Utolsó Árpádházi Király
July 7, 2024, 4:11 pmLászló rég meghalt öccsének, András hercegnek kiadni magát. A kísérlet balul sült el, mert bár IV. Béla Lengyelországban élő lánya, Kinga felismerni vélte unokaöccsét az illetőben – ahogy az már az efféle történetekben lenni szokott, egy jellegzetes anyajegy jutott ebben kulcsszerephez –, mindez azonban nem hatotta meg III. András embereit, és rövid úton eltették láb alól az alkalmatlankodó ál-Andrást. (Sajátságos, hogy évtizedekkel később, 1317-ben egy újabb ál-András tűnik fel. Ekkor Sancho mallorcai és Anjou Róbert nápolyi király – a Magyarországon uralkodó I. Károly [1301–1342] nagybátyja – levélváltásából értesülünk arról, hogy egy Mallorcán lefülelt ismeretlen azt állítja magáról, hogy ő IV. László magyar király öccse. Az ügy további fejleményeiről nincs tudomásunk. ) III. 1290. július 23. | Az utolsó Árpád-házi uralkodó koronázása. Andrásnak ugyanakkor nemcsak az elő-, hanem az utóéletében is találunk olyan mozzanatot, amelynek eredetét jelenleg nem ismerjük. Igaz, ebben az esetben megvan a reményünk arra, hogy a jelenség okára valamikor fény derül.
1290. Július 23. | Az Utolsó Árpád-Házi Uralkodó Koronázása
Ebben a helyzetben merült fel a velencei András herceg neve. András addig sem volt ismeretlen Magyarországon, hiszen IV. László életében többször előfordult, hogy az oligarchák talán legsikeresebb képviselői, a Héder nembéli Kőszegiek megpróbálkoztak trónkövetelőként való felléptetésével. Első ízben történetesen – s ez talán nem véletlen – éppen IV. László öccse, András herceg halálának évében, 1278-ban került erre sor. Még élt IV. László, amikor András a Kőszegiek hívásának engedve újra Magyarországra érkezett, csakhogy az egyik előkelő fogságba ejtette, s kiszolgáltatta Habsburg Albert osztrák hercegnek. Utolsó árpád házi király. IV. László meggyilkolása után nem sokkal Lodomér esztergomi érsek ügynökei a bécsi fogságból Magyarországra szöktették Andrást. Az erőskezű idegen uralkodótól, illetve a pápai hatalom túlságosan nagy befolyásától tartó magyar előkelők és főpapok siettek elnyomni magukban az András származásának törvényességét illetően felmerülő kételyeket, s 1290. július 23-án királyukká koronázták. A bizonytalanság azért megmaradt a király származásával kapcsolatban, s nyilván ennek tulajdonítható, hogy akadt olyan merész szerencselovag, aki megpróbálta IV.
Mizsét kénytelen volt bodrogi főispáni állásától felmenteni. 1291 október 9-én már a Borsa nembeli Jakab (Kopasz), a későbbi nádor kormányozza a vármegyét. Mizse féktelen bosszújában ekkor már arra vetemedett, hogy 1293 táján Baranyában királyi várakat foglalt el, úgy hogy a királynak rendes haderőt kellett ellene küldenie. Endre, hogy híveit a maga számára e belzavarok alatt is megtartsa, beutazta az egész országot. Így ellátogatott Bács vármegyébe is, a hol a bélakúti monostort is felkereste, mely alkalommal Péterváradon egy oklevelet állított ki. (Fejér VI. 1. 345. ) Végre, hogy a féktelen főurak garázdálkodásainak véget vessen és a belső rendet is helyreállítsa, 1298-ban Pesten országgyűlést tartott, melynek befejeztével az egyes vármegyékben kezdetét vette a hatalmaskodók nyomozása. Hogy pedig az országgyűlés intézkedéseinek érvényt lehessen szerezni, erélyes férfiakra volt szükség a vármegyékben. Bácsban ekkor még a vitéz Zsámbéki Ajnárd fia János volt a főispán, Bodrogban ellenben a Bogát-Radvány nembeli Simon bán helyébe, a Rátót nembeli István fia Kakas lépett, a ki egyúttal Tolna vármegyét is kormányozta.