Szegény Gélyi János Lovai Érettségi
July 16, 2024, 6:53 pmAztán egy cserepes, nyöszörgő, köhécseléstől kísért hang felelt, ki tudja, mit, nem lehetett megérteni. Világos, hogy az idézőjelek közti rész Klári megszólalása, illetve az, amit abból János hall. A "Vajon kivel beszélget? " kérdés azonban nincsen semmilyen módon (egyenes vagy függő-) idézetként megjelölve, vagyis az elbeszélő szólamához tartozik. Logikailag azonban Gélyi gondolatmenetéhez kapcsolódik, annak kivetülése. Szegény Gélyi János Lovai Tartalom – Szegény Gelyi János Lovie Tartalom. Az elbeszélő tehát e kérdés erejéig azonosul szereplőjével, és gondolatát visszhangozván még feszültebbé teszi azt a helyzetet, amelyben Gélyi János kihallgatja feleségét. Ráadásul mélyen bevonja a fikcióba magát az olvasót is, akiben szintén felmerülhet ez a kérdés. A szabad függő beszéd tehát az anekdotikus elbeszélésmód egyik legjellegzetesebb eszköze. A tétel összegző leírása A mikszáthi elbeszélésmód tehát az anekdotára épül, ami műveiben fő prózaszervező erővé válik. Az narrátor jellegzetes, egyszerre külső és belső elbeszélő, aki nem mindentudó, de sokat sejtető.
Szegény Gélyi János Lovai Vázlat
Ö. : Zsófi megtudja, hogy a férje vissza akar jönni hozzá o tetőpont § Sz. : a feleség leejti a rózsát § T. Szegény gélyi jános lovai hangos könyv. : a férj meglátja Zsófit o befejezés § tragédia o A Sz. az elején lassú (lóleírás), majd begyorsít: vágtatás · motívumok, szimbólumok: a többi novellában is felbukkannak o öregasszonyok § közvetítenek a szerelmesek között § jót akarnak tenni, de balul sül el § a többi novellában is van öregasszony, pl. Galandáné asszonyom § boszorkányszerűek § mintha a halál követei lennének o színek § Vér Klára virágai · a fehér rózsát dobja le, a fehér az ártatlanság é a tisztaság színe à Klára tisztaság elveszne, ha megcsalná a férjét · a piros rózsa marad a mellén à szerelem, szenvedély § Tímár Zsófi kendője · piros: a visszatérő szerelem, a remény, az élet · fekete: halál, özvegység o Tímár Zsófi férje egy keresztet próbál felrakni a templomtoronyra, ekkor esik le o Gélyiné szelleme megjelenik Az Az a pogány Filcsik című novellában Akár haza se jöjjön. Magda a kút felé igyekezve megtudja, hogy távozóban vannak a lókupecek.
Szegény Gélyi János Lovai Hangos Könyv
- Még erre sem felelt Gélyi János. Csak hadd jöjjön még közelebb az az asszony a töviseivel. - Ej, beh kényes lett kend! Beszélni is restell. Hogy lesz hát, hadd hallom? Itthagysz-e azalatt, vagy magaddal viszel? - Otthagylak - mondá kelletlenül. - Úgyis három napig tart a lagzi. A kenderáztatóhoz értek. A dűlőúton ott mendegélt Csipke Sándor a tulipántos szűrében, az ünneplő kalapjával, s úgy tett, mintha csak véletlenül fordulna meg a kocsirobogásra - pedig azt még a föld is megérzi, ha a Gélyi János négy híres lova jön. De mit most a lovak!... A felesége arcát fürkészi. Ni, hogy csillog a szeme, ni, hogy odanézett a nyalka legényre, epedőn, lopva, hosszan vetette rá édes tekintetét.... S jaj, kiesett kezéből, nincs többé mellén a fehér mályvarózsa. Ereszté a gyeplőt ellankadó keze mindig jobban, jobban... mint a siető szél, ha felhőket vinne, vágtatnak szilajon Gélyi paripái; nem is paripák már, a szörnyű sebesség összegyúrja őket egy fekete szárnnyá, amely röpül... Mikszáth szegény gélyi jános lovai - Valaki le tudná írni hosszabban hogy miről szól? A tartalma kellene fél oldalban. röpül... Nem is szárny az, de a megvadult halál!
De jó is, hogy oda nem adta a négy lovat senkinek, pedig hányszor kérték. Csak nemrég is négyezer forintot rakott össze Bodok, Csoltó, hogy megvegyék, és agyonüssék a határon. Hadd vesszen magva a különb fajnak! De a lovakról egyszerre leesett a tekintete a felesége szép piros arcára, hófehér keblére, hófehér keblén a két mályvarózsára, pirosra, fehérre. Megmondta... így mondta. Kieresztette az ostort Gélyi János, röpült a négy ló, ágaskodott a gyeplős és az ostorhegyes, a szépasszony rózsás tenyeréből ernyőt csinált hamis szemeinek, merengve nézte a vidéket, s ő is röpült. – Nem is hittem, János, hogy elviszel, tudom, hogy nem szívesen teszed... mert még a rossz nyelvek nem teltek be velem, aztán meg... Szegény Gélyi János Lovai Elemzés. Megvárta Vér Klári, hogy az ura szóljon, kérdezzen, de az is a vidéket bámulta, a szaladó réteket, a közeledő kenderáztatókat, melyek úgy csillogtak zöldes vizükkel, mint valami gúnyos szemek, s messzebb a hegyszakadékokat, ezeket az öblös, nyitott koporsókat. – Aztán meg azt gondoltam, hogy mivel a holnapi vásárra készültél, a Csillomék lakodalmáról egyenesen oda indulsz.