Szent Miklós Püspök

Mikulás, avagy modernebb nevén a Télapó alakja az ókori Szent Miklós (i. sz. 3. század vége–343) legendájából született, aki a Római Birodalomban, a kis-ázsiai Patara városában látott napvilágot és Myra városának püspöke volt – mindkét település a mai Délnyugat-Törökországban található. A valódi Miklós püspök Miklóst – feltehetőleg családi hagyományból – 19 éves korában szentelte pappá nagybátyja, Myra városának püspöke. Talán az előkelő rokonnak is köszönhető, hogy később a Myra melletti Sion kolostor apátja lett. Miklós mindazonáltal rendkívüli személyiség lehetett, hisz később a szüleitől örökölt vagyonát szétosztotta a szegényeknek, és különösen az ágrólszakadt gyermekeket támogatta. Ezért egyesek már életében szentnek tartották. Pályája csúcsán megörökölte a nagybátyja betöltötte hivatalt, és Myra városának püspöke lett. Jótékonykodását valószínűleg élete végéig folytatta, ezért halála után legendák sokasága alakult ki személye körül. Szent Miklós legendája A Szent Miklós személyéből szőtt Mikulás, illetve újabban Télapó alakjáról szóló hiedelmet nagy általánosságban mindenki ismeri: Mikulás, aki Lappföldön, vagy az Északi-sarkon él, piros ruhában és kampós bottal a kezében – amelyek egyértelműen a püspöki öltözetre és pásztorbotra utalnak – december 6-ának éjjelén járja a világot, és megítélve a gyermekek egész évi viselkedését, a jóknak édességet, apró ajándékokat, a rosszaknak virgácsot hoz az előre kikészített csizmájába, harisnyájába.

1. Szent miklós püspök története
2. Szent miklós püspök legendája
3. Szent miklós püspök
4. Szent miklós püspök élete

Szent Miklós Püspök Története

Az ajándékozás szokása hazánkban a városi értelmiség révén terjedt el valószínűleg német-osztrák hatásra, falura ez csak a múlt században jutott el, jóllehet a magyar parasztságnál korábban is voltak Miklós-napi alakoskodások. Bogdán István: Régi magyar mulatságok (részlet) December 6-a, Miklós napja, már a középkorban gyermekünnep, hiszen Szent Miklós az ifjúság és a vándorló diákok patrónusa volt. A Miklós-napi szokás első hazai előfordulásáról Bod Pétertől értesülhetünk. Az 1757-ben megjelent "Szent Heortokrates" című munkájában így írt: "Némely tartományokban a Szülők a gyermekeknek Sz. Miklós éjtszakáján ajándékotskákat tésznek el, s azt mondják, hogy Sz. Miklós hozta. " Ez a nap azonban ősi gonoszjáró nap is volt, és a gonoszűzés szokása az előbbivel úgy keveredett, hogy az a gyermekek számára nem lett kedvező. Erről tanúskodik Csepreg 1785. évi statútuma is: "Mindekutána ősi időktől fogva tapasztaltatott, hogy némely lakosok közül Szent Miklós püspök napja előtt való estvéli vagy éjszakai időben különbféle öltözetekben és álarcokban járnak házról-házra, s a gyenge gyermekeket… csúfos figurákkal rettegtetik, keményen meghagyatik, hogy senki [ezentúl ilyesmire] meg ne bátorodjék. "

Szent Miklós Püspök Legendája

Amikor városát éhínség sújtotta, és egy gonosz hentes három kisgyermeket ölt meg, hogy húsukat kimérje, Miklós leleplezte bűnét, sőt a fiúkat is feltámasztotta, ezért a gyermekek és diákok védőszentje is. Egy másik legenda szerint az éhínség idején a kikötőbe érkezett, a császári gabonakészletek feltöltésére szánt hajók kapitányait rábeszélte, hogy minden hajóról százmérőnyi gabonát adjanak a városnak, mert ezt a hiányt nem fogják észrevenni az ellenőrök. A tengerészek így is tettek, de amikor megérkeztek Bizáncba, csodálkozva látták, hogy a rakomány egy gabonaszemmel sem csökkent. Megint másik történet szerint Miklós, amikor a fülébe jutott, hogy a helytartó három ártatlan embert akar kivégeztetni a vagyonáért, a császár éppen nála lévő küldötteit faképnél hagyva megakadályozta a jogsértést. Az udvarba visszatért küldötteket ellenségeik hamis váddal börtönbe juttatták, ők pedig kivégzésük előtt maguk is Miklóshoz fohászkodtak segítségért. Szent Miklós meg is jelent Konstantin császár álmában, és azt kérte, bocsássa szabadon a foglyokat.

Szent Miklós Püspök

A katolikus egyház december 6-án emlékezik meg Szent Miklós püspökről, aki nagylelkű és bőkezű felebaráti szeretetével a karácsony előhírnöke. Ez a nap egyben a gyermekek által annyira várt Mikulás-ünnep is. Szent Miklós (Nikolaosz) a keleti egyházak legtiszteltebb szentje, ünnepét nyugaton a 10. század óta tartják. A hagyomány szerint Miklós a 3. században született a kis-ázsiai Patarában, gazdag kereskedőcsaládban. A hagyomány úgy tartja, hogy már csecsemő korában is a böjti napokon csak egyszer szopott. Szüleit kiskorában elvesztette, s egyik rokona, a város püspöke nevelte fel. Megtérése után Miklós jótékony célokra szétosztogatta örökségét, a hívők pedig égi jelre megválasztották Müra püspökévé. A hivatalt ötvenkét évig töltötte be. Diocletianus és Galerius császár keresztényüldözése (303-311) idején börtönbe került. 325-ben részt vett a Nagy Konstantin császár által összehívott niceai zsinaton. Szent Miklós püspök Fotó: Wikipédia Az emberek tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki, tettei miatt már életében szentnek tartották.

Szent Miklós Püspök Élete

Figyelemreméltó, hogy legendáiban sokszor felbukkan a hármas szám. Egy ízben például úgy magyarázta meg hallgatóságának a Szentháromság titkát, hogy felkapott egy téglát és azt mondta: "Miképpen három elem – föld, víz és tűz – alkotja a téglát, úgy van három személy egy istenségben. " Egy másik elbeszélés szerint történt egyszer, hogy három vándordiákot szállásadójuk megölt, feldarabolt és sóban tartósított, hogy húsként kimérhesse őket. Miklós azonban éppen arra járt, felfedezte a gaztettet, és feltámasztotta a három ifjút. Mivel máskor is segített a rászoruló gyermekeken, ezért az ő védőszentjük lett. Szülei halála után örökségét is az emberek megmentésére és Isten dicsőségére fordította. Volt egy szomszédja, aki szükségre jutván három szűz leányát utcalánynak adni kényszerült, hogy élelemhez jussanak. A szent elborzadt a gyalázatos bűn miatt, ezért éjszaka egy aranyalmát rejtett az ablakon át a házba. Másnap reggel a gazda, örömében kiházasította elsőszülött lányát. Nem sokkal később Isten szolgája hasonlóan cselekedett, mire a szomszéd a második lányát is hamarosan férjhez adta.

Az ő kezdeményezésére telepedtek le a bazilita szerzetesek Hajdúdorogon, illetve a szerzetesnők Máriapócson. Az 1930-as években több tucat népmissziót tartott Magyarországon, Csehszlovákiában és az Amerikai Egyesült Államokban. Püspöki pályafutása [ szerkesztés] Miklósy István hajdúdorogi megyés püspök halála után (1937) XI. Piusz pápa 1939. március 25-én hajdúdorogi püspökké nevezte ki. Szentelésére Máriapócson került sor 1939. május 14 -én. Szentelői Papp Antal érsek, miskolci apostoli exarcha, Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök és Kriston Endre egri segédpüspök voltak. Jelmondata: "Tökéletes népet készíteni az Úrnak" (Lk 1, 17). Püspökként Nyíregyházán új püspöki székházat épített, de azt a kommunista hatalomátvétel miatt már nem vehette birtokba. 1942-ben Hajdúdorogon líceumot és tanítóképzőt, 1950-ben Nyíregyházán papnevelő intézetet és hittudományi főiskolát (a mai Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolát) alapított a püspöki székház egy szárnyában. Az új intézmény átmenetileg menedéket adott az 1950-ben feloszlatott bazilita rend tagjainak is.

July 4, 2024, 8:54 pm