Térd Oldalszalag Fájdalom

Petőfi Sándor: Szüleim Halálára

Végre megtörtént a Rég várt viszonlátás! Nincs köszönet benne, Nincsen istenáldás. Láttam jó atyámat... vagy csak koporsóját, Annak sem látszott ki csak az egyik széle, Ezt is akkor láttam kinn a temetőben, Mikor jó anyámat tettük le melléje. Sem atyám, sem anyám Nincs többé, nem is lesz, Kiket szoríthatnék Dobogó keblemhez, Akiknek csókolnám még lábok nyomát is, Mert engemet szivök vérén neveltek fel, Mert körűlöveztek, mint a földet a nap Lángoló sugári, szent szeretetökkel! Oh atyám, oh anyám, Miért távozátok? Tudom, hogy áldás a Sír nyugalma rátok, De mi nektek áldás, az átok énnékem, Melytül szegény szívem csakhogy nem reped meg! Ha így bántok velem, ti kik szerettetek, Mit várjak azoktul, akik nem szeretnek? Itt hagytak, elmentek, Nem is jőnek vissza! Omló könnyeimet Sirjok halma issza. Petőfi Sándor: HALÁLVÁGY. Folyjatok, könnyeim, folyj, te forró patak, Szivárogj le hideg orcáikra halkan, Hadd tudják meg rólad: árva gyermeköknek Elhagyott lelkén mily égő fájdalom van! De nem, de nem, inkább Eltávozom innen, Hogysem könnyem árja Hozzájok lemenjen; Mentsen isten tőle!...

Szüleim Halálára – Wikiforrás

Virágszál – egyedül (fotó: Vimola Ágnes) Ily késő éjtszaka ki jár Az óra már éjfélt ütött, Egy árva gyermek andalog, Hisz az, ki őt szerette még, Többé már fel nem kel. Anyja sírjára űl, zokog »Anyám, oh kedves jó anyám! Nincs a faluban senki most, Nincs senki, a ki mondaná: Puszta a ház, hideg szobám, Melléd temetve én is itt Szegény és elhagyott vagyok, Kinek lesz most helyetted, Kinek lesz gondja ránk? » S a sírt szelíd virággal Szent Szűznek szentelék. «Oh szent szűz, esdve kérünk, Te légy hitünk, reményünk, Anyánk helyett anyánk! » Szólottak, s a virággal Szólván, letérdelének, Ha ily szivek kértét nem, Mécs László: A királyfi három bánata Amikor születtem nem jeleztek nagyot messiás-mutató különös csillagok, csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. Magyarul Bábelben - irodalmi antológia :: Petőfi Sándor: Szüleim halálára. A többiek láttak egy síró porontyot, de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, mintha babusgatná a szép napkorongot. Maga adta nékem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét, hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék. Isten tudja honnan, palástot kerített, aranyos palástot vállamra terített, fejem fölé égszín mosolygást derített.

Petőfi Sándor: Halálvágy

Honda f400 ékszíj mer et environs Milyen betegségek után jár adókedvezmény 2018-ban

Magyarul Bábelben - Irodalmi Antológia :: Petőfi Sándor: Szüleim Halálára

| Gyógyszer Nélkül Budapest liszt ferenc repülőtér Globifer forte vélemény Szüleim halálára (Hungarian) Végre megtörtént a Rég várt viszonlátás! Nincs köszönet benne, Nincsen istenáldás. Láttam jó atyámat... vagy csak koporsóját, Annak sem látszott ki csak az egyik széle, Ezt is akkor láttam kinn a temetőben, Mikor jó anyámat tettük le melléje. Sem atyám, sem anyám Nincs többé, nem is lesz, Kiket szoríthatnék Dobogó keblemhez, Akiknek csókolnám még lábok nyomát is, Mert engemet szivök vérén neveltek fel, Mert körűlöveztek, mint a földet a nap Lángoló sugári, szent szeretetökkel! Oh atyám, oh anyám, Miért távozátok? Tudom, hogy áldás a Sír nyugalma rátok, De mi nektek áldás, az átok énnékem, Melytül szegény szívem csakhogy nem reped meg! Ha így bántok velem, ti kik szerettetek, Mit várjak azoktul, akik nem szeretnek? Hungarians in Babel :: Petőfi Sándor: Szüleim halálára. Itt hagytak, elmentek, Nem is jőnek vissza! Omló könnyeimet Sirjok halma issza. Folyjatok, könnyeim, folyj, te forró patak, Szivárogj le hideg orcáikra halkan, Hadd tudják meg rólad: árva gyermeköknek Elhagyott lelkén mily égő fájdalom van!

Hungarians In Babel :: Petőfi Sándor: Szüleim Halálára

(fotó: Vimola Ágnes) A kislány kezében vessző volt, a vessző vége háromfelé hasadva, azzal csápolta a tehenet, a tehén ügetve ment, és ő szaladt utána, s tovább csapkodta. Tele volt a szeme könnyel, de már nem is tudta, miért, mitől? A mezei utat alig lehetett felismerni. Magas fű nőtte be, azt soha senki meg nem kaszálta. Az út füvét a kerekek kaszálják, és az állatok patája kapálja be. De erre ritkán jár szekérféle. Csak akinek a földje ezen van. Múlt héten erre ment Mágócs István, az igen, akkor is megállott, mikor ő a tehenet őrizte, és nevetve nézte, hogy pucéron áll a tehén farkánál a kislány. Csalogatta is, mert mindig szól hozzá egyet-kettőt, de ő messze elszaladt. Nem tudja, mért szaladt el, csak el szokott szaladni, ha idegent lát. Már neki az a szokása, mint a kis kutyának, hogy szalad attól, amit nem ismer. Lehet, hogy azért is szalad, mert nincsen ruha rajta, ezt nem tudná biztosan megmondani. Neki nem szokatlan, csak hát néha csúfolják, csórénak mondják, cigánynak meg puckos verébnek, pedig bolonduljon meg, aki ezen csudálkozik, neki még sose volt ruhája, se inge, csak télen, ha már nagyon hideg van, és ki kell menni, akkor ráadják azokat a rongyokat, amik a többi gyerekről levástak.

Szüleim halálára (Magyar) Végre megtörtént a Rég várt viszonlátás! Nincs köszönet benne, Nincsen istenáldás. Láttam jó atyámat... vagy csak koporsóját, Annak sem látszott ki csak az egyik széle, Ezt is akkor láttam kinn a temetőben, Mikor jó anyámat tettük le melléje. Sem atyám, sem anyám Nincs többé, nem is lesz, Kiket szoríthatnék Dobogó keblemhez, Akiknek csókolnám még lábok nyomát is, Mert engemet szivök vérén neveltek fel, Mert körűlöveztek, mint a földet a nap Lángoló sugári, szent szeretetökkel! Oh atyám, oh anyám, Miért távozátok? Tudom, hogy áldás a Sír nyugalma rátok, De mi nektek áldás, az átok énnékem, Melytül szegény szívem csakhogy nem reped meg! Ha így bántok velem, ti kik szerettetek, Mit várjak azoktul, akik nem szeretnek? Itt hagytak, elmentek, Nem is jőnek vissza! Omló könnyeimet Sirjok halma issza. Folyjatok, könnyeim, folyj, te forró patak, Szivárogj le hideg orcáikra halkan, Hadd tudják meg rólad: árva gyermeköknek Elhagyott lelkén mily égő fájdalom van! De nem, de nem, inkább Eltávozom innen, Hogysem könnyem árja Hozzájok lemenjen; Mentsen isten tőle!...

July 16, 2024, 8:37 pm