József Attila Téli Éjszaka
August 25, 2024, 6:50 amA versek lezárása egyúttal azt is kimondja mindig, hogy a költő tárgyilagos, de egyszersmind elkötelezett szemlélője is az ábrázolt valóságnak. Vannak olyan külváros- és éjszaka-versek, ahol valamilyen formában jelen van a forradalmi látomás is (A város peremén, Külvárosi éj). Az adott történelmi helyzet teljesebb megértéséből azonban annak kellett következnie, hogy a forradalmi helyzet legfeljebb csak világtörténelmi távlatban létezik, nem közeli valóságként. Ilyenkor az elkötelezettség legáltalánosabb kifejezési módja az őrzés, a virrasztás. Amiként Ady felépítette az Ember az embertelenségben, az Intés az őrzőkhöz magatartását, József Attila is a virrasztó költőét. Alszik a világ, alszik a jövő, de virraszt a költő: Alszanak a nyers, nehéz szavú °kiszikkadó parasztok. József attila téli éjszaka verselemzés. Dombocskán, mint szívükön a bú, °ülök. Virrasztok. (Falu) A virrasztásnak legáltalánosabb, de nem kizárólagos képi megfelelője, természetes ideje konkrét és elvont értelemben is az éjszaka. Jelen van ugyan az alkony, a sötétedés képe A város peremén, az Elégia világában is, de nem meghatározó módon.
- Babel Web Anthology :: József Attila: Téli éjszaka
- József Attila: Téli éjszaka
- Sokak szerint ez József Attila fő műve
Babel Web Anthology :: József Attila: Téli Éjszaka
József Attila gyönyörű versét ajánljuk. Légy fegyelmezett! A nyár ellobbant már. A széles, szenes göröngyök felett egy kevés könnyű hamu remeg. Csendes vidék. A lég finom üvegét megkarcolja pár hegyes cserjeág. Szép embertelenség. Csak egy kis darab vékony ezüstrongy - valami szalag - csüng keményen a bokor oldalán, mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán. A távolban a bütykös vén hegyek, mint elnehezült kezek, meg-megrebbenve tartogatják az alkonyi tüzet, a párolgó tanyát, völgy kerek csöndjét, pihegő mohát. Hazatér a földmíves. Nehéz, minden tagja a földre néz. Cammog vállán a megrepedt kapa, vérzik a nyele, vérzik a vasa. Mintha a létből ballagna haza egyre nehezebb tagjaival, egyre nehezebb szerszámaival. Babel Web Anthology :: József Attila: Téli éjszaka. Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst, szikrázó csillagaival. A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve lassudad harangkondulás. És mintha a szív örökről-örökre állna s valami más, talán a táj lüktetne, nem az elmulás. Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc volna harang s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.
József Attila: Téli Éjszaka
Légy fegyelmezett! A nyár ellobbant már. A széles, szenes göröngyök felett egy kevés könnyű hamu remeg. Csendes vidék. A lég finom üvegét megkarcolja pár hegyes cserjeág. Szép embertelenség. Csak egy kis darab vékony ezüstrongy - valami szalag - csüng keményen a bokor oldalán, mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán. A távolban a bütykös vén hegyek, mint elnehezült kezek, meg-megrebbenve tartogatják az alkonyi tüzet, a párolgó tanyát, völgy kerek csöndjét, pihegő mohát. József Attila: Téli éjszaka. Hazatér a földmíves. Nehéz, minden tagja a földre néz. Cammog vállán a megrepedt kapa, vérzik a nyele, vérzik a vasa. Mintha a létből ballagna haza egyre nehezebb tagjaival, egyre nehezebb szerszámaival. Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst, szikrázó csillagaival. A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve lassudad harangkondulás. És mintha a szív örökről-örökre állna s valami más, talán a táj lüktetne, nem az elmulás. Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc volna harang s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.Sokak Szerint Ez József Attila Fő Műve
Ugyanakkor a tárgyias látvány szinte mindig valami elvonthoz kapcsolódik: a cserjeág a lég finom üvegét karcolja meg, a földmíves mintha a létből ballagna haza. Az ág-motívum (ág, fa, bokor) érzékletesen szemlélteti e kettősséget: cserjeágy, bokor oldala – a világ ág-boga, illetve a hozzá kapcsolódó vékony ezüstrongy – mosoly, ölelés. Erre is utal a talányos "szép embertelenség". Jelenti a táj embernélküliségét és az ember nélküli táj harmonikus nyugalmát, de jelenti a világban magára maradt ember léthelyzetét is. (S így ez az első kijelentés, amely közvetlenül vezet a verset nyitó felszólítás értelmezéséhez. ) Hogy így van, azt mutatja, hogy nemcsak a nyár lobbant el, hanem a mosoly, az ölelés is fönnakad, azaz múlttá válik, illetve nem tud megszületni. Sokak szerint ez József Attila fő műve. Az emberi lét korlátozottságára kell rádöbbenni. Ezt a korlátozottságot erősíti a tanya és a hazatérő földmíves képének ellentétes hangoltsága. A 3. szakasz melegséget, otthonosságot ígérő, emberiesített képei ("alkonyi tűz"; "párolgó tanya"; "völgy kerek csöndje"; "pihegő moha") helyébe a földmíves elszemélytelenített – szerszámaival azonosított sorsú – és szinte mítoszivá növesztett alakja lép ("Mintha a létből ballagna haza").
A zárlatban a lírai én felméri, mintegy számba veszi a világot: " mérem a téli éjszakát. / Mint birtokát / a tulajdonosa. " Tisztán kell látni, józanul, értelemmel, szívvel is, de fegyelmezetten. A rend, a tisztánlátás igénye hatja át a szemlélődő embert. Ez a fegyelem szükséges ahhoz, hogy mindent fel tudjon mérni és el tudjon viselni. Tehát a nyitó mondat, a fegyelmezettségre való felszólítás magyarázatát a vers zárlata adja meg, amelyből megértjük, hogy a szemlélődő, figyelő ember szemszögéből láttunk mindent, aki filozófiai síkon is értelmezni akarja az emberi lét ellentmondásait. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4