szem metaforája közhely, viszont nagyon különleges kép bontakozik ki belőle: a tekintet sugarát Petőfi a szerelem patakjával azonosítja, amely a lelkébe folyik, s ezáltal a szerelem tengerét táplálja a lelkében. A 2. Petőfi sándor minek nevezzelek vers. strófában a kacér, röpke pillantás szintén közhely, de Petőfi továbbépíti a képet egy bibliai metaforává (a galamb-metafora Noé galambja, bár a galamb Vénusz madara is, és erotikus képzeteket is kelthet). A 3. strófában feltűnő csalogány az éjszaka madara, így a szerelem szimbóluma. Hogy Júlia hangja a csalogányéhoz hasonló, az is közhelynek számított már Petőfi korában, agyonkoptatták ezt a metaforát, de Petőfi megint túlmegy a közhelyen: Júlia hangjának varázsereje van, életre kelti a természetet, tavaszi hangulatot ébreszt még télen is, hangjának hallatán kizöldülnek a fák, mert azt hiszik, itt a tavasz.

Petőfi Sándor Minek Nevezzelek Vers

kel: 1848. jan., Pest műfaj: óda téma: vallomás; a szenvedélyt kimondhatatlan nagyságú érzelmekkel fejezi ki; témaája újszerű: az óda tárgya feleség cím:? mondat, a vers kezdő sora hangnem: fennkölt költői szándék: megnevezni egy képpel egy nő iránti érzelmeit (feszültség, mert nem talál megfelelő jelzőket) Szerk: minden mvesz. egy keretbe zárt metafora; kérdéssel kezd, bizakodik, és lemondóan zárul szem-csillag 2. tekintet-galamb hang-titkos rezdülés ajkak-lángoló rubintkő hitves-édesanya, tündérvilág, kincs a megnevezési vágy után lecsendesedik a végső megszólításban: "Édes ifjú szép hitvesem" Egyfajta epikus szál is nyomon követhető: az egymásra pillantástól, az érintéseken keresztül a csókig. Csevegő cések:): Petőfi Sándor: Minek nevezzelek?. metafora, fokozás, halmozás, áthajlások nyelve: egy-egy vsz. többszörösen összetett mondat, a tagmondatok határa általában a sor végén van, a vsz. 1. és 10. sora keretet alkot. üzenet: a szerelmes férfi keresi az érzései szavakba öntését, végül rájön, hogy mindez kimondhatatlan, mert természetes az életében és egyszerű.

Oldalak: 1 2 3

July 17, 2024, 11:15 am