Kosztolányi Dezső Halotti Beszéd Szerkezete
July 18, 2024, 4:26 amLinkek a témában: Halotti beszéd és könyörgés 1192-1195 között Halotti beszéd és könyörgés (1192–1195 között - Egykori feltehetõ olvasat: Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isá, por ës homou vogymuk. Mënyi milosztben terömtevé elevé miü isëmüköt Márai Sándor: Halotti beszéd Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Meghatározás Kosztolányi Dezső - Három Halotti beszéd Ön azt választotta, hogy az alábbi linkhez hibajelzést küld a oldal szerkesztőjének. Kérjük, írja meg a szerkesztőnek a megjegyzés mezőbe, hogy miért találja a lenti linket hibásnak, illetve adja meg e-mail címét, hogy az észrevételére reagálhassunk! Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd (Elmondja: Latinovits Zoltán). Hibás link: Hibás URL: Hibás link doboza: Három Halotti beszéd Név: E-mail cím: Megjegyzés: Biztonsági kód: Mégsem Elküldés
- Kosztolányi Dezső - Három halotti beszéd
- Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd (elemzés) – Jegyzetek
- Visegrad Literature :: Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd
- Halotti beszéd – Wikiforrás
- Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd (Elmondja: Latinovits Zoltán)
Kosztolányi Dezső - Három Halotti Beszéd
Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. Kosztolányi Dezső - Három halotti beszéd. Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt... ", majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... " Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
Kosztolányi Dezső: Halotti Beszéd (Elemzés) &Ndash; Jegyzetek
Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szívünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él s mint fán se nő egyforma-két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd (elemzés) – Jegyzetek. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka. Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt a csönd s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn s ahogy azt mondta nemrég: "Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék", vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére és futott, telefonált és szőtte álmát, mint színes fonált: a homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy.
Visegrad Literature :: Kosztolányi Dezső: Halotti Beszéd
Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. Kosztolanyi dezso halotti beszed. Édes barátaim, olyan ez épen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt... ", majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... " Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.Halotti Beszéd – Wikiforrás
A vers címe azonos első magyar összefüggő szövegű nyelvemlékünkével ( Halotti beszéd és könyörgés, 1192-1195). Tudatosan rájátszik Kosztolányi a nyelvemlékre: nemcsak a címmel idézi fel, hanem két megszólítással is (" Látjátok feleim ", " Édes barátaim " – az eredetiben: " Szerelmes barátim "). A szövegköztiség által Kosztolányi kapcsolódik egy hagyományhoz, ugyanakkor el is tér tőle: számos különbség fedezhető fel a nyelvemlék és a vers között. Ellentétek a két mű között: A Halotti beszéd és könyörgés (a nyelvemlék) a bibliai fordulatokra teszi a hangsúlyt, s a könyörgés műfaja kap benne nyomatékot. Ezzel szemben a Kosztolányi-vers mindvégig megőrzi a búcsúztató beszéd jellegét (temetési beszéd könyörgés nélkül). Kosztolányi dezső halotti beszéd verselemzes. Az 1200-as évekbeli nyelvemlék a középkori ember szemléletét, értékrendjét mutatja, és összefügg a középkor nyelvi és embereszményével. A középkorban az ember egész földi életében a túlvilági életre készült, mert abban hitt, hogy a gyarló ember majd boldogságra talál a túlvilágon.
Kosztolányi Dezső: Halotti Beszéd (Elmondja: Latinovits Zoltán)
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer. Műfaja elégikus hangnemű óda, temetési beszéd, prédikáció. Hangulata elégikus. Témája az élet és a halál. Központ gondolata: minden ember egyedüli, egyetlenegy, senki mással össze nem téveszthető, soha meg nem ismétlődő csoda. Kosztolányi dezső halotti beszéd szerkezete. Eszerint mindenki különleges. Nem kell, hogy valaki nagy ember legyen, vagy kiváló ember legyen, ha nem az, személye akkor is egy különös és kiismerhetetlen világ: egyénisége megismételhetetlen és pótolhatatlan. A beszédhelyzet egy temetés, a halott elbúcsúztatása. A vers beszélője szónok, aki temetési beszédet mond. Közvetlen hangnemben, T/2. személyben fordul a gyászolókhoz. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4Halotti beszéd (Hungarian) Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka. Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég: "Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék", vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált: a homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy.