Kosztolányi Dezső: Boldogság | Verstár - Ötven Költő Összes Verse | Kézikönyvtár
July 17, 2024, 1:25 amKicsit önironikus képeket is használ a felsorolásnál, pl. "nem kell kegyekért könyörögnöm", "van villanyom". Kicsit mintha lefokozná önmagát, ugyanakkor ezek mind játékos motívumok. Mintha azt kérdezné: de minek mindez? Mit ér mindez? Érezzük, hogy most már ki kéne bukni valaminek, mert a köznapian indult vers egyre emelkedik. Az 1. egység felfokozott várakozást kelt. A 2. egység (29-40. sor) a "de" kötőszóval kezdődik, amely hangváltást jelez. A lírai én eddig kifelé nézelődött, leltárszerűen számba vette a külsődleges örömeit, felsorolta mindazt a földi gazdagságot, amellyel rendelkezik. Kosztolányi dezső boldogság elemzése. Ezután megáll, szemlélődik és befelé néz. Amire az elején csak utalt a beszélő, azt most nyíltan ki is mondja: " nincs meg a kincs, mire vágytam ". Egy valaha birtokolt kincsről van szó, amire még most is vágyik. Tehát valamit elvesztett. Akármi is az, nagyon hiányzik neki, és ez a hiány elbizonytalanítja az 1. egységbeli számvető felsorolást: valósággal eltörli, semmivé teszi az ott leltárba vett javakat, megkérdőjelezi az értéküket.
Kosztolányi Dezső Boldogság Elemzése
A téma, a boldogság, alkalmat adna különféle eszmefuttatásra is, elvégre a modern próza szereti az esszébetétet, Esti az első és az utolsó bekezdés kivételével lemond erről, s egy utazás során szerzett élményeit meséli el. A keret jelen idejű, az elbeszélés természetszerűleg múlt idejű. Színes kaleidoszkópként vetíti elénk a képeket, fontost, nem fontost, látszólag véletlenszerűen, ahogy a pillanat hozza. Az impresszionizmus nyomta rá bélyegét, de a szimbolizmus hatása is nyilvánvaló: az utazás motívuma, valamint a panoptikumba illő emberek felbukkanása is erre vall. Maga a történet egy éjszakát és egy reggelt foglal magába. Tökéletesen ellentéte egymásnak a kettő: az éjszaka a szenvedésé, a reggel a derű, a boldogság ideje. Az ironikus bevezető rész után következik az utazás leírása. Esti betegen, kialvatlanul, a halál sejtelmével száll vonatra. Zsúrpubi - Kosztolányi Dezső: Pünkösd. Jelzőkkel, megszemélyesítéssel, színekkel érzékelteti a nyomasztó hangulatot: "Lucskos, sötét ősz volt. A vonat ázott, síró kocsijaival kedvetlenül várakozott rám. "
Mit képzelünk el ilyenkor? Többnyire valami állandót, szilárdat, tartósat. Például egy kastélyt a tenger partján, kertet és csöndet körötte, egy nőt, gyermekeket, családot, esetleg pénzt vagy dicsőséget. Ezek csacsiságok. Az ilyen képek kiskorunkban jelennek meg előttünk. Igaz, ma is megjelennek, ha a boldogságról képzelődünk, mert igazi és éber álmainkban mindig csecsemők maradunk. A mese ez, az örök és légüres mese. Ennek a kastélynak, akár a mesebeli kastélynak, nincs tervrajza, átírási költsége, adólapja. A nő, akit magunk elé festünk, testtelen és lélektelen, nem is vagyunk vele semmiféle viszonyban. Kosztolányi dezső boldogság novellaelemzés. A gyermekek, akiket álmodunk, sohase betegszenek meg kanyaróban, és sohase hoznak haza rossz bizonyítványt. A dicsőségről pedig nem merjük megállapítani, hogy a valóságban nagyobbrészt a kiadókkal való tárgyalásokból áll, melyek annyira fölizgatnak bennünket, hogy később ebédelni se tudunk. Szóval ezek a képek tartalmatlanok, és ezért csábítók. Természetesen, van boldogság. De az merőben más.