Amikor Budapest Román Kézre Került
July 16, 2024, 5:26 pmErdély, Dél-Dobrudzsa és Besszarábia megszerzésével Románia 140 ezerről 297 ezer négyzetkilométerre növelte területét az első világháború után, lakossága 8-ról 16 millió főre nőtt, ipari kapacitása pedig 250 százalékkal emelkedett. Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
- Hadtörténeti Intézet és Múzeum
- Románok Bevonulása Budapestre
- Amikor Budapest román kézre került
- Képek a megszállt Budapestről
Hadtörténeti Intézet És Múzeum
Bár az antant többször erélyesen követelte a nyilvánvaló szabadrablás leállítását, a román tábornokok erre nem reagáltak. A román csapatok által szétlőtt házak, 1919 júliusában: Több mint három hónap után a román katonaság november 14-16. kiürítette Budapestet és a Duna-Tisza közét. Már 1920-at írtunk, amikor az egyre közeledő béketárgyalások és a belpolitikai helyzet meginduló konszolidációja nyomán február-március folyamán az antant a demarkációs vonalak mögé parancsolta a román katonaságot. Hadtörténeti Intézet és Múzeum. Magyarország május 6-án kapta meg az első világháborút lezáró béke feltételeit, június 4-én pedig a Trianoni békediktátum véglegesítette a mai határokat, Erdély elvesztését. Magyarországból 102 200 négyzetkilométernyi területet csatoltak Romániához, amelynek 5, 2 millió lakosából 2, 9 millió volt román, 1, 7 millió magyar, 560 ezer pedig német anyanyelvű. A románság 53, 8 százalékkal éppen úgy alkotott többséget Erdélyben, mint a soknemzetiségű, ezért széthullásra ítélt Magyar Királyság területén a magyarság.
Románok Bevonulása Budapestre
Bódy Tivadar polgármester üdvözli a fővezért A fővezér november 16-án fehér lova nyergében ülve így válaszolt az őt köszöntő budapesti polgármester üdvözlő szavaira: Polgármester Úr! Szívből köszönöm szíves üdvözlő szavait. Mondhatom, nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy e percben megszokott frázisokat használjak, igazságérzetem azt parancsolja, hogy minden kertelés nélkül azt mondjam, amit e percben érzek. Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor – kimondom – gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát. Képek a megszállt Budapestről. Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat.
Amikor Budapest Román Kézre Került
Miután 1919. november 14-én a románok kitakarodtak a fővárosból, mindenütt Manno Miltiades Horthy! plakátot lehetett látni és a fővezér kiáltványát olvasni: "Magyarok! Közel két évig tartó gyalázat után újjászületett a magyar hadsereg, és a nemes lelkű lakosságnak köszönhetően Dunántúlról Budapest felé közeledik. Önök felett hónapokig vörös rongyok és egy idegen hatalom zászlói lebegtek. Ezt a gyalázatot nyomorult nemzetközi kalandorok és megtévesztett magyarok hozták Önökre. A nemzet megaláztatásának azonban vége van. Az újjáéledt magyarság minden próbálkozást szét fog zúzni, ami az újjáépítésünket meg akarná akadályozni. Büszkén és örömtelin dobog minden magyar szív, és a szél sastollakat fúj. Elnémult minden kishitű kétely, minden rosszkedv, és elmúlt a bűntett a nemzet felett. A csapataim mindenhol őrzik és fenntartják a rendet. Önöktől pedig fegyelmezett és határozott tartást várok el. " A Nemzeti Hadsereg és fővezére 1919. november 16-án indult el a kelenföldi pályaudvartól a Parlament felé.Képek A Megszállt Budapestről
Az pedig majd elküldi delegátusát a békekonferenciára… És 1919. november 16. -án Horthy Miklós bevonult Budapestre. Ekkor hangzott el híres beszéde: "Polgármester Úr! Szívből köszönöm szíves üdvözlő szavait. Mondhatom, nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy e percben megszokott frázisokat használjak, igazságérzetem azt parancsolja, hogy minden kertelés nélkül azt mondjam, amit e percben érzek. Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor - kimondom - gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát. Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat.
Bár utóbb gyakran vetették a szemére, Horthy sosem adott parancsot az atrocitásokra, semmilyen formában nem járult hozzájuk. Az antantnak azért is volt érdeke az új kibontakozó hatalom elismerése, mert az a komikus helyzet állt elő, hogy egyszerűen nem akadt az országban olyan felelős politikai vezető, aki megjelenhetett volna Párizsban a béketárgyalásokon a feltételek aláírására. Mert ekkor már nem volt kérdéses, hogy mi lesz a szerepe a magyar delegációnak Franciaországban. Aláírják, amit eléjük tesznek és pont. Gyakorlatilag semmilyen formában nem befolyásolhatják a diktátum szövegét… Október 23. -án érkezett Budapestre sir Francis Clerk, brit diplomata, hogy megszervezze a román csapatok kivonulását és cseppet sem vidám, anarchikus forgatagban találjon valakit, aki képes stabilizálni az országot, akivel egyáltalán tárgyalhat az antant. A derék brit hamar felismerte a régi igazságot, hogy a hatalom annál van, akinél a haderő. És ez az ország akkori három hatalmi tényezője közül egyedül Horthy Miklósnak állt a rendelkezésére.