Petőfi Sándor Levele Arany Jánoshoz

A Levél Arany Jánoshoz 1847. augusztus 6-án íródott Szatmárban. Szerencséje a magyar irodalomnak, hogy Arany János csak egy nappal korábban, augusztus 5-én adta postára levelét, melyben arról panaszkodott, hogy egy hónapja (a július 5-ei bejei levél óta) nem hallott semmit Petőfiről. Ha előbb érkezik meg Arany híreket kérő levele, akkor a vers vagy nem születik meg, vagy nem ilyen lesz, amilyen lett. Petőfi sándor le vele arany jánoshoz 8. Hiszen a mű kétharmada szorosan kapcsolódik az egy hónapos hírhiányhoz. A vers előzménye az a látogatás, melyet Petőfi Arany Jánosnál tett Nagyszalontán 1847. június 1-én. Akkor lelke el volt telve friss boldogsággal, hiszen Szendrey Júlia csak néhány napja, május 26-án mondott igent a lánykérésre, és az esküvő napját is kitűzték. Tehát Petőfi már Júlia jegyeseként érkezett Nagyszalontára, boldogan, szerelmének közeledő beteljesülését várva. Így aztán az Arany családnál töltött napok kitűnő hangulatban teltek, s Aranyékat a költő teljesen a szívébe zárta. Azt remélte, ő is ilyen kiegyensúlyozott, szép családi életet tudhat magáénak hamarosan, mint amilyet Aranyéknál látott.

1. Petőfi sándor le vele arany jánoshoz 2
2. Petőfi sándor le vele arany jánoshoz 8
3. Petőfi sándor le vele arany jánoshoz -
4. Petőfi sándor le vele arany jánoshoz se
5. Petőfi sándor le vele arany jánoshoz la

Petőfi Sándor Le Vele Arany Jánoshoz 2

Mindenről akarok, mi nekem kedves vala, tudni. Jártam azóta dicső szép tájakon, ámde tiétek Mindig eszemben volt, bár nincs mit rajta csodálni; A veletek töltött kor tette szivembe örökké. S jártam azóta magas fényes paloták körül, ahol Minden, minden nagy; gazdáik lelke kicsiny csak... Akkor eszembe jutott alacsony hajlékotok, ebben Mind kicsinyecske, de a gazdának lelke nagy és szép! - Ejnye, mi a fene lelt engem, hogy szembe dicsérek? Most veszem észre, hohó! mind, amit mondtam, hazugság, Csúnya hazugság volt. Petőfi sándor le vele arany jánoshoz -. Le akartam csak kenyerezni A nótáros urat, hogy... hogy... majd beszerezzen Bakternek vagy kondásnak falujába, ha e szép Hívatalok valamelyike meg fog ürűlni idővel. Hja, nekem is hozzá kell látnom végre, barátom. Házasodom, tudod azt, s tudod azt is, hogy jövedelmet Dús uradalmam nem hullat zsebeimbe, mióta Századik édesapám eladá vagy meg se' szerezte. S így az eléléshez nincsen mód, nincs! hivatal kell. Meghajtom fejemet, szépen mosolyogni tanúlok, Nyájas szófogadás, kígyó-csúszásu hizelgés Lesz kenyerem (s zsíros kenyerem)... hah, lesz a kutyának, Nem pedig énnékem!

Petőfi Sándor Le Vele Arany Jánoshoz 8

Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni: Nem tehetek róla.... te gyújtottad úgy fel! Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel? Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki? Más csak levelenként kapja a borostyánt, S neked rögtön egész koszorút kell adni. Ki volt tanítód? hol jártál iskolába, Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted? Az iskolákban nem tanulni, hiába, Ilyet.... a természet tanított tégedet. Petőfi sándor le vele arany jánoshoz se. Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű, De oly tiszta is, mint a puszták harangja, Melynek csengése a rónákon keresztűl Vándorol, s a világ zaja nem zavarja. S ez az igaz költő, ki a nép ajkára Hullatja keblének mennyei mannáját. A szegény nép! olyan felhős láthatára, S felhők közt kék eget csak néhanapján lát. Nagy fáradalmait ha nem enyhíti más, Enyhítsük mi, költők, daloljunk számára, Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás, Egy édes álom a kemény nyoszolyára! – Ezen gondolatok elmém környékezték, Midőn a költői, szent hegyre jövék fel; Mit én nem egészen dicstelenül kezdék, Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel!

Petőfi Sándor Le Vele Arany Jánoshoz -

Hja, nekem is hozzá kell látnom végre, barátom. Házasodom, tudod azt, s tudod azt is, hogy jövedelmet Dús uradalmam nem hullat zsebeimbe, mióta Századik édesapám eladá vagy meg se' szerezte. S így az eléléshez nincsen mód, nincs! hivatal kell. Meghajtom fejemet, szépen mosolyogni tanúlok, Nyájas szófogadás, kígyó-csúszásu hizelgés Lesz kenyerem (s zsíros kenyerem)… hah, lesz a kutyának, Nem pedig énnékem! Petőfi Sándor <br>Arany Jánosnak<br> (1847) - HallgatniAranyt. pusztán a gondolat is már Lángfelhőket idéz véres szemeimnek elébe, És szívem tombol, mint a harmadfü csikó, ha A pányvás kötelet legelőször dobja nyakába A pásztor, hogy a ménesből kocsirúdho' vezesse. Nem a tehertől fél, amelyet húznia kell majd, Nem! hanem a hámtól, mely korlátozza futását. És amit így elveszt, azt nem pótolja sem abrak, Sem pedig a ragyogó szerszám. Mit néki az étel S a hiu fény! megelégszik ő a pusztai gyeppel, Bármi sovány, s a záporesők szabad égnek alatta Verhetik oldalait s a bozót hadd tépje sörényét, Csak szabadon járjon, csak kergethesse tüzében A sivatag viharát s a villám sárga kigyóit – – Isten hozzátok!

Petőfi Sándor Le Vele Arany Jánoshoz Se

Meghaltál-e? vagy a kezedet görcs bántja, imádott Jankóm, vagy feledéd végkép, hogy létezem én is? Vagy mi az ördög lelt?... híred sem hallja az ember. Hogyha magába fogadt az öröklét bölcseje, a sír: Akkor béke veled, legyenek szép álmaid ott lenn, Feddő kérdésem nem fogja zavarni nyugalmad, Hogy mi okért hallgatsz? mért késel szólni levélben? Hogyha pedig görcs bánt, menj a patikába, s iparkodj Meggyógyulni, fiam, s aztán írj rögtön, azonnal. S ha feledél engem? ha barátod volna feledve? Dejsz ugy, öcsém, vessz meg, kívánom tiszta szivembül. Petőfi Sándor: Levél Arany Jánoshoz (elemzés) – Jegyzetek. Te mikoron nevedet keblem mélyébe leírtad, Mit tettél, tudod azt? gránitsziklába acéllal Vágtál életen át múlás nélkűli betűket; Hát én? én nevemet karcoltam volna homokba, Melyet, névvel együtt, egy hó szellője is elfúj? Megköszönöm, ha netán így van... no de elhiszem inkább, Hogy rosz verseim is vannak, mint hogy te feledtél. Lomha vagy, itt a bibéd; restelsz, mit jó magam, írni. Kérlek, hagyd nekem a restséget, légy te serényebb, Lásd, nekem úgy illik, (s oly jólesik! )

Petőfi Sándor Le Vele Arany Jánoshoz La

______________________________ [1] látatlanul, ismeretlenül

úgye lemondasz Róla, ha én kérlek! - Hah, máris látlak ugorni, Mint ragadod nyakon a tollat, mint vágod az orrát A tintába, miként huzod a sok hosszu barázdát A papiron, ringy-rongy eszméket vetve beléjök... Mert ne is írj inkább, hogysem bölcs gondolatokkal Terheld meg leveled s gyomrom, mert semmi bolondabb Nincsen, mint az okos levelek, s én iszonyuképen Irtózom tőlök; tán mert én nem tudok olyat Kompónálni, azért. Ez meglehet. Ámde hogy úgy van, Esküszöm erre neked túróstésztára, dohányra És mindenfélére, mi csak szent s kedves előttem. - Drága komámasszony, kegyedet kérem meg alássan, Üsse agyon férjét és szidja meg istenesen, ha Még ezután sem fog nekem írni az illyen-amollyan. Írjon mindenről hosszan, de kivált, ha kegyedről Ír röviden, haragunni fogok majd hosszu haraggal. El ne feledje a barna Lacit s a szőke Julist, e Kedves gyermekeket. Hát a kert hogy van, amelynek Rózsáin szemeim sokszor függének, amíg a Messzeröpűlt lélek hívemhez vitte szerelmét? Levél Arany Jánoshoz | Kiskőrös. És a csonka torony, mely a harcoknak utána Most szomorún hallgat gyér fű-koszorúzta fejével, S várja jövendőjét, mely lábát ráteszi, s akkor Összeomol, mint a koldús, ha kikapja kezéből A mankót a halál... áll még a gólya fölötte, Méla merengéssel nézvén a messze vidékbe?

July 16, 2024, 2:29 pm