Vörösmarty Mihály: A Bujdosó
July 4, 2024, 9:35 pmMihály utazásai... 2. rész | Kulturpass - közéleti magazin Vörösmarty Mihály: Ábránd (elemzés) – Jegyzetek Búvár Kund – Wikipédia Vörösmarty Mihály: Ábránd (elemzés) - YouTube Ha ez igaz, akkor Vörösmarty egyéni boldogságával fizette meg szerelmes verseinek árát. Visegrad Literature :: Vörösmarty Mihály: A merengőhöz. Az Ábránd ugyanabban az évben született, mint A merengőhöz és a Keserű pohár című vers: 1843-ban, a költő házasságának évében. Vörösmarty olyan szerelemért eseng benne, amilyenben sohasem volt része. A vers születésekor az ostromlott lány már igent mondott a házasságra, a költő boldog is lehetne, mégis tovább udvarol, mert mint mindenben, a szerelemben is a teljességre vágyott: azaz nemcsak a lány kezét akarta, hanem a szívét is. Az Ábránd ban feszülő indulatot akkor érthetjük meg igazán, ha a vele egy időben született szerelmes versek kontextusában vizsgáljuk, hiszen ugyanaz az élethelyzet ihlette A merengőhöz és a Keserű pohár című műveket is. Márpedig ezekből fájó beletörődés, panasz érződik: nem a karjába röppenő boldog jegyeshez, hanem a merengőhöz kellett Vörösmartynak verset írnia.
A Merengőhöz Verselemzés Szempontok
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Megférhetetlen oly kicsin tanyán; Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek, Zajától felréműl a szívmagány. Ha van mihez bizhatnod a jelenben, Ha van mit érezz, gondolj és szeress, Maradj az élvvel kínáló közelben, S tán szebb, de csalfább távolt ne keress, A birhatót ne add el álompénzen, Melyet kezedbe hasztalan szorítsz: Várt üdvöd kincse bánat ára lészen, Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz. Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát; Úgy térjen az meg, mint elszállt madár, Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát, Egész erdő viránya csalja bár. Maradj közöttünk ifju szemeiddel, Barátod arcán hozd fel a derűt: Ha napja lettél, szép delét ne vedd el, Ne adj helyette bánatot, könyűt. 1843 An die Sinnende (German) Wohin nur will dein schöner Blick entgleiten, da er in ungewisse Ferne strebt? Vörösmarty Mihály: A BUJDOSÓ. Sucht er die dunkle Blume alter Zeiten, auf der die Träne der Enttäuschung bebt? Vielleicht siehst in der Zukunft fahlem Schleier du dich von Schreckensbildern gar bedroht, mißtrauen nun dem Schicksalprophezeier, der dir ein Glück auf falschem Wege bot?A Merengőhöz Verselemzés Befejezés
Túl a mezőn, túl a hazán, S a part fölött, a nagy Dunán Ki népe zajlik ott? Föl Endre! Béla! föl magyar! Ellenhad az, mely vészt akar, Ellenség zajlik ott. Ő az, ki partidon halad És száz hajót és száz hadat Hoz, oh hon ellened, A gőgös Henrik az, ki rád Hoz háborút, és hoz halált, S bízik, hogy eltemet. Föl Endre! Béla! föl magyar! A merengőhöz verselemzés minta. Pozsonyhoz kell a férfikar: A vítt Pozsony remeg. – S melyik magyar nem megy, ha kell? Utánok a hon puszta hely: Mind harcon termenek. De a király bús, s Béla szól: "Csaták miatt ha nyughatol Oh ifju szép hazánk? Teremt-e Isten több magyart, Míg a világ, míg napja tart, Ha mink is elfogyánk? " S fellázad a bú, a harag Busult szivekben háborog, Mint tenger és vihar; Még inkább vért, hadat kiált S hírért, hazáért száz halált Kész halni a magyar. Csak barna Kund nem háborog; De bátor szíve feldobog, Mint hegyben a tűzár; "Halld, Béla, majd ha éj jövend S a part fölé száll néma csend, Ott Kund egy szóra vár. " Csekély a szó, köz a vitéz, De úgy van mondva, oly merész, Hogy nem lehet hazug.
Lehet objektív bölcselkedés, aminek semmi köze se Laurához, se a költőhöz, de vonatkoztatható Vörösmartyra is, aki kiérdemelte a boldogságot, hiszen sokat nélkülözött, várt és remélt. A költő a csalódástól óvja Laurát, aki szerinte túl messze tekint, és akit emiatt megcsalnak az álmai, vágyai. Félt, hogy nem tudja a lányt boldoggá tenni, ezért azt akarta, hogy Laura lehetőleg ne álmodozzon, mert így nem lesz boldogtalan amiatt, hogy az álmai nem váltak valóra. " Bámulva kergetjük álmunk tarka képét ", ez a sor Berzsenyire emlékeztet, akinek szintén volt egy álomvilága. A merengőhöz verselemzés szempontok. Vörösmarty azt akarja elérni, hogy menyasszonyának ne legyenek nagy vágyai, mert akkor örökké elégedetlen lesz. Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni vágyó napba nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. Arra tanítja Laurát, hogy aki szereti a rózsát, az nem hord magával egész berket, hanem elég egy szál. A látni vágyó nem vakítja el magát hatalmas fényárral, hanem elég csak egy fénysugár.