Pjotr Ivanovics Bagratyion / Bagratyion - Iszdb
August 24, 2024, 3:20 pmCsalád Ivan Alexandrovich Bagration herceg fia, a világ egyik legrégebbi dinasztiájából, a Grúzia és Örményországot sokáig kormányzó Bagration családból származott. Öccse, Roman Ivanovich Bagration herceg szintén altábornagyi rangban szolgált az orosz hadseregben. Unokaöccse, Pjotr Romanovics Bagration herceg ( 1818 - 1876) szintén a császári orosz hadseregben végzett karriert. Kiemelt adminisztrátor lett és híres lett a galvanizálás munkájáról, amely 1843-ban felfedezte az arany ércérc kinyerési módszerét: ( cianidálás). Először Dél-Afrikában tapasztalták. Esküvő Jekatyerina Pavlovna Skavronskaïa grófnő, Jean-Baptiste Isabey műve, Louvre múzeum A 1800. Schöngraberni csata - Wikiwand. szeptember 2, Piotr Ivanovich Bagration herceg feleségül vette Jekatyerina Pavlovna Skavronskaïa grófnőt ( 1783 - 1857). Catherine Bagration kitüntette magát a bécsi kongresszuson, ő volt a kuráliai Wilhelmine riválisa a kongresszus ezen urai, különösen Metternich és Alexander szívében. Mindketten a Pálma-palotában éltek, és forgalmas szalonjuk volt.
Schöngraberni Csata - Wikiwand
Pjotr Ivanovics, Bagration herceg (született: 1765, Kizlyar, Oroszország - szeptember 24-én [régi stílusú szeptember 12-én, 1812-ben, Sima], Sima), a napóleoni háborúk során kitűnő orosz tábornok. Bagration a Bagratid-dinasztia grúz ágából származott. 1782-ben lépett be az orosz hadseregbe, és több évig szolgált a Kaukázusban. Az 1787–92-es orosz – török háború alatt részt vett Ochakov, a Knepr folyó torkolatához közeli erődjének ostromában, és segített elnyomni a lengyel felkelést (1794) Lengyelország második felosztása után (1793). Jelentőséget szerzett azonban Brescia elfoglalásával Alekszandr Suvorov tábornok győztes hadjáratában Napóleon ellen Olaszországban és Svájcban (1799). 1805- ben tovább növelte hírnevét, amikor biztosította a fõ orosz hadsereg biztonságos visszavonulását Morvaországba azzal, hogy Hollabrunnban 6000 katonájával visszatartotta a 30 ezer fõs francia erõt. Ezt követően sikertelen csaták sorozatában vett részt: Austerlitz (1805. december 2. ), Eylau (1807. február 7–8.
Bagratyion 1808-ban Svédország ellen indult harcba. Elfoglalta Dél-Finnországot, majd a befagyott tengeren átkelve megszállta a stratégiailag fontos Aland-szigeteket. 1809-ben délre vezényelték, Bulgáriában a törökök ellen harcolt a Duna mellett. Amikor 1812-ben Napóleon a Grande Armée élén megtámadta Oroszországot, Bagratyiont a 48 ezer fős második orosz hadsereg parancsnokságával bízták meg. Bár júliusban Mogiljovnál vereséget szenvedett, egyben tudta tartani csapatait és augusztusban csatlakozott a főerőkhöz. A szilaj Bagratyion nehezen emésztette az orosz főparancsnok, Barclay de Tolly időhúzó, hátráló taktikáját, szavai szerint "remegett a szégyentől". Kettejük viszonya elmérgesedett, és Bagratyionnak nem kis szerepe volt abban, hogy a cár augusztus végén nem őt, hanem Kutuzovot nevezte ki Barclay de Tolly utódjául főparancsnokká. A mindent eldöntő, 1812. szeptember 7-én megvívott borogyinói csatában Kutuzov a balszárny vezetését bízta a hercegre. A franciák a nap folyamán nyolcszor támadtak hatalmas túlerővel a Bagratyion által védelmezett, sebtében összetákolt földművekkel megerősített szakaszon, de mindannyiszor visszaverték őket.